Trump látogatása is azok közé a hírek közé tartozik, melyeket az újságok és különböző hírközlő szervek hosszú ideje prioritásként kezelnek. Engem viszont idegesít, hogy mindent háttérbe szorítva, minden híradás ezzel kezdődik, illetve hogy az izraeli tízes tévécsatornán és az újonnan indult KÁN adón is egész napos közvetítéssel készülnek és történelminek nevezik e vizitet.
A ma reggeli hírekben tudósítást láthattunk, amint Trump elnök Szaúd-Arábiában a tiszteletére előadott népi kardtánc táncosai közé elegyedik, illetve embereinek egyike karddal kezében, csak úgy öltönyösen ropja a táncot. El is képzeltem, milyen vicces lenne, ha Új-Zélandra vetődve az ottani szokásos uhu-uhu, mellkasdöngetős táncot együtt járva kívánnák hasonlóan tiszteletüket kifejezni vendéglátóik iránt.
Trump arra a népmesei hősre emlékezetet, aki hozott is, meg nem is ajándékot a királynak. Mindazok csalódásra ítéltettek, akik elhitték, hogy a magát erőskezűnek feltüntető, remélhetőleg csak szájhős, könnyen ígérgető elnök be fogja tudni tartani ígéreteit. Nagy többségükből már előre visszakozott, és kiderült, ugyan elvileg egyetért az Egyesült Államok nagykövetségének Jeruzsálembe helyezésével, de azt mégse teheti meg, mert valószínűleg hátráltatná a palesztinokkal való tárgyalásokat. Egy másik kijelentéséből az is kiderül, hogy egyelőre politikai koncepcióváltásra sincs módja a telepesek ügyében.
Nesze neked, fogd meg jól. Igazából épp ezért lehetünk elégedettek Trumppal, hisz jobb híján nem hoz változást az amerikai politikában Izraellel kapcsolatban, és nagy vonalakban a sokat szidott, gyengekezűnek titulált Obama politikáját folytatja.
Más oldalról viszont rég nem volt az Egyesült Államoknak olyan elnöke, aki ilyen ormótlanul hagyta volna számításon kívül vendéglátója érzékenységét pusztán turisztikai élményszerzés céljából, hogy ellátogasson a Siratófalhoz még azon az áron is, ha így színt kell vallania annak státuszáról. Hiszen nem mehet oda úgy, mintha az Óváros és a Siratófal Izrael része lenne, s így szembesíti vendéglátóit azzal az egyszerű ténnyel, hogy természetesen ő sem ismerheti el a Siratófalat Izrael részeként, és nem foglalhat állást egyoldalúan egy olyan ügyben, mely két állam megállapodását igényelné.
Mit várhatunk mégis ettől a látogatástól? Lesz majd parádé, beszédek, fel- és kivonulás, sajtótájékoztató, négyszemközti megbeszélések. Láthatjuk majd Trumpnét és Sara asszonyt férjeik oldalán, amint össze nem mérhető külsőségeiket piedesztálra emelve teszik majd elkerülhetetlenül összehasonlíthatóvá magukat. És csodálhatjuk majd deli férjeiket, a politika erőskezű fenegyerekeit, amint egymás mellett, vállvetve tárgyalnak, küzdenek, és kegyetlen elszántsággal megmérkőznek még akár az elemekkel is, mindannyiunk boldogabb és békésebb jövőjéért. Aha…
A szerző grafikája
Festőművész
