Az izraeli tízes adó vasárnap egész napos élő adásban közvetítette a francia elnökválasztást, ami a hétfő reggeli műsornak is fő témája volt. A meghívott vendégek is e témakör taglalására érkeztek a stúdióba. Egyikük, egy francia akcentussal beszélő férfi elmagyarázta, hogy mit jelent az Izraelben nem létező, a választást megelőző kampánycsend, annak nyomán, hogy orosz hekkerek kiszivárogtatták az utóbbi pár óra közvélemény-kutatási eredményeit, hogy ezzel befolyásolják az elnökválasztás kimenetelét.
A másik meghívott vendég Oren Hazan volt, a Netanjahu-kormányzat üdvöskéje, ki előadta, hogy miért is örülne, ha Le Pent választanák meg. Ezen a napon különösen meglepően nézett ki. Szőkés szakálla borotválatlanul borította arcát egészen vastag szemüvege keretéig. Heves gesztusokkal fejtegette, miért is jobb, ha Marine Le Pen nyeri a választásokat. Annál a mondatnál akadtam el igazán, amikor azt fejtegette, hogy a francia zsidóknak duplán rossz, mert ők zsidók is és franciák is. Ezt a gondolatot képtelen voltam értelmezni.
Miért is olyan fontos számunkra a franciaországi választás itt Izraelben, hogy egy televízió egész napos műsort áldoz rá? Azt gondolhatnánk, hogy az Európai Unió egyik, ugyan méretére nézve nagyobbacska tagállamának választásai mégsem bírnak különösebb jelentőséggel, már csak gazdasági súlyát tekintve is, mely eltörpül a világpiac oly hatalmas szereplői mellett, mint Kína, India, vagy a közel-keleti olajsejkségek, de akár Dél-Korea mögött is. És mégis többről volt szó! Erről tanúskodik az is, hogy a jelen választások kimenetelét egyes híradásokban már úgy konferálták, miszerint most dől majd el, hogy kilép-e Franciaország az Európai Unióból Anglia után, vagy nem.
Könnyen beláthatjuk, hogy az Egyesült Európát ellenző Le Pen hamarosan kivezette volna országát az Unióból, és ez valószínűleg egyben az Európai Unió végét is jelentette volna. Milyen jó, hogy ez ma már csak múlt idő!
Kinek is lett volna jó ez az egész? Kinek is jó, ha Európa elveszti vezető szerepét? Kinek is jó az, hogy megszűnik az Európai Unió? Már megszokhattuk, hogy orosz részről különböző formákban megkísérlik befolyásolni egyes nyugati demokráciák elnökválasztási eredményeit. Így történt legutóbb az Egyesült Államokban, és most az orosz hackerekkel Franciaországban is.
Mi érdeke fűződik Putyinnak jobboldali, szélsőséges erőket hatalomra segíteni, határozott idegenellenes retorikával? Az idegenellenesség kapcsolódik a nemzeti nagyság ködös, viszont annál inkább öntömjénező képzetéhez, mely a függetlennek nevezett piacban, illetve az állami önállóságban látja álmait megtestesülni.
Pontosan ez Putyin érdeke, a megosztottság.
Gyerekkoromban teljesen érthetetlen volt számomra a régi római mondás: „oszd meg és uralkodj”. Pedig nagyon egyszerű. Ha két barát összefog, akkor egy harmadik nehezen gyűrheti le őket, míg ha összevesznek, egyenként már könnyen legyőzhetőek. Pontosan ez az, amire a putyini Oroszország törekszik. Egy egységes Európa mind gazdaságilag, mind katonailag súlyosabb tényező, mintha különálló kis országok nehezen összehangolható tömege lenne.
Egy széttagolt, erőtlen Európa Putyin álma, mely álom furcsa mód egybevág a szélsőjobbos európai erők törekvéseivel. Le Pen, Orbán és társaik, egy gyenge Európa által, nem hogy erősítenék országaik politikai, gazdasági befolyását a világban, hanem fordítva, az orosz nagyhatalmi érdekeknek megfelelően jelentéktelenebbé tennék országukat.
A franciaországi választások eredménye most új megerősítést adott az egységes Európának és mindazon erőknek, melyek az összefogásban látják országaik boldogulását. Amennyiben az Európai Unió nemcsak gazdasági, de eszmei kiállást is jelent a demokratikus értékek mellett, úgy most egy kicsit megnyugodhatunk.
Mi pedig itt a Közel-Keleten örülhetünk, hogy Le Pen vereségével mától egy politikai szélhámossal kevesebb lett a világon. Hogy mégis van remény, és megtörhet a trend, mely Trumpot, Cameront, Orbánt, és nálunk Netanjahut helyezte vezető szerepbe. Hogy jöhet még egy jobb világ, ahol felelőtlen, a tudatlanságra és a szorongásra építő populisták nem lehetnek majd országok vezetői.
Festőművész
