Izrael egy óriási svédasztal, amelyen az ott élő nemzetiségek finomságai várják az utazót. Kóser és halal ételek kavalkádja Közel-Kelet módra, édes gyümölcsök és olívaszüret lesz a menü a következő hetekben.
Izraelbe gyakran visszatérünk, még ha csak képletesen is, egy-egy cikk erejéig. Nemrég az izraeli partokat néztük végig, de bazároztunk is Jeruzsálemben, oda-vissza bejártuk az országot egy kis Fiattal, és meggyőződtünk arról is, hogy biztonságos itt turistáskodni. Most pedig eláruljuk, hol és mit egyen-igyon és hova menjen piacozni, ha erre jár. Izrael gasztronómiáját a hetven nemzet konyhájának szokták nevezni, hiszen minden itt letelepedő csoport hozta magával a saját ízvilágát, választék tehát van bőven.
A Szentföldről jó, ha tudjuk, nem olcsó hely, itt sajnos biztos, hogy nem úszunk meg egy hétvégét kevesebb, mint 15 000 forintból, tehát ha már itt nyaralunk és dorbézolunk, ne bízzuk a véletlenre, válasszuk mindenből a legjobbat. Mutatjuk, hogy mit!
Gyorstalpaló: Izrael konyhája
Mielőtt belevágnánk a barangolásba Izrael piacain, éttermeiben és fesztiváljain, gyorsan összefoglalnánk, mitől is különleges az ország gasztronómiája. Ízei sok mindenben eltérnek az európai klasszikus zsidó konyháétól, mert az első telepesek, akik megérkeztek ide, elsősorban arra törekedtek, hogy a térségben előforduló terményeket fogyasszák.
Így került be az izraeli gasztrokultúrába a csicseriborsó, a cukkini vagy a padlizsán, illetve bizonyos fűszerek némelyike is ezen az éghajlaton vált sajátjává az izraeli konyhának, például a koriander.
És ha már a koriandernél tartunk: becslések szerint a Föld lakosságának kb. tíz százaléka igazán és szívből utálja a koriandert, ami viszont a közel-keleti konyha alapvető kelléke. Ebben a cikkben részletesen elmagyarázzák, hogy ez mitől van, miért érzik egyesek szappanízűnek a koriandert és azt is, hogy ez az állapot meg is szüntethető (a cikk szerzője például átment a folyamaton), viszont nem biztos, hogy ilyesmivel pont nyaralás alatt kell kísérletezni. Ezért aztán a koriander-utáló százaléknak kedvezve igyekszünk feltüntetni, mi az, ami nyomokban koriandert tartalmazhat.
A kis arab bódé és az arisztokratikus kúria
Hogy mi bennük a közös? Hogy mindkettő egyszemélyes gasztronómiai vállalkozás, és a maga kategóriájában a legjobb. Jeruzsálem az a hely, ahol a klasszikus és a modern találkozik, ahol egyszerre megtaláljuk a tradicionális – arab, zsidó, örmény– ízeket és enteriőrt, és az egészen modern dizájnt is. A luxustól a kis talponállóig mindenből egyaránt találunk remeket és nagyon rosszat is.
Bár a jeruzsálemiek szerint a legjobb helyek a külvárosokban és az ipari negyedekben vannak, ahol tényleg csak az ott lakók járnak, azért találunk a belvárosban is igazi gasztroélményt tartogató étkezdéket.
Az egyik ilyen Zalatimo úr bódéja. Igazán nagy jóindulattal sem tudnánk máshogy nevezni ezt a helyet, ami egyébként egyetlen fogást kínál egy kopott kis helyiségben, ahol csupán néhány asztal van. Mégis megéri felkeresni, mert az az egy fogás, az bizony mesteri. Száz éve száll apáról fiúra a mesterség. Zalatimo úr és családja nem messze a Szent Sír-templomtól süti a mutabak nevű arab ételt, ami kb. a palacsinta és a baklava között van félúton, de igazából ez sem eléggé találó leírás.
Mutabak készül Zalatimo úrnál
A mutabakot kérhetjük sósan vagy édesen, rendelni igen egyszerű: ha az édes változatot szeretnénk, rendelünk egyet with nuts (azaz dióval), ha sósat, akkor with cheese, azaz sajtosan. A harapnivalóhoz kérhetünk kávét vagy teát, amit itt kardamommal adnak.
Hogyan lehet eljutni Zalatimóhoz?
A Szent Sír-templom kijáratánál felsétál a lépcsőkön, balra fordul, és az első keresztutcánál ismét balra. A helynek saját weboldala nincs, de sok helyen írnak róla, például itt.
Szintén kicsi, de nagyszerű vállalkozás Jeruzsálem közelében, Ein Keremben Atalya háza. Itt privát asztalt – vagy akár szállást is – lehet foglalni. A vállalkozás egy, a 18. század végén épült házban működik, aminek berendezése egyszerre idézi fel bennünk a 19. századi pesti polgári lakások belső terét és a bibliai újszövetség zsidó otthonait (vagy a Monthy Pythont és Bryan életét). Autentikus és szuperjó minőségű ételeket készít a lány, aki úgy döntött, saját otthonában nyitja meg áhított éttermét. Ételei egyszerre tradicionálisak és modernek: az alapanyagok és az ételek a régiek, a kivitelezés és a forma pedig teljesen modern.
De nem csak főz, hanem workshopokat is tart Atalya, és nem mellesleg egy csodás panorámájú helyiségben fogyaszthatjuk ételeit. Péntek reggelenként (ne felejtsük el, a péntek az izraeli szombat) pedig el lehet ugrani hozzá bruncholni. Természetesen előzetes bejelentkezés után.
Falni való falafel és a legtutibb piacok
Falafeleseket szinte mindenhol találni az országban. Tapasztalataink szerint nagy különbség nincs köztük, bár nyilván az összeset nem próbáltuk végig. Igazán rosszat még soha nem sikerült ennünk utcai árusoknál Izraelben, persze ebben akár a szerencse is közrejátszhatott. Viszont ha inkább nem rizikózna, akkor irány a Machane Yeduha Jeruzsálemben, ami Izrael egyik leghíresebb és legnagyobb piaca.
A piac közepében található étkezőrészleg – elég nagy területről beszélünk – közönsége legalább annyira változatos, mint az ételkínálata: gazdag üzletemberektől elkezdve turistákon át minden vallás és embertípus fellelhető itt, ami csak létezik a városban. Nem is véletlenül, hiszen az élelmiszereken kívül vannak itt például ruházati üzletek is, de borbélyok és fodrászok is dolgoznak a piacon.
Gyümölcs, zöldség és fűszer ügyben alaposan nézzen körül, ha erre jár, vegyen mindenből egy keveset, de sokfélét! Gyümölcsök közül például az almának, sárgadinnyének egészen más íze van, mint nálunk, és találunk olyan gyümölcsöket is, amit mi itt Közép-Európában maximum hírből ismerünk, vagy egészen más elképzeléseink vannak róluk. Vegyünk gránátalmát, és kérjük meg az árust, mutassa meg, hogy kell szakszerűen felbontani, majd szörnyülködjünk rajta, hogy egész eddigi életünkben rosszul csináltuk!
Nekünk nagy kedvencünk a falafeleseknél a zöld falafel, amit a fentebb említett tíz százaléka a lakosságnak ne kérjen, mert ez bizony a koriandertől (meg petrezselyemtől) zöld. Ezen a piacon nagyjából mindent megkóstolhatunk, amit szeretni lehet Izraelben, és jó minőséget kaphatunk mindenből, mert elképesztő verseny megy a kuncsaftokért. És mint ahogy azt már említettük: itt alkudni szinte kötelező! Nem nagy lépésekben, ahhoz az árhoz képest, amit az árus meghatároz, maximum 5-10 sékelt lehet általában lefaragni.
Tel Aviv piacai pont abban különböznek Jeruzsálem piacaitól, amiben a két város is különbözik egymástól, de mindkettő nagyon szerethető. Mi két piacot szeretünk nagyon Tel Avivban (ha a bolhapiacokat nem számoljuk) a Shuk Hanamalt Tel Aviv kikötőjében, és a Saronát, ami a belvárosban van. Előbbivel kapcsolatban muszáj megjegyeznünk, hogy minket le lehet nyűgözni azzal, ha az egyforma méretű dobozokban árult színes zöldségeket és gyümölcsöket árnyalatok szerint rendezik sorba az árusok, utóbbival kapcsolatban meg azt, hogy ez a piacok királynője, talán már jobban illene rá a frissáru-pláza kifejezés. Ide a világ minden tájáról érkeznek termékek, mindenből magas minőségű, tehát elsősorban nem termelői piac. Ha a Saronán jár, mindenképpen kóstoljon bagelt a Carmeli’s-ben, helyben sütik, speciális lisztből.
Ha november, akkor olívaszüret!
Novemberben ezen az éghajlaton olívát szüretelnek, amit aztán felvált a mandarin-szüreti szezon. Piacokon ilyentájt óriási, érett olívabogyókat és friss olívaolajat kóstolhatunk. Október közepétől kezdődnek a szüreti napok, Galilea környékén és az ország északi részén számos, olívaszüreteléshez kapcsolódó programot találunk, amik ráadásul ingyenesek. Lehet szüretelni, végignézni, hogyan készül az olívaolaj; igaz, ezek ritkán turistaprogramok. Találni angol nyelvű összefoglalókat az eseményről, amivel be lehet határolni, hogy nagyjából mi és hol, de maga az esemény weboldala csak ivrit nyelven érhető el.
Néhány szó az alkoholról
A Közel-Kelet legtöbb országában tilos az alkoholfogyasztás, ez Izraelben szerencsére nem így van. Nem csak alkohol vonatkozásában, hanem nagyjából mindenben jellemző, hogy Tel Avivban sokkal lazábbak az emberek, mint Jeruzsálemben.
Bár a népesség lényegesen kevesebb alkohol fogyaszt, mint az európaiak, vannak helyi – és nem is rossz – sörök, illetve komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt tíz évben az ország borkínálata. Két nagy izraeli sörmárka van, a Goldstar és a Maccabee, mi inkább az előbbit ajánlanánk kipróbálásra. Amúgy az utóbbi időkben itt is fel-feltűnnek a kézműves sörök.
Megfigyeléseink szerint Izraelben az édes vörösbor a legnépszerűbb, amiért viszont mi nem annyira vagyunk oda, így a fehér- és rozébor-felhozatalról tudunk csak beszámolni. Mi a Yatir pincészetből kóstoltunk egy rozébort, egyáltalán nem volt rossz.
mirkofiam – travelo.hu
