A héten az Izraelbe szállított szíriai menekültek ellátásával foglalkozó izraeli egészségügyi dolgozói team járt Magyarországon, előadást tartottak az Izraeli Kulturális Intézetben és ketten közülük nyilatkoztak a Mazsihisz honlapjának: Arie Eisenman, a sérülteket ellátó Galileai Egészségközpont Sürgősségi Osztályának feje és Aya Kipershlak, a Központ nemzetközi kapcsolattartásért felelős vezetője.
A szíriai polgárháború sérültjeinek gyógyításával foglalkoznak. Tulajdonítanak ennek valamilyen különös jelentőséget, vagy egyszerű kötelességteljesítésnek tekintik?
Dr. Arie Eisenman: Nem, a betegek háttere egyáltalán nem számít. A jelmondatunk az, hogy egy embernek a másik embert csak emberként szabad látnia, akkor legalábbis feltétlenül, ha a másik segítségére, ellátásra szorul. Gyógyítunk, és soha nem teszünk fel kérdéseket arról, hogy ki az, akit gyógyítunk, hogy honnan jön, a lázadók vagy Aszad híve, vagy hogy szeret-e minket vagy sem.
Aya Kipershlak: Én, aki nem orvos vagyok, azt tenném még hozzá, mint izraeli állampolgár és kórházi alkalmazott, hogy nagyon büszke vagyok erre a döntésre. Az, amit csinálunk, az orvoslás lényege: először segítesz, aztán kérdezel.
De a pácienseik bíznak Önökben? Nem gyanakodnak? Nem úgy tekintenek Önökre, mint egy ellenséges ország polgáraira?
Eisenman: Legtöbb páciensünk nincs eszméleténél, amikor megérkezik hozzánk: amikor magukhoz térnek és megértik, hogy Izraelben vannak, általában nagyon megijednek, sokkolja őket a felismerés. Általában nem mondják ki nyíltan, hogy ez a helyzet, de nem nehéz észrevenni. Fokozatosan kell megnyernünk a bizalmukat. És ők maguk is rájönnek egyfelől arra, hogy nincs más esélyük, hogy a hazájukban nem, csak Izraelben kaphatják meg azt az ellátást, ami lehetővé teszi, hogy felépüljenek, másfelől pedig azt is észlelik, hogy valóban egyre jobban lesznek.
Kipershlak: Tudják, mióta ezt csináljuk, sokat gondolkoztam azon, hogy vajon én mit éreznék fordított esetben? Mit éreznék, ha egyszer, amikor felébrednék, egy szíriai kórházban találnám magam? Rémes lehet. Ezeket az embereket születésüktől fogva úgy nevelték, hogy Izraelt ellenségüknek tekintsék, terrorista országnak, az ördögnek. Eltart egy darabig, érhetően, amíg megnyugszanak, mert látják, hogy az ördög nem is olyan rossz. És természetesen nem csak orvosok foglalkoznak ezekkel a betegeinkkel, hanem pszichológusok és szociális munkások is segítik őket abban, hogy kezelni tudják ezt a nehéz helyzetet.
Nyilván sokat segít az is, hogy a kórház stábjából sokan tudnak arabul
Kipershlak: A mi intézményünk 600 ezer ember igényeit szolgálja ki Nyugat Galileában, ennek a népességnek a fele zsidó, a másik fele nem. Moszlimok, keresztények, drúzok és mások. Etnikailag-vallásilag sokszínű vidékről van szó és ez természetesen leképeződik az Egészségügyi Központ munkatársainak „etnikai összetételén” is. Sok arab és drúz munkavállaló dolgozik nálunk és természetesen sokat segít, hogy a szír pácienseket sokan megértik a személyzet tagjai közül, még ha az arab nyelv különböző nyelvváltozatai okoznak is néha nehézséget.
Mi történik a betegeikkel, miután meggyógyulnak? Hová lehet hazaküldeni őket úgy, hogy a hazájukat elnyelte a háború?
Eisenman: Mi is nagyon sokszor feltesszük egymás között ezeket a kérdéseket, hogy vajon melyikükkel mi lehet most, miután eltávoztak tőlünk. Amikor valaki meggyógyul, olyankor mi telefonálunk az Izraeli Véderő illetékes egységének és ők visszaviszik őket ugyanoda, ahol „átvették”, ahol rátaláltak: hogy ezt követően mi történik velük, arról semmilyen információnk sincsen. Senki sem tért még vissza azóta, illetve majdnem senki: egy volt betegünk egyszer megjelent kontrollra és beszámolt róla, hogy hazament a falujába, a szüleihez és senkinek egy szót sem szólt róla, hol járt. De a falubeliek szerinte azért pontosan tudták így is. Meg is házasodott, a feleségéről is mesélt nekünk. Ez minden, amit tudunk róluk, de azért hisszük, hogy akinek Izraelben mentették meg az életét, nem ugyanúgy fog már gondolni ránk, mint azelőtt. Egyszer majd, ha újra béke lesz Szíriában, talán ők lesznek majd a mi tiszteletbeli nagyköveteink. Azért 2000 ilyen ember számíthat talán valamit.
Ha lesz béke és lesz még egyszer Szíria nevű, élhető állam azután, hogy százezreket gyilkoltak meg és milliók váltak földönfutóvá. Önök hogy látják a közel-keleti régió kilátásait?
Kipershlak: Még a legfelkészültebb szakértők sem tudják megmondani, hogy holnap mi fog történni a világnak ezen a részén. Mi Izraelben sok mindent láttunk már az elmúlt évtizedekben és mindig elboldogultunk valahogy. Hogy mi lesz, azt csak a Jóisten tudja.
Izraelben élő szégyenlős szerkesztő/újságíró
