Világvallások és kultúrák találkoznak Izraelben, ahol a turista egyik ámulatból esik a másikba.
Eltérő kultúrák, eltérő vallások, eltérő szabályok – Izrael titka talán az, hogy az emberek tiszteletben tartják egymást. Ez az, ami azonnal feltűnik, amire nap mint nap rácsodálkozunk, és aminek a jeleit folyamatosan tapasztaljuk.
Bár az első tapasztalás az a megérkezésünk utáni kisebbfajta hőguta Caesareában, az ókori kikötővárosban, ahonnan körutunk indul. És rögtön jön az első nagy rácsodálkozás Haifában, a Bahai-kertben – mert akkor még nem tudjuk, hogy virágcsodák kísérnek majd bennünket. Mondjuk másnap Masadában pont nem, mert a sivatag, a maga 40 fokos, eső nélküli klímájával nem éppen ennek kedvez.
Kabinos felvonóval megyünk a hetvenméteres monolit tetejére, visszautazva az időben hatezer évet. A rómaiak sokáig nem tudták bevenni a hegy tetején fekvő erődöt, ezért a X. légió 10 ezer katonája rámpát épített, azon indultak el felfelé. Az erőd védői, látva a közeledő rómaiakat, a rabszolgaság helyett a halált választották, és mind a kilencszázan a mélybe vetették magukat.
Hősies cselekedetüket kipihenvén, a közelben lévő vízesések alatt kerestünk menedéket, majd a Holt-tengerbe vetettük magunkat, tudván, hogy nem süllyedhetünk el. Bármennyire is szerettünk volna, nem időzhettünk sokat, mert az idegenvezetőnk tartja a Shabbatot, így péntek naplementétől másnap alkonyatig nem dolgozhatott és haza is kellett érnie, hogy segítsen a feleségének főzni másnapra.
Merthogy 39 dolgot nem tehet: például a főzést, sütést, utazást, varrást, tűzgyújtást, cipelést (például a kulcs zsebben hordása is cipelésnek minősül…) is tiltja a vallás. Így szombatra kaptunk egy új idegenvezetőt, aki elődjéhez hasonlóan több mint két évtizede él az országban, így nemcsak azt mesélte el, amit a könyvek megírnak, hanem azt is, amit nap mint nap tapasztal.
Három vallás találkozása
Jeruzsálem a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás találkozópontja. A muzulmánok szerint a „szent”, a zsidóknak a „béke városa”, a keresztény világ szemében Jézus Krisztus elítélésének, keresztre feszítésének és feltámadásának, valamint a keresztény egyház születésének helyszíne. Központja az óváros: régi és új kultúrák élnek egymás mellett. Jártunk mindenhol, ami a Biblia szerint jelentős: végigmentünk a Via Dolorosán, a 14 stáción, voltunk a Siratófalnál (fegyveres katona és fémdetektor után), az Olajfák hegyén, a Getsemáné-kertben, végeláthatatlan sikátorokban, a piacon és a Szent Sír-bazilikában, ahol Jézust eltemették.
A bazilika hat gyülekezet – római katolikusok, örmény ortodoxok, görögkeletiek, szír keresztények, koptok, etióp keresztények – irányítása alatt áll, mindenről, ami az épületben történik, közösen döntenek. Ez oda vezetett, hogy 1995-ben például 17 év vita után egyeztek meg, hogy kifestik a dóm egy részét, de a bazilika déli kapuja fölött lévő ablakok egyikének támasztott cédruslétra állítólag a 19. század eleje óta ott van. Egyik felekezet sem biztos benne, hogy ki veheti el úgy, hogy a másik ne vegye a satus quo megsértésének. Ha ugyanis valamely szerzetes felmenne érte, azt úgy lehetne értelmezni, hogy a külső fal az adott egyház irányítása alatt áll. Mivel ezt senki nem akarja, a létra ott áll – és még ott is fog.
A turisták oázisa
A kétnapi városnézés után búcsúzunk a fővárostól, irány Tel-Aviv. A különbség alig 60 kilométer, de mintha két külön országban járnánk. A várost alig több mint száz éve alapították az ősi Jaffa (gyönyörű, akár egy parányi ékszerdoboz) szomszédságában. Azóta Izrael gazdasági és kulturális központjává vált óriási felhőkarcolókkal, csillogó üvegpalotákkal és hosszú kilométereken át tartó, csodaszép tengerparttal. „A város, amely sosem pihen” – tartják Tel-Avivról, és ez nem túlzás. Nyüzsgő, lendületes, vidám, tele bárokkal, éttermekkel, galériákkal. És amikor már azt hisszük, hogy mindent láttunk (legalábbis a fáradságból erre következtetünk), jön egy egész napos út Jézus csodatételeinek helyszíneivel, Názárettel, Kánával, a Genezáreti-tóval, kertekkel, templomokkal, és legalább 42 fokkal. Na meg a felismeréssel: Izrael a turisták oázisa, még akkor is, ha az árakat nem hozzánk igazítják.
Szent föld, aminek különleges hangulata magával ragadja az utazót. Keverednek a képek, színek, ízek: feketébe öltözött, kalapos zsidók, imádkozó turisták, a szent helyeken tapintható misztérium, a müezzin éneke, a frissen facsart mangójuice. Ez mind Izrael.
