Kedden a Munkapárt előválasztásán nem sikerült eldönteni az urnákhoz járuló 52 ezer szavazó párttagnak, hogy ki legyen Benjámin Netanjahu kihívója a következő választáson, de azt igen, hogy ki nem: Jichák (Buzsi) Hercogot a párttagság egyértelműen kiszavazta ebből a versenyből.
Csak jövő hétfőn, a második fordulóban derül majd ki, hogy ki lesz az új pártvezér, Amír Perec vagy az exlikudos, exkulánus Avi Gabaj.
Nem újdonság, hogy a Munkapárt meneszti vezetőjét, az utóbbi évtizedben sorra erre a sorsra jutottak Hercog elődei is: Seli Jahimovics, Ehud Barak, Amír Perec, Ámrám Micna. Ez a párt gyorsan és egyértelműen bünteti az országos politikában sikertelen vezetőjét, ha nem képes megnyerni a választásokat.
Azt mondják, a Munkapárt DNS-ébe bele van írva az állandó belső viszálykodás és rivalizálás, ezzel szemben a Likud DNS -ébe a tisztelet és engedelmesség a mindenkori vezér iránt – egészen míg meg nem bukik az általános választáson, mert akkor ott is előkerülnek a kések.
Hercog vesztét elsősorban a Netanjahuval tavaly folytatott titkos tárgyalások okozták. A média leleplezéseiből világossá lett, miként húzta csőbe, vezette orránál fogva a béketárgyalások és az egységkormány ígéretével, majd dobta el egyetlen mozdulattal Netanjahu, hogy helyette Avigdor Libermant vegye be kormányába. A párt tagjai üzentek: karakán ellenzéki politikát szeretnének, és nem hisznek Bibinek, még ha ajándékot is hoz.
A jövő héten ringbe szálló két jelölt egyikének sincs nagy esélye felvenni a versenyt Benjámin Netanjahuval, de ahogy errefelé mondják: „Elohim gadol”, még sok minden megtörténhet a következő – ki tudja mikor, akár fél év múlva, vagy csak 2019-ben megrendezésre kerülő választásokig. Még akár a párt élére állhat a politika világába visszaereszkedett Ehud Barak is, aki egyszer már elverte Netanjahut 1999-ben.
Mindenképpen figyelemre méltó, hogy mind Avi Gabai, a centrista Kulánuból kivált volt környezetvédelmi miniszter, előzőleg Bezek vezér, mind Amír Perec keleti származású. A párttagság egyértelműen megpróbált leszámolni az askenázi elit párt stigmával, és nyitni próbált a „nép” felé, a tömegpártosodás irányába indul, hogy kibillentse a mérleg nyelvét, és megszerezze a balközép visszatéréshez a Likudtól elvileg elvehető négy -öt mandátumot. De az is lehet, hogy a voksolás bizonyítja: legalábbis a Munkapártban ma már teljesen mindegy a jelöltek családi származása, csak az a kérdés, hogy mi a programja, és miként tudja azt széles körben elfogadtatni.
Amír Perec már volt egyszer a Munkapárt élén 2006 és 2009 között. Harcos szociális programmal nyerte el a párt választóinak voksait, majd első lépése a biztonsági tárca elfoglalása volt, szögre akasztva mindent, amiért kampányolt, és ezzel sokakban azóta is tartó keserű szájízt okozott hitelességével kapcsolatban. Programja ismét a társadalmi szolidaritás erősítése, a nyitás a periféria, a szegények, az iskolázatlanabbak, a munkaerőpiacon nehezebb helyzetben lévők felé. Ő maga is a perifériáról, a Gázai övezet mellett lévő Szderotból származik, sőt a mai napig ott lakik.
Avi Gabajról egyelőre szinte semmit sem lehet tudni: a többi munkapárti jelöltnél halk szavúbb, kevésbé harcias politikus, aki úgy tűnik egyrészt a mezei párttagok körében kampányolt, másrészt ügyes kamarillapolitikával a színfalak mögött, a hangadó vezetők körében is ügyesen lavírozott, és ezzel bekerült a mindent eldöntő, második fordulóba.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
