Néhány héttel ezelőtt – hogy egy kis metaforával éljek – bombaként robbant a hír: a Habima, Izrael Nemzeti Színháza tájelőadást szervez a Hebron melletti illegális telep, Kirját Arba közösségi házában. Nem ez az első alkalom természetesen, hogy a Habima átlépi Tel-Aviv határait, ám olyan korábban sosem fordult elő, hogy Izrael állam nemzetközi határain túl, Ciszjordániában, a nemzetközi jog szerint a Palesztin Hatósághoz tartozó területen tartottak volna előadást.
A Háárec baloldali liberális médiumtól a Sovrim Stika mozgalmon át – amely egykori izraeli katonákból verbuválódott, akik ellenzik az illegális telepek létrehozását és finanszírozását – számos fontos véleményformáló fejezte ki ellenvetését és rosszallását Miri Regev kulturális miniszer projektjével kapcsolatban, mondván: ha nem csupán a politika és a katonaság lépi át Izrael határait, hanem a kultúra is, azzal végeláthatatlan dominóeffektust indítunk el, amely beláthatatlan rombolást eredményez majd.
A botrány természetesen a Kirját Arbában bemutatandó színdarabot – Sáj Agnon Szipur pasut, azaz Egyszerű történet című drámáját – színpadra állító színészeket sem hagyta hidegen. A művészek közül többen jelezték: nem kívánnak részt venni a politikai csinnadrattában, amelyet Miri Regev az izraeli kulturális élet diadalának nevezett. Ám hideg zuhanyként érte őket a hír: aki kihátrál az előadásból, az a továbbiakban váltott szereposztásban játszhatja majd szerepét az előadásban, Tel-Avivban, az anyaszínházban is, ezzel pedig jelentős bevételtől estek volna el, nem beszélve a „balliberális és rendszerellenes” bélyegről, amely ebben a szakmában sem jelent előnyt.
Végül egyetlen színész, Slomi Berto-nov döntött úgy, hogy kivonja magát a projektből – helyette új színészt szerződtettek. Az előadás legismertebb színésznője, Jevgenyia Dodina, az izraeli színház egyik vezető művésze bár elvállalta a fellépést, ragaszkodott hozzá, hogy a „másik oldalnak” is adjon valamit „cserébe” – így a Sovrim Stika aktivistáival átfogó beszélgetés keretében meglátogatta Hebron Izrael által megszállt területeit, a volt katonák pedig történeteket meséltek neki az itt végzett szolgálatról. Dodina „megterhelő, nehéz és fájdalmas” élményként írta le a túrát.
Mindeközben a színészek egy golyóálló üveggel ellátott, páncélozott busszal érkeztek Kirját Arbába, ahol Miri Regev kulturális miniszter fogadta őket, és így viccelődött: „Örülök, hogy ilyen sokan elvállaltátok a szereplést, másként nekem kellett volna beugranom helyettetek.” Az előadást megelőzően hosszú beszéddel szórakoztatta a közönséget, melyben külön kitért rá: ez ugyan az első eset, hogy az állami támogatásból fenntartott színház idelátogat, ám korántsem az utolsó, majd a kormány érdemeit sorolta és saját munkáját méltatta, a tömeg pedig – főként vallásos zsidók – állva ünnepelték a politikust, aki az előadás további részét az első sorból élvezte, igaz, alig pillantott fel a mobiltelefonjából.
A közönség soraiban ülők többször felszisszentek, vagy épp eltakarták szemüket, amikor a pódiumon olyasmi történt, amely ellenkezik a vallásos nevelés alapjaival: legyen szó színpadi csókról, vagy arról, mikor a színészek nem a „cniut” öltözködési szabályainak megfelelő ruhában mutatkoztak. Sáj Agnon története egyébként sem a keményvonalas vallásos közeg értékítéletét szolgálja ki: a főhős egy fiatal fiú, akit kényszerházasságba erőltet egy mélyen vallásos család, ám a srác végül nemcsak hogy nem tesz eleget a vele szemben támasztott elvárásoknak, de meg is bomlik az elméje.
Az előadást követően a színészek közül csupán ketten maradtak ott az állófogadásra, amely során Miri Regev közös képeket szeretett volna készíteni a színművészekkel, Tel-Avivba érkezve pedig többen személyes hangvételű Facebook-bejegyzésben írták le tapasztalataikat. Egy fiatal színész, Nimrod Dagan egyenesen kijelentette: örül, hogy elvállalta a feladatot, mert most már legalább bizonyosan tudja, a jövőben soha többé nem kíván ellene menni a meggyőződésének, akkor sem, ha a politikai rendszer vagy a színház vezetősége sarokba szorítja.
Blogomon, a whitecityboy.com-on a napokban magam is véleménycikket tettem közzé, melyben leírtam: ha a színház nyitva állna a környéken élő arab közösség előtti előadásra is, és arabul feliratoznák darabjaikat, hogy mindenki megérthesse, ez egy izgalmas kulturális híd volna a vallások és politikai meggyőződések között, ám ebben a formában elfogadhatatlan és kártékony lépés – tekintve, hogy Miri Regev nemhogy arab közönséget nem kíván látni a színházában, de az elmúlt hetekben azzal sokkolta a liberális médiát, hogy nem volt hajlandó végighallgatni egy palesztin költő versét egy rendezvényen. Véleményem szerint a művészet sosem válhat a politika eszközévé, és nem elnyomásra és az emberek egymástól való eltávolítására hivatott, hanem épp arra, hogy felszabadítsa és összehozza őket.
Valami bűzlik Hebronban
Kirját Arba Ciszjordánia legnagyobb városának, Hebronnak egyik kizárólag zsidók által lakott, illegálisan felépített telepe, amely Jeruzsálemtől 30 kilométerre fekszik. Hebron a zsidó vallás második legszentebb városa, mivel itt találhatók a bibliai pátriárkák sírjai. Ugyanakkor a kereszténység, sőt az iszlám számára is szent város – hiszen a muzulmánok Ábrahámot szintén az ősatyjukként tisztelik. Mózes első könyve 23. fejezetének 2. versében olvashatunk először Hebron városáról: „Meghalt Sára Kirjat Arbában, vagyis Hebronban”.
Ma Hebron központjában mintegy 600 zsidó telepes él a judaizmus és az iszlám által szent helynek tekintett pátriárkák sírja közelében, az izraeli hadsereg védelme alatt, míg Kirjat Arbában mintegy 7200 zsidó telepes lakik, akiket az izraeli kormány évente több millió sékeles segéllyel támogat, főként újabb lakások építését elősegítve. Hebron több százezres lakosságának fennmaradó része muzulmán és keresztény vallású, ám a fejlesztések és a biztonsági intézkedések őket nemhogy segítenék, inkább ellehetetlenítik az életüket.
Netanjahu kormányának közlése szerint azzal, hogy kiterjesztik az épü-let-rehabilitációs programokat a városban, hozzájárulnak biztonsága növeléséhez. Az amerikai külügy és az Európai Parlament rendszeresen és élesen kritizálja az efféle fejlesztéseket, mondván: mélységesen aggasztó, hogy Izrael ellene megy a nemzetközi jognak, és a megállapodások ellenére újabb és újabb határokat lép át azok után, hogy néhány havonta több milliárd dolláros, önvédelemre fordítható segélycsomagokat vesz fel Amerikától.
Megjelent az Új Kelet újság 2016 november-decemberi számában
Owner ÚjKelet | Writer 4 TimeOut IL & Cosmopoltan HU | Founder & Blogger White city Boy | Actor | Vegan Cook | International Event & Party Host
Hungaro-Israeli storyteller – films, books, magazines, travel experiences, vegan culinary adventures
