„Ott voltam mindkét unokám Bár Micváján, és most ők jöttek el az enyémre” – mondta egy 80 éves résztvevő a megható ünnepségen.
13 férfi és 37 hölgy számára szervezett Bár és Bát Micvát Jeruzsálemben az izraeli kormány. A hetvenes és nyolcvanas éveikben járó ünnepeltek a nácik üldözése miatt kényszerültek kihagyni a zsidó szertartást, melyre hagyományosan a fiúk tizenharmadik, valamint a lányok tizenkettedik életévében kerül sor, és a gyermekek felnőtté válását jelzi. A hétfői eseményen részt vevő férfiak az ünnepségen tfilint (imaszíjat) tettek fel, és többen sírva fakadtak a Holokauszt emlékére elhangzó Káddis során – olvasható az Arutz Sheva honlapján.
„A búcsúima különösen meghatott engem, amikor a szüleimre, és főként édesanyámra gondoltam. Szó szerint sírtam” – mondta Gal Moshe, aki Lengyelországból érkezett Izraelbe a második világháború után. Az alijázást követően „nagyon nehéz gazdasági helyzetben voltunk és még csak gondolni sem mertünk a Bár Micva megtartására” – mesélte a 80 éves férfi. „Amikor megtudtam, hogy most lehetőségem adódik a Bár Micvára, nagyon szerettem volna és megkértem a két fiú unokámat, hogy kísérjenek el. Én ott voltam az ő Bár Micvájukon, most ők jöttek el az enyémre” – mondta megindítóan Moshe.
Arról, hogy sokan miért kényszerültek kihagyni gyermekkorukban az ünnepséget, Dr. Robert Rozett, a Jad Vasem könyvtárának igazgatója beszélt. „Sok-sok ember nem tudta megtartani, mert olyan helyen élt, ahol nem voltak vallásos szertartások vagy nem engedélyezték számukra, vagy talán táborban volt”. A szakember szerint legtöbbször a nehéz anyagi helyzet akadályozta meg a zsidó túlélőket abban, hogy megmenekülésük után szertartást rendezzenek maguk számára.
Yitzhak Rezinkhez hasonlóan sokan voltak olyanok is, akiket a szovjet rendszer tartott vissza a vallási hagyománytól. A férfinak sikerült túlélnie a háborút egy litván gettóban, azonban teljesen egyedül maradt, miután a szüleit meggyilkolták – majd a szovjet rezsim elnyomása alatt kellett élnie. „Az oroszok átvették a hatalmat és 1970-ig nem engedtek elmenni minket” – emlékezett vissza.
zsido.com
