117 dokumentumfilm, ebből 13 új izraeli alkotás és egy sor kiemelkedő nemzetközi produkció – ez lesz a május 11-én Docaviv Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál felhozatala ebben az évben. Idén is lesz nemzetközi, izraeli és diákverseny, valamint különleges filmnyelven, formabontó filmek versenye: mintegy száz film, különleges vetítések, találkozók alkotókkal, műhelyszemináriumok.
Az idén tavasszal 19-dik alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál tíz napon keresztül gazdag és színvonalas dokumentumfilm programot kínál. A fő helyszín, a tel-avivi Cinematheque mellett vetítéseket és rendezvényeket tartanak a város több más pontján is.
Ezek közül a teljesség igénye nélkül az alábbiakat ajánljuk:
„Before my feet touch the ground” – „Mielőtt a lábam földet érne”
Daphni Leef filmszakos egyetemista volt 2011 nyarán, amikor sátrat vert Tel-Aviv egyik sugárútján, hogy így tiltakozzon a megélhetési költségek és azon belül a lakásbérek igazságtalanul magas árai ellen. Akkor még bizonyára nem gondolta, hogy ő lesz az egyik legfontosabb vezetője annak a nagyméretű társadalmi tiltakozásnak, ami ezzel elkezdődött. Daphni Leef filmje, amely egyben az idei fesztivál nyitófilmje is, azokat a szociális változásokért kirobbant társadalmi tiltakozásokat mutatja be, amelyek 2011 nyarán szinte egész Izraelt magával ragadták: sátorvárosokkal, tüntetésekkel, többszázezres felvonulásokkal. Filmjében Leef összefoglalja emlékeit ezekről a viharos napokról és egyben megörökíti azt az őt személyesen érintő folyamatot is, amelynek során az ismeretlenségből egy hatalmas méretet öltő, a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem szimbólumává vált. Az események szellemében a filmet ingyenes szabadtéri vetítés keretében is megtekintheti a közönség csütörtökön (május 18-án) a Habima színház terén, néhány lépésre csupán attól a helytől, ahol Leef felállította az első sátrat 2011 nyarán.
„Shadows”- „Árnyékok”
Ez a dokumentumfilm először mutatja be a holokauszt túlélők gyermekeinek, az úgynevezett „második generációnak” eddig elhallgatott, nyomasztó személyes történetét. Csak most, közel 60 év elteltével mernek nyíltan beszélni azokról a bántalmakról, testi és lelki erőszakról, melyet szüleiktől elszenvedtek. A holokauszt traumáit túlélők reakciója az általuk átélt szörnyűségekre sokszor abban is megnyilvánult, hogy gyermekeiket testileg és lelkileg megkínozták, így váltak a gyermekek maguk is áldozattá – a nácik áldozatai által. A film a szereplők sorsán keresztül mutatja be, milyen érzelmi és lelki következményekkel jár mindmáig ez a második generáció életében. Ez a korosztály állandó konfliktusban nevelkedett: egyrészt empátiával viseltettek szüleik szenvedése iránt, másrészt az elszenvedett testi és lelki bántalmazások következményeként gyermekkoruk az állandó félelem és a szégyen árnyékában telt. Ezek az érzések tovább fokozódtak, amikor maguk is szülőkké váltak és rettegtek attól, ne örökítsék át gyermekeiknek, a „harmadik generációnak” ezt az erőszakot, a fájdalmat és a rémületet.
Az film egyik főszereplője Yigal Schwartz, magyar holokauszt túlélők gyermeke, író, egyetemi tanár. Tavaly megjelent regényének (A magyar kórus) központi témája volt az általa és nővére által gyermekkorukban átélt testi és lelki bántalmazás – róla szól az alábbi részlet:
„The Patriot”- „A hazafi”
Daniel Sivan filmje egy Franciaországban élő militáns zsidó hacker, „Ulcan” történetét meséli el, aki azt határozta el, hadat üzen a francia antiszemita mozgalmak vezetőinek. „Ulcan” az interneten keresztül, cyber-támadásokkal harcol a gyűlölködés ellen. A Patriot egy cyber-korszakban játszódó sötét történet a szélsőségességről és a bosszúról.
„Saleh, ez itt Izrael földje”
A rendező David Deri és két újságíró, Doron Glazer és Ruti Yivel filmje az 1950-es évek, az izraeli államalapítás első éveivel foglalkozik. Több száz, eddig titkos minősítésű jegyzőkönyv segítségével új fénybe helyezik azokat a folyamatokat, amelyek a perifériákon létrehozott, úgynevezett „induló városok” kiépítéséhez vezettek, és amelyek az izraeli társadalomban máig meglévő társadalmi, származáson alapuló különbségeknek a gyökerei voltak. A film felfedi, hogyan küldték a fiatal állam vezetői – ellenkezésüket figyelmen kívül hagyva – a sivatagi településekre az új bevándorlókat, milyen beolajozott mechanizmusokat használtak megtévesztésükre, és miként akadályozták meg őket abban, hogy az ország központjában telepedjenek le. Az is kiderül a filmből, hogy az Izraelbe érkező népcsoportok az ország területén történő letelepítéséről hozott döntéseiket – amelyek máig meghatározzák Izrael demográfiai felépítését, – sokszor rasszista szempontok befolyásolták.
„I am not your Negro”-„Nem vagyok a négered”
Az év egyik legfelkapottabb dokumentumfilmje, amelyet Oscar-díjra is jelöltek, James Baldwin amerikai író szemszögéből próbálja bemutatni Amerikát. Baldwin a 70-es években kezdte megírni hazája történetét három fekete bőrű vezető történetén keresztül, akik életükkel fizettek az egyenlőségért vívott harcért: Medgar Evers, Martin Luther King és Malcolm X. A film archív felvételek és a ma felvett anyagok felhasználásával igyekszik megvizsgálni az erőszak és az elnyomás szerepét az Egyesült Államok történelmében.
„Gimme Danger”- „Aggyá’ veszélyt”
Jim Jarmusch legújabb filmjének főszereplője a 70-es éveiben járó Iggy Pop (eredeti nevén James Osterberg), akitől a rendező nem mindennapi személyes vallomásokat, érdekes történeteket, kulisszatitkokat és a legendás The Stooges zenekar különböző formációiról szóló anekdotákat csikar ki.
„Nowhere to Hide”-„Nincs búvóhely”
Az idei IDFA Fesztivál nyertese ez a dokumentumfilm, amely egy mentős látószögéből szemléli az iraki hétköznapokat az amerikai hadsereg távozása után – az Iszlám Állam árnyékában. A film a szüntelen harcokról és a vérontásokról szóló megrázó felvételeket ötvöz a főhős családjáról szóló személyes témájú képekkel – ezzel hangsúlyozva azt az emberi erőfeszítést, amelyet az irakiak kénytelenek elszenvedni az állandó háborúskodás árnyékában, miközben egyetlen vágyuk csupán az, hogy normális, emberi életet élhessenek.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
