Sokkal könnyebb lenne olyan települést találni a világon, ahol mindenki fogyaszt húst, mint egy olyat, ahol az összes lakó vegetáriánus. Pedig ilyen is létezik, és nem csak múló szeszélyként, hiszen az Amirim nevű izraeli faluban már a negyedik-ötödik generáció választja ezt a legtöbb ember számára különös életformát.
A Galileai-tengertől 20 kilométerre lévő Amirim település egy erdőkkel körülvett dombtetőn található. Már eleve vegetáriánusok alapították 1958-ben, tehát az ide költözők nem valamilyen természetfeletti okból hagyták el étrendjükből a húst. Ma már Amirim lakossága megközelíti a 800 főt, és lassan, de folyamatosan emelkedik. Az újonnan érkezők persze többségükben már hosszú ideje „növényevők”, nem itt akarnak rászokni a vegán életmódra.
A hús nélküli település ötlete, működtetése nem csupán múló szeszély, ez az eltelt hat évtized során bebizonyosodott. Lassan az ötödik generáció nő fel Amirimban, nekik tehát már a szüleik, nagyszüleik és a további felmenőik is mellőzték a húst az étrendjükből. Ennek haszna a statisztikákból egyelőre nem kiolvasható, senki sem él legalább 100 évig a településen, de számukra az is elég, hogy jól érzik magukat a mindennapokban.
Az itt élő reformerek az izraeli vegán mozgalom úttörői is voltak egyben. Bevételük nagy része a turizmusból származik, vendégházak, éttermek, pékségek, kávézók állnak azok rendelkezésére, akik bele akarnak kóstolni ebbe a különös életformába. Senki se higgye azt, hogy az itt-tartózkodás egyenlő a folyamatos éhezéssel, állítólag hamar hozzá lehet szokni, persze éjszakába nyúló barbecue-partikra felesleges számítani. Vannak viszont kellemes fürdők, a vízkúrát pedig egészségügyi szolgáltatások egészítik ki.
A zsidó vallás nem tiltja az állatok megölését és a húsfogyasztást, úgyhogy ennek kerülése inkább morális kérdés, de egészségügyi és környezeti indokokkal is alátámasztható. A szárnyasok és a halak sem jelentenek kivételt, valamint tiltott a tej, a tojás, a méz, a szappan, a bőrféleségek, egyszóval minden, ami állatok megölésével vagy kizsákmányolásával jár. Viszont dívik az újrahasznosítás, a zöldségek és gyümölcsök pedig mind a környékről valók. A vízzel is spórolnak, az USA-ban például a felhasznált éves mennyiség felét a haszonállatok felnevelésére „pazarolják”, itt azonban ezzel sem kell törődni.
Ha egy légy betéved a házba, poharat borítanak rá, majd alácsúsztatott papírlappal zárják le, és a „betolakodót” kiviszik a szabadba. A hasonló szokások miatt a fejlett társadalmakban kinevetik, együgyűnek tartják a vegánokat. Sok Amirimba való gyerek is megkapja az iskolában, hogy nyúlnak csúfolják, amiért csak salátát nassol tízóraira. De az emberek egyre elfogadóbbnak tűnnek az idő előrehaladtával, az izraeli hadseregben például a vegetáriánusoknak nemcsak megfelelő ételt biztosítanak már, de a bőr alapanyagot mellőző bakancsot, szíjat, övet is.
Néha persze Amirimban is előfordulnak kilengések, főleg, ha nem vegán látogatók érkeznek a településre. Alkalmanként a helyiek is megkívánják a húst, olyankor pár falat sült csirke még belefér. A gyerekek étvágyát azonban sokkoló taktikával próbálják elvenni, hogy ilyen eset minél kevesebbszer forduljon elő, a mézet például a méhek „hányásának” nevezik.
Izraelben a kellemes időjárás, a mediterrán vidék kínálta finomságok miatt könnyebb elhagyni a húst, mint például Skandináviában, ezért a nagyvárosokban is széles körben terjed a vegán életmód. Nemrégiben hús nélküli Buddha Burgereket kezdtek el árulni, az efféle étteremláncok a divat és a vallás – egymásnak néha ellentmondó – követelményeit próbálják közös nevezőre hozni.
