Jeruzsálem – Ez a legizgalmasabb város a világon. De legalábbis a legvágyottabb. A maga ellentmondásaival. A csodálatos Jeruzsálem.
Jeruzsálem, Izrael – Hisszük – pláne ilyenkor, pünkösd ünnepén -, nagy kegy egy ember számára, ha a „kiválasztott nép” földjére léphet. Pedig manapság, amikor a távolságok a gyors közlekedési eszközöknek köszönhetően szinte eltűntek, már nem okoz nagy nehézséget eljutni a Szentföldre. Magyarországról alig több mint három óra a repülőút, ráadásul magyar és izraeli diszkont légitársaságok is menetrend szerinti járatokat kínálnak, így – ha jól választjuk ki az időpontot – kifejezetten olcsón utazhatunk. Már ami a jegyet illeti, mert a kint tartózkodás bizony eléggé „húzós” tud lenni. Izraelben ugyanis kifejezetten magasak az árak.
Jeruzsálem, Izrael földjének egykori központja szinte „önti” magából a történelmet. Nem, talán nem is jól fogalmazunk: valami lelki bolydulást érzünk, amikor Tel Aviv felől érkezve a hegyek között megpillantjuk az első házakat. Az isteni közelséget érezzük, vallási különbözőségeink ellenére. Mert azonnal szembetűnik, hogy oly’ sokféle ember él itt, és megfér egymás mellett akár három vallás is: a zsidó, a keresztény és az iszlám. A muzulmánok szerint a „Szent”, a zsidóknak a Béke városa, míg a keresztények szemében Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának szent helye. Ahová aztán elküldte Jézus apostolainak a Szentlelket az Atya – ezt ünnepeljük Pünkösdkor. Érdekesség egyébként, hogy míg a keresztények Jézust tartják az emberiség megváltójának, addig a zsidók – mint kísérőnktől megtudtuk – egyelőre csak Isten küldöttjét várják, aki a Megváltó eljövetelének a hírét hozza majd.
Bármerre megyünk a városban, mindenhol feltűnő annak „többfélesége”. Az arabok lakta városnegyedben nagy a kosz és a rendetlenség, a zsidónegyedben ellenben minden tiszta és rendezett. Az óváros azonban kifejezetten vonzó, no persze nem nehéz: a városfalak már kívülről is húzzák a látogatót, és ébresztik benne a vágyat, hogy lássa Izrael „fővárosát”. A Jaffa kapun, az egyik legszebb és legfontosabb bejáraton lépünk be a 16. században emelt Ottomán birodalmi falak közé. A kapu Jaffa és Hebron felé vezette a vándort, innen az elnevezése. Gyorsan veszünk egy térképet (igen hasznos, mert nélküle bizony eltévednénk a sok látnivaló között, és a végén még kimaradna valami), és megtervezzük az utat. Két lényeges cél van: a Siratófal és a Via Dolorosa. Ezeket látni kell az óvárosban.
Először a második templom idejéből való nagy támfalhoz, a Siratófalhoz igyekszünk. Nevét azért kapta, mert a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását. Nyugati Falnak is nevezik, ami arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. A Siratófal az óváros vallási emlék együttesének, a Templom hegynek a része. Azért szent hely, mert közel esik a Templom-hegyi Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez. Ide járnak a zsidók imádkozni, és helyezik el a kövek közötti járatokba kis üzeneteiket egy-egy papíron, melyben Istenhez fohászkodnak.
Kilépvén a fal „árnyékából”, tovább bandukolunk a város szűk macskaköves utcáin. Mindkét oldalon bazárok és étkezdék csalogatják a vendéget. Egy egyszerűségében csodálatos fából készült keresztre kezdünk alkudozni. Mert nem csak „illik” alkudni, hanem kell is, olyan magas az induló ár. Nagyjából a feléig jutunk – mi még mindig nagyon drágának, az eladó nagyon olcsónak véli, de adja. A másfél kilométeres Via Dolorosa nagyjából a muszlim negyed határában, az Oroszlán Kapunál kezdődik. A tizennégy stáció mindegyikéhez Jézus utolsó órái kapcsolódnak. Az első az Antónia erőd, itt ítélték halálra az elfogott és Pilátus kormányzó elé cipelt Krisztust. A Halálra ítélés kápolnájának homlokzatán láthatjuk a megostorozást, Pilátus kézmosását, a kereszthalált. A hagyomány szerint innen indult utolsó, szenvedésekkel tele útjára Jézus, vállán a rómaiak hatalmas keresztjével.
Áthaladunk az Ecce Homo ív alatt, és elkezdjük róni az utat, fel a „Golgota” hegyére. Jó sokat bandukolunk a fényes köveken, benézünk Jézus börtönébe, majd egy balkanyar után elérjük a harmadik stációt. Ez az a hely, ahol Jézus először esett el a kereszttel. Egy örmény templom kis kápolnájába lépünk. Szemben velünk a szuggesztív szobor, illetve falfestmény a fekvő Megváltóról és az égből rátekintő angyalokról. Nem is kell továbbmenni, hiszen itt a negyedik állomás, ahol Jézus anyjával találkozott. Néhány méternyire pedig a következő, egy ferences kápolna, melyet arra a helyre építettek, ahol Cirenei Simon segített a kereszt cipelésében. A hatodik stációt kissé nehezen találjuk meg: ez is egy kápolna, ahol Veronika kendővel törölte le Jézus arcáról a véres verítéket.
A hetedik állomás az ókori városfal Ítélkezés kapujánál van (ma már belül az óvároson), amelyen egykoron a halálra ítéltek hagyták el Jeruzsálemet. Már bőven felfelé kaptatunk a szűk utcán, mire elérjük a nyolcadik állomást, ahol állítólag Jézus vigasztalta az őt sirató asszonyokat. Itt egy görög ortodox kolostor épült a Via Dolorosára, ezért egy kisebb kör megtételével jutunk vissza az egykori keresztútra. Még néhány méter és betérünk az utolsó öt stációt magában rejtő Szent Sír (másképp Feltámadás) Bazilika udvarára.
Ökumenikus templom ez, hat egyházi közösség birtokolja. Több kápolna is van benne, de elsősorban fontos keresztény zarándokhely. Egykoron itt magasodott a Golgota, a „Koponyák hegye”, amelyet a későbbi korokban „lefaragtak”. A templom egyik alpincéjében láthatunk az eredetijéből egy nagyobb kőhalmot. Itt feszítették keresztre Krisztust, amit egy oltárkép ábrázol. A templom főbejáratánál nagy kőlap van a földön, ez az, amire a már halott Jézust fektették. Körülötte minden pillanatban keresztények térdelnek. Van, aki ráborul, mások apró kegytárgyakat tesznek rá, kérve Isten áldását. A bazilika közepén találjuk a szent sírt. Erre is kápolnát építettek, de bejutni csak egy szűk járaton lehet. Hosszú sor kígyózik, de a bent lévő szerzetes nagy rutinnal irányítja a rövid, egy-két perces látogatást a sírkamrába. Egyszerre négy látogatót enged be, majd határozott mozdulatokkal tereli ki őket, hogy a többiekre is sor kerülhessen.
A szent várost persze kívülről is meg kell szemlélni. Erre a legjobb hely az Olajfák hegye, ahonnan kálváriája előtt Jézust elvitték a főpapok katonái. Alatta van a Getsemáné-kert, itt fogták el a katonák Jézust. Ide a látogatókat csak korlátozottan, bizonyos napszakokban engedik be. Érdemes tehát kirándulásunkat itt kezdeni, hiszen az óvárosba mindig bejuthatunk. Arról nem is beszélve, hogy igazán jó fényképet kora este már nem lehet készíteni az impozáns városról, mert szemből süt a nap. Mi sajnos így jártunk. Jeruzsálemben, ebben a megindító, csodálatos izraeli nagyvárosban.
forrás: dehir.hu
Izraelben élő szégyenlős szerkesztő/újságíró
