A dzsihád, a palesztinok és az öngyilkos merényletek

A globális dzsihádot megihlette a palesztin iszlamisták halálértelmezése, öngyilkos merényletei – állítja Meir Hatina professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem iszlám és közel-keleti tanszékének vezetője a Háárecnek, Ajelet Seninek adott interjújában.

– Vitatott az öngyilkos merényletek megítélése a muzulmánok körében.

– Az öngyilkos merényletek kérdése heves vitákat váltott ki a muzulmánok és az arabok körében, sokan közülük élesen elítélik. Az ellentmondást a civilek bántódása és a merénylő előre tudott halála okozza. Ellenzői nem szent, hanem öncélú erőszakot látnak benne, és az elkövető szerintük nem szent, hanem elítélendő öngyilkos.

– Kik ítélik el?

– Ezt a véleményt képviseli az iszlám világának több intézménye is. Az iszlám liberálisok, a világi értelmiségiek, vallási tisztségek viselői és mérsékeltnek tekintett közösségi mozgalmak, köztük a Muzulmán Testvériség is. Kairóban, Casablancában, az Öböl-államokban élesen elítélnek minden nyugaton elkövetett merényletet, a Közel-Keleten végrehajtottakról nem is szólva.

– A Muzulmán Testvériség nem hajtott végre öngyilkos merényletet.

– Nem. Még Szíriában, a hetvenes években sem. A muszlim harci erkölcs az i. sz. 8-9-dik században fejlődött ki. A vallási törvénykezés és etika foglalkozott a katona halálának módjával a csatatéren, az ellenséggel való megütközés után. A harcos nem hívta maga ellen a halált. Éppen ellenkezőleg, küzdenie, és győznie kellett.

– A halál a háború nem kívánatos velejárója.

– A körülmények miatt következik be. Az akkori katonai erkölcsben nincs semmiféle halálkultusz. Éppen fordítva, mindenféle korlátozás van. Meghatároz egy bizonyos korhatárt, és csak efölött lehet csatlakozni a hadsereghez, és tilos harcba vonulni jelentős túlerővel szemben, mert túl nagy az esélye, hogy életükkel kell fizetni érte, és ez közel áll az öngyilkossághoz.

– Az öngyilkosság tilos az iszlámban, ahogy a zsidóságban is.

– Szigorúan tilos és társadalmi szankciókat von maga után. Nagyon erős tabu övezi az iszlámban az öngyilkosságot.

– A mártíromság kivétel. A hívők csak így vehetik el saját életüket. Magyarázza el a kifejezés jelentését.

– A vértanúság a mélyen hívő ember legtökéletesebb megmérettetése. Kész lemondani életéről, evilági örömeiről, feláldozni mindent hite oltárán, Isten nevéért. Ez a megközelítés természetesen a kereszténységben és sok más vallásban is jelen van. De az iszlámban az utóbbi évtizedekben felbomlott az élet szentségének a mártíromsággal való egyensúlya.

– Amikor elkezdődtek az öngyilkos merényletek.

– Igen. A huszadik század utolsó negyedéig még az iszlám legradikálisabb hangjai is őrizték a hagyományos elképzelést, hogy a katona csak bizonyos körülmények között halhat meg, és teljes mértékben tiltották a polgári áldozatokat. Itt van például a Szadat elleni merénylet, vagy az Aszad elleni szíriai felkelés – ezek a rendszer s a rendőrség ellen irányultak, nem a civilek ellen. A mártíromság éppenséggel egy másik irányból hatolt be a köztudatba, a Khomeini által létrehozott forradalmi síita iszlám felől. Az irak-iráni háború felszínre hozta a megrendelt halált, a halál keresését. Úgy keresték az összeütközést az ellenséggel, hogy tudták, nem kerülnek ki élve belőle.

– Khomeini szándékosan gyerekeket és tizenéveseket küldött a frontra meghalni.

– Igen, fejlődésben lévő fiatalokat, ahogy mondják. Az aknamezőkre küldte őket, hogy előkészítsék az utat a katonáknak, nyakukban az édenkert kulcsaival. Khomeini lett az imám, aki széttárta szárnyait a mártírok felett. Ez az Iránból érkezett síita adomány behatolt a szunnita gondolkodásba is, noha a szunniták mérsékeltebbek, és ők adják ki a muzulmán hívők 85 százalékát. Így jött létre az öngyilkos merényletek ideológiai alapja.

– Az első öngyilkos merényleteket a 80-as években a Hezbollah követte el Libanonban. Nagyon hatásosak voltak.

– Többek közt ezek miatt vonultunk ki Dél-Libanonból. A Hezbollah felhagyott az öngyilkos merényletekkel 85-86-ban, de addigra valahogy beszivárgott az egész arab-muzulmán világba, Csecsenföldre, Irakba és persze Palesztinába. 1988-ban az Iszlám Dzsihád – egy szunnita szervezet – megjelentette „A mártíromság vallásjogi vizsgálata” című kötetét. Először ebben jelenik meg a saját kezdeményezésre megrendelt halál logikája, és az öngyilkos merénylet ideológiai kiáltványként történő bemutatása. És a Hamász felvette a kesztyűt az oslói egyezmény és Baruch Goldstein mészárlása után.

– Az oslói egyezmény váltotta ki? 1993-ban csak egy merénylet volt. Az Oslóhoz kötött merénylethullám csak egy évvel később indult, gyakorlatilag a Pátriárkák barlangjában történt mészárlás után.

–A Hamász mozgalom retorikájában megalakulásától, az első intifáda idején, a „kövek forradalma” volt, vagyis „hideg”, nem halálos fegyvereket használt katonák, telepesek és civilek ellen. Két körülményből adódóan kezdték alkalmazni az öngyilkos merényleteket. Politikai szinten az oslói egyezmények megtorpedózására, operatív szinten pedig a Hamász Dél-Libanonba száműzött embereit a Hezbollah és az iráni Forradalmi Gárda katonái ott kiképezték az efféle akciókra. A Goldstein-mészárlás ürügyet szolgáltatott és ösztönzést adott az öngyilkos merényletek végrehajtására a Koránban megtalálható kölcsönösség elve alapján. Végső soron a vértanúságnak ez a fegyvere építette fel a Hamászt.

– Ez lett a márkavédjegye.

– Igen, javította a helyzetét. A gyakorlati hatásosságon és az ellenség demoralizálásán túl közösségi, nevelési feladatot is ellát: „mi vagyunk a kiegyenesedett nemzedék, nem adjuk meg magunkat, erkölcsi és hitbéli alapon állunk”. Az áldozat gondolata a felszabadulás teológiájává vált. Az Al-Aksza intifádában már a világi nacionalisták, mint a Fatah Al-Aksza mártírjai, és baloldali szervezetek is végrehajtottak öngyilkos merényleteket, ami jelzi, mennyire alapvetéssé vált mindez.

– Vitatott, periférikus jelenségből a főáramba került. A palesztin szervezetek vonakodtak támogatni, de sikersztorival nem szálltak vitába.

– Már kevésbé emlékeznek rá, de a kilencvenes években a merényletek elindulásánál a PFSZ és a Hamász összeütközésbe került: a PFSZ kifejezetten elítélte a terrormerényleteket. Voltak vallási méltóságok, akik szerint öngyilkosság volt, és nem szolgálta a haza érdekeit. Sőt, szemben állt a nemzeti érdekkel, a palesztinoknak nem volt hasznára, mert izraeli agressziót eredményezett. De amikor látták a merényletek hatását, felszálltak a szekérre.

– De mi történt a muzulmánok csodálatos harci erkölcsével? A civilek elleni tettek elítélésével?

– Amennyiben a helyzetet „védekező dzsihádként” határozzák meg, a hadi erkölcs elvei rugalmassá válnak.

– Mit jelent az, hogy védekező dzsihád?

– Ezt a fogalmat már a középkorban elkezdték fejleszteni. Olyan helyzetet jelent, amikor a hívek vagy az iszlám veszélybe kerül, külső erők vagy a hitetlenek miatt erkölcsi romlás fenyegeti, és a súlyos helyzet miatt az egész lakosságnak részt kell vállalnia a háborús erőfeszítésben.

– Ebben a helyzetben mindenki Isten katonája és a törvények átjárhatóak.

– Igen. Ebben a megközelítésben Izrael egy militáns megszálló társadalom, ezért nem kell különbséget tenni a civilek és a katonák közt a szülőföld felszabadításakor. És aki megöli magát, hogy másokat ezzel megöljön, az nem öngyilkos, hanem mártír. Jut eszembe: az „öngyilkos merénylet” fogalmát a másik oldal nem használja.

– Terminológiaként sem?

– Nem. Csakis „önfeláldozó merényletet”, vértanúságot mondanak.

– Ezek szerint a „védekező iszlám” jegyében minden erőszak igazolható?

– A modern, huszadik századi iszlám közbeszédben minden erőszakos tettet „védekező dzsihádként” határoztak meg. Ha minden védekező dzsihád, és a globális dzsihád is ezt használja, akkor legitim a mártíromság.

– És egyszerűen megszűnik az öngyilkosság elleni tabu.

– Teljes mértékben. A merénylő – vagy élőhalott, ahogy ők mondják – nem csak egy statisztikai adat ebben a drámában, hanem szereplő is. A névtelen katona nyilvános ikonná válik. Az utána következő vértanúk követendő példaképévé.

– Talán magyarázza el, mit nyer ezzel a merénylő.

– Ott a mennyei jutalom, ami nem csak ennyi. Ott van mellesleg az ismert szexuális motiváció is.

– Mennyiben igaz ez a mítosz?

– Valóban 72 szüzet ígérnek nekik. De az igazán fontos a tiszteletteljes helyzet, közel az iszlám legmagasabb posztjához, a prófétához és társaihoz, s a lehetőség, hogy hozzátartozóit bevigye a Paradicsomba. Vannak inkább a családhoz kötődő társadalmi motivációk is: úgy fognak rá emlékezni, mint aki föláldozta a számára legdrágábbat a közösség céljaiért. A családot jutalmazzák társadalmi státusszal és anyagi javakkal, pénzügyi támogatással is. Libanonban egy egész intézmény foglalkozik a mártírok gyermekeivel. Palesztinában is támogatják a vértanúk hozzátartozóit.

– Van hierarchia a vértanúk között? Van különbség teszem azt a robbanóövet viselő vagy a bombát elhelyezők között, akik megmenekülhetnek?

– Igen. Régen mártírnak számított az is, aki szívrohamot kapott a megszállás miatt. De amikor megkezdődtek az öngyilkos merényletek, létrejött a vértanúk egy külön kategóriája, akik az ellenséggel kapcsolatot keresve haltak meg. A legmagasabb szint természetesen az öngyilkos merénylet. Ez a legtökéletesebb halál a szülőföld felszabadítása érdekében, az igaz hit bizonyítására. A nacionalizmus összekapcsolódik a vallással.

– Azt írja a könyvében, hogy a Hamász gondosan kiszámítja az öngyilkos akciókat.

– Igen, alaposan kiszámítja, hogy ne ártson a közösségi, polgári és politikai tevékenységének. Ez egy logikus, politikai menetrend szerinti mozgalom, amelynek jelentős nemzeti dimenziója is van. Helyszíne csakis Palesztina, nem szól másokhoz, vagy más muszlim rendszerekhez. A fegyveres harc az ellenállás általános stratégiájának része, és fontos számukra, hogy ne tisztán militáns mozgalomként gondoljanak rájuk. Például amikor elkezdtek tizenéves merénylőket használni és a palesztin közvélemény ezzel szembeszállt, akkor a Hamász fenntartásokat fogalmazott meg, és visszavonult. Az öngyilkos merényletek pontosan kiszámítottak. De a vértanúság gondolatát folyamatosan ápolják.

– Folyik a kiképzés és a mártírok emlékének megörökítése.

– Egész iparággá vált a mártírokra való intenzív megemlékezés, melynek célja, hogy a jelenséget belemarja az emberek tudatába. Utcákat neveznek el róluk, emlékműveket állítanak nekik, verseket, színdarabokat írnak róluk, minden területet felhasználnak a köztudat formálása érdekében

– Láttuk a gyerekműsort, amely ezt sugározza.

– Igen, még gyermekújságjuk is van, az „Al Fateh,”, a mely 99 százalékban a cionista ellenséggel folytatott harcról és a vértanúhalálról szól. A gyerekek nyelvén tálalják a gondolatot. Például mesélnek egy mártírról, aki egy összeomló alagútban halt meg. A következő szavakkal kezdődik a történet: „Szervusztok, drága szeretteim, mai mártírunk egy bátor fiatal, aki biztosan tudta, hogy a dzsihád az iszlám csúcsa, és feláldozta érte a legtöbbet.”

– Azt is állítja, hogy a Hamász nagy öngyilkos merényleteinek sikere hatással volt a globális dzsihádra. Az Al Kaidára és származékaira.

– A globális dzsihád a vértanúsághoz kifejezetten a palesztinoktól merítette az ihletet. Látták a második intifáda gyümölcseit, és ez késztette őket cselekvésre. Nagyon komoly jelentőséget tulajdonítanak a mártíromság jelenségének. Az a különbség köztük, hogy ők nem helyi és területi szervezet, mint a Hamász, hanem egy utópikus elképzelés megvalósítását, az iszlám aranykorának visszahozatalát szorgalmazzák.

– Miben különbözik a Hamász áldozati modellje a globális terrorétól?

– Először is más nagyságrendben használják az öngyilkos merényletet, másodszor tömegesebb az ellenség meghatározása. A globális dzsihád szerint az egész világ szolgaságban van, és nekik fel kell szabadítaniuk.

– Aki nem harcol velünk, ellenünk van.

– Igen, aki nem azonosul velünk, annak vérét lehet ontani.

– És ezt hogyan egyeztetik össze a muszlimok elleni merényletekkel?

– Az Al Kaida és az Iszlám Állam kétféle módon birkózott meg a konszenzuson kívülre szorítás kísérletével, azzal, hogy a szolgálatukban merényletet elkövetőket erőszakkal vádolták, melynek büntetése a pokolra kerülés. Először is kijelentették, hogy a vértanúvá válás a szándék alapján dől el, Isten és a nemzet szolgálata érdekében mártírrá lesznek, másodsorban szent és csodás tulajdonságokat rendeltek hozzá, mint hogy az Isten ezen az úton a csatatéren közvetíti parancsait és adja át üzeneteit. Ki kételkedik efféle szent indítékokban? A globális dzsihád mellesleg nem tekinti az önfeláldozás fegyverét az ellenséget legyőző fegyvernek. Ez a fegyver inkább morális szempontból fontos a számukra, hogy erőt sugározzon és megfélemlítsen.

– Ez bizonyosan működött szeptember 11 -én. Az egész világ megtorpant.

– Azóta megváltozott a Nyugat. Addig csak az értelmiségiek foglalkoztak az iszlámmal, de azóta ez biztonsági, napi üggyé lett. Rendőrök és katonák vannak szinte mindenütt. Történelmi fordulat történt. A közelmúltig uralkodó, a dolgokat irányító és meghatározó nyugati civilizáció védekező helyzetbe került.

Háárec / Izraelinfo