John Kerry amerikai külügyminiszter regionális béketervet ajánlott Netanjahunak 2016-ban egy titkos el-Sziszi–Abdullah csúcson – közölte a Háárec vasárnap. Kerry tervében az arab országok elismerték volna a zsidó Izraelt, de Netanjahu azt állította, koalíciójával nem tudja támogatni a javaslatot.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök egy titkos találkozón vett részt egy évvel ezelőtt Akabában, ahol John Kerry akkori miniszterelnök bemutatott neki egy tervet egy regionális békekezdeményezésről, amely tartalmazta volna Izrael zsidó államként történő elismerését és a tárgyalások megújítását a palesztinokkal az arab államok támogatásával.
II. Abdullah jordán király és Abdel Fatah el-Sziszi egyiptomi elnök is jelen volt a jordán városban tartott találkozón. Netanjahu nem fogadta el Kerry ajánlatát, azt mondta, nehézségei lennének elfogadtatni azt kormánykoalíciójával (amit ő alakított ki, a szerk.) Az akabai csúcs mégis a megbeszélések alapját jelentette az egységkormány létrehozását célzó tárgyalásokon Netanjahu, és az ellenzéket, valamint a Cionista Tábor pártot vezető politikus, Jichák Hercog között.
A csúcs és a terv részletei az Obama-adminisztráció egyik névtelenséget kérő korábbi vezető tisztviselője és a Háárec közötti beszélgetésben kerültek napvilágra. A miniszterelnöki hivatal nem kívánta kommentálni az értesülést.
Kerry kezdeményezte a csúcstalálkozót.
2014 áprilisában összeomlott az általa vezetett (korábbi) békekezdeményezés, Izrael és a palesztinok között teljesen befagytak a tárgyalások, és Barack Obama amerikai elnök szünetet határozott el a békefolyamat újraindításáért folytatott erőfeszítésekben. Az elkövetkező 18 hónapban Kerry Irán nukleáris programja ügyében összpontosított egy megállapodás elérésére, amit 2015 júliusában aláírtak, és a kongresszus szeptember közepén ratifikálta.
Ennek az évnek az októberében Kerry megújította munkáját az izraeli-palesztin békefolyamatban, miután a Templom-hegyen eszkalálódott a feszültség, és erőszakhullám kezdődött Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában.
Kerry október végére képes volt elérni az egyetértést a status quo megerősítésében a Templom-hegyen Izrael, a palesztinok és Jordánia között. Ezen egyezmény részeként Izrael és Jordánia tárgyalásokat indított zárt-láncú kamerák elhelyezéséről a Templom-hegyen, de ezt az ötletet sosem hajtották végre.
Két héttel később Netanjahu Washingtonba utazott több mint egy év utáni első találkozójára Obamával – egy olyan időszakban, amikor a két vezető csúnyán összecsapott az iráni nukleáris alku miatt.
November 10-én az Ovális Irodában rendezett találkozón
Netanjahu azt mondta, hogy új ötlete van a tárgyalások megújítására a palesztinokkal.
Obama már nem hitt benne, hogy Netanjahunak komolyak a szándékai, és megkérte, hogy ezt a kérdést Kerryvel vitassa meg.
A következő napon Netanjahu találkozott Kerryvel, és egy sor jelentős gesztust javasolt a palesztinoknak Ciszjordániában, beleértve masszív mértékben kiadott építési engedélyeket a palesztinoknak az izraeli katonai és civil kontroll alatt lévő C zónában. Netanjahu cserébe azt kérte, hogy Washington fogadja el az izraeli építkezéseket a nagy zsidó települési blokkokban Ciszjordániában, de nem tette világossá, hogy ez azt is jelentené-e, hogy a blokkokon kívül viszont megszűnne az építkezés.
Két héttel később Netanjahu két hosszú ülést tartott biztonsági kabinetjében, amelyeken megpróbálta megszerezni a támogatást a Ciszjordániában tervezett lépésekhez. De akkoriban számos terrortámadás zajlott, amelyek – koalíciós partnerének, a Habájt Hajehudi minisztereinek, Naftali Bennettnek és Ayelet Shakednek a rendíthetetlen ellenkezésével együtt – lehűtötték Netanjahu lelkesedését.
Amikor Kerry november 24-én Izraelbe jött, Netanjahu tájékoztatta, hogy a mindössze két héttel korábban bemutatott javaslatok már lekerültek a napirendről.
Kerryt megdöbbentette Netanjahu visszalépése, aznap találkozott Hercoggal, hogy megvizsgálja, reális-e a Cionista Tábor kormányhoz történő csatlakozásának a lehetősége.
Hercog válasza egyáltalán nem javított Kerry hangulatán.
„Semmi jele, hogy Netanjahu politikája vagy hozzáállása változna” – mondta Hercog Kerrynek. „Ilyen körülmények között – mondta Hercog – nincs semmi esélye, vagy oka, hogy a Cionista Tábor csatlakozzon a koalícióhoz.”
Kerry csalódottan és dühösen hagyta el a térséget. Egy héttel később, a Saban fórumon Washingtonban mondott beszédében súlyosan bírálta Netanjahut, mondván, a Netanjahu kormány politikája kétnemzetiségű államhoz vezethet.
Kerry küldetésének kudarca után a palesztinok visszatértek az Izrael elleni lépésekhez az ENSZ-ben, beleértve egy a telepek elleni állásfoglalás-tervezetet a Biztonsági Tanácsban.
Izraelben a biztonsági kabinetben elkezdtek a Palesztin Hatóság megszűnésének a lehetőségéről beszélni. Európában Franciaország elkezdett felkészülni egy találkozóra az izraeli-palesztin kérdésről több tucat külügyminiszterrel.
A zsákutca ellenére Kerrynek nem állt szándékában feladni. Decemberben és januárban tanácsadóival elkészített egy dokumentumot, amely tartalmazta a tárgyalások megújításának elveit az izraeliek és a palesztinok között egy regionális békekezdeményezés keretében, az arab országok részvételével.
A hatpontos terv
A 2016 elején megfogalmazott terv azonos volt az év végén – három héttel Donald Trump a Fehér Házba költözése előtt – bemutatott tervvel. A hat alapelv a következő:
- Nemzetközileg elismert és biztonságos határokkal rendelkező Izrael, és egy fenntartható és területileg összefüggő palesztin állam között, melyek az 1967-es határokat veszik alapul egyeztetett területcserékkel.
- Az ENSZ 181. határozatának (a felosztási tervnek) a végrehajtása, két állam a két népnek, egy zsidó és egy arab állam, amelyek elismerik egymást, és egyenlő jogokat biztosítanak polgáraik számára.
- Méltányos, kölcsönösen elfogadott, igazságos, és reális megoldás a palesztin menekülteknek, amely megfelel a két állam-két nép megoldásnak, és nem fogja befolyásolni Izrael alapvető jellegét.
- Egyeztetett megoldás Jeruzsálem ügyében, amely mindkét ország fővárosa, elismeri a nemzetközi közösség, és biztosítja a szabad hozzáférést a szent helyekhez összhangban a status quoval.
- Izrael biztonsági igényeinek megválaszolása, mely biztosítja Izrael hatékony önvédelmét és biztosítja Palesztina azon képességét, hogy biztonságot adjon polgárainak egy szuverén, demilitarizált államban.
- A konfliktus és a követelések véget érnek, ami lehetővé teszi a kapcsolatok normalizációját, és a térség fokozott biztonságát minden fél számára, összhangban az arab béketerv elképzeléssel.
Január 31-én Kerry találkozott Netanjahuval Svájcban, Davos üdülővárosban. A négyszemközti megbeszélésen Kerry bemutatta az elveket és a regionális békekezdeményezést Netanjahunak, együtt egy csábító ötlettel – a maga nemében első térségi csúccsal Abdullah királlyal és Sziszivel, hogy megvitassák a békefolyamat folytatását.
Január 31-én Kerry beszámolt Mahmúd Abbász palesztin elnöknek Netanjahuval Davosban folytatott beszélgetéséről. Miután Netanjahu elfogadta a találkozót, Kerry és emberei elkezdték szervezni azt. Frank Lowenstein, Kerry tanácsadója és bizalmasa, a palesztin-izraeli tárgyalások különmegbízottja vezette az egyezkedéseket.
Az izraeliekkel, a jordánokkal és az egyiptomiakkal folyó háttértárgyalások után úgy döntöttek, hogy február 21-én Akabában kerül sor a csúcsra.
A csúcstalálkozót titokban tartják, és egyik fél sem közöl részleteket róla.
Abbász nem vett részt a csúcson, de tudott róla. Február 21-én reggel találkozott Kerryvel Ammanban. A felek a találkozó végén kiadott nyilatkozataiból egy szemernyi sem derül ki arról, hogy néhány órával később mi következett. Kerry befejezte tárgyalását Abbásszal, majd néhány tanácsadójával és Nasser Judeh jordán külügyminiszterrel együtt felszállt a jordán légierő kis repülőgépére.
Ezzel landolt Akabán 45 perccel később. A négyoldalú csúcstalálkozó előtt Kerry külön-külön találkozott az egyes vezetőkkel. A korábbi magas rangú amerikai tisztviselő szerint ekkor Kerry arra kérte Abdullahot és Sziszit, hogy fejezzék ki, hogy támogatják a tervét. Azt kérte, hogy győzzenek meg további arab országokat, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket is a terv támogatásáról, hogy vegyenek részt a regionális diplomáciai lépésben, amely magában foglalja a tárgyalások megújítását Izrael és a palesztinok között.
Kerry azt akarta elérni, hogy Abdullah nyomás gyakoroljon Abbászra, hogy az egyezzen bele az amerikai terv alapján a tárgyalások megújításába, és hogy Sziszi ugyanazt tegye az izraeli kormánnyal. Az egykori magas rangú amerikai hivatalnok szerint Abdullah és Sziszi elfogadták, hogy kifejezik támogatásukat a tervről, bár benne volt Izrael zsidó államként történő elismerése. Mindazonáltal Sziszi – aki nem akart konfrontációt Netanjahuval – világossá tette Kerry számára, hogy szerinte a meggyőzés hatékonyabb lenne a nyomásgyakorlásnál és a kényszernél.
A volt magas rangú amerikai tisztviselő megjegyezte, hogy a csúcs keretében tartott ülésen Netanjahu miniszterelnök kerülte az egyértelmű választ a javasolt tervről. Netanjahu bemutatott egy sor fenntartást, azzal érvelt, hogy az elvek túl részletesek voltak, és hogy nehezen tudná elnyerni hozzájuk koalíciós kormánya támogatását. (Ezt a kormányt ő maga hozta létre, a szerk. )
A négyoldalú találkozó nagyon drámai volt. Annak ellenére, hogy a regionális békekezdeményezés volt témája, a megbeszélések jelentős részben a teljes régió helyzetével voltak kapcsolatosak.
Abdullah és Sziszi felvetette Kerrynek az Obama-adminisztráció politikai feladatait a Közel-Keleten Irán és Szíria tekintetében.
Mégis, mindketten pozitívan reagáltak a javaslatra, és megpróbálták rávenni Netanjahut annak elfogadására. A korábbi amerikai vezető tisztviselők szerint Netanjahu bizonytalankodott. Ahelyett, hogy kizárólag Kerry tervéről beszélt volna, bemutatott a négypárti találkozón egy saját tervet, amit az”öt pontos terv”-nek nevezett.
A terv segítségével Netanjahu kifejezte készségét, hogy megtegye a palesztinok felé Ciszjordániában és a Gázai övezetben azokat a lépéseket, amelyekről 2015 novemberében beszélt Kerryvel. Azt is mondta, hogy kiad egy pozitív közleményt az arab béketervről.
Cserébe Netanjahu azt kérte, hogy folytatódjanak a tárgyalások a palesztinokkal, és hogy hívjanak össze egy regionális béke csúcstalálkozót Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és más szunnita muzulmán országok magas rangú képviselőivel. A több órás megbeszélés után a vezetők visszatértek fővárosaikba és egyetértettek abban, hogy megfontolják a különböző javaslatokat.
De az akabai titkos csúcs szinte azonnali hatást gyakorolt az izraeli belpolitikára. Ez adta az alapot, amely nyomán
két-három héttel később Netanjahu és Hercog a nemzeti egységkormányról tárgyalt. Az érintkezések során Netanjahu tájékoztatta Hercogot az akabai csúcsról.
A szkeptikus Hercog megpróbálta tisztázni, hogy van-e valami értelme. Beszélt telefonon Kerryvel, Abdullahhal és Sziszivel a részletekről. Egyiptom és Jordánia vezetői szkeptikusak voltak, hogy Netanjahu képes-e előre vinni egy valódi diplomáciai folyamatot kormánykoalíciójával.
Mindketten úgy tekintettek Hercog vagy a Jes Atidot vezető Jair Lapid belépésére a Netanjahu-koalícióba, mint Netanjahu részéről egy „bánatpénzre”, akikkel Abdullah vagy Sziszi indokolhatná az általuk a palesztinokra gyakorolt nyomást, vagy a Szaúd-Arábiára és más arab országokra gyakorolt nyomást, hogy részt vegyenek egy regionális csúcson.
Hercog szombaton nem volt hajlandó megerősíteni a telefonhívásokat, vagy bármilyen más tényt a témában. Mégis, a 2016 márciusában Hercoggal közölt információ a titkos akabai csúcsról, valamint a Kerry tervről, valamint Abdullah és Sziszi álláspontjáról, vélhetően odahatott, hogy intenzív tárgyalásokat kezdjen Netanjahuval, és május 15-én nyilvánosan bejelentse, hogy olyan ritka regionális diplomáciai lehetőségek jöttek létre, amelyek esetleg nem ismétlődnek meg.
De néhány nappal Hercog bejelentése után zátonyra futottak a koalíciós tárgyalások. Netanjahu úgy döntött, hogy felhagy a Hercoggal folytatott megbeszélésekkel, és inkább az Izrael Beitenu csatlakozzon a kormányhoz, valamint kinevezte ennek a pártnak a vezetőjét, Avigdor Liebermant védelmi miniszterré.
Május 31-én, néhány perccel Lieberman eskütétele után a kneszetben ő és Netanjahu azt mondta a kamerák előtt, hogy támogatják a palesztin konfliktus kétállami megoldását. Hozzátették, hogy az arab békekezdeményezés tartalmaz olyan pozitív elemeket, amelyek segíthetnek újraéleszteni a tárgyalásokat a palesztinokkal.
Az azóta eltelt kilenc hónapban nem történt előrelépés a diplomáciai fronton. Múlt szerdán a Fehér Házban Trumppal tartott közös sajtótájékoztatón Netanjahu ismét sürgette a regionális békekezdeményezés előrevitelét. „Ez az első alkalom életemben, és hazám életében, amikor az arab országok a régióban nem ellenségnek, hanem egyre inkább szövetségesként látják Izraelt” – mondta Netanjahu. Közvetlenül Trumphoz szólva hozzátette: „Úgy vélem, hogy az Ön vezetésével ez a változás a régiónkban eddig nem látott lehetőséget teremt a biztonság erősítésére és a béke előbbre vitelére. Ragadjuk meg együtt ezt a pillanatot.”
Fordította: Sherer Anett
