Kedden a Munkapárt előválasztásán nem sikerült eldönteni az urnákhoz járuló 52 ezer szavazó párttagnak, hogy ki legyen Benjámin Netanjahu kihívója a következő választáson, de azt igen, hogy ki nem: Jichák (Buzsi) Hercogot a párttagság egyértelműen kiszavazta ebből a versenyből.
Csak jövő hétfőn, a második fordulóban derül majd ki, hogy ki lesz az új pártvezér, Amír Perec vagy az exlikudos, exkulánus Avi Gabaj.
Nem újdonság, hogy a Munkapárt meneszti vezetőjét, az utóbbi évtizedben sorra erre a sorsra jutottak Hercog elődei is: Seli Jahimovics, Ehud Barak, Amír Perec, Ámrám Micna. Ez a párt gyorsan és egyértelműen bünteti az országos politikában sikertelen vezetőjét, ha nem képes megnyerni a választásokat.
Azt mondják, a Munkapárt DNS-ébe bele van írva az állandó belső viszálykodás és rivalizálás, ezzel szemben a Likud DNS -ébe a tisztelet és engedelmesség a mindenkori vezér iránt – egészen míg meg nem bukik az általános választáson, mert akkor ott is előkerülnek a kések.
Hercog vesztét elsősorban a Netanjahuval tavaly folytatott titkos tárgyalások okozták. A média leleplezéseiből világossá lett, miként húzta csőbe, vezette orránál fogva a béketárgyalások és az egységkormány ígéretével, majd dobta el egyetlen mozdulattal Netanjahu, hogy helyette Avigdor Libermant vegye be kormányába. A párt tagjai üzentek: karakán ellenzéki politikát szeretnének, és nem hisznek Bibinek, még ha ajándékot is hoz.
A jövő héten ringbe szálló két jelölt egyikének sincs nagy esélye felvenni a versenyt Benjámin Netanjahuval, de ahogy errefelé mondják: „Elohim gadol”, még sok minden megtörténhet a következő – ki tudja mikor, akár fél év múlva, vagy csak 2019-ben megrendezésre kerülő választásokig. Még akár a párt élére állhat a politika világába visszaereszkedett Ehud Barak is, aki egyszer már elverte Netanjahut 1999-ben.
Mindenképpen figyelemre méltó, hogy mind Avi Gabai, a centrista Kulánuból kivált volt környezetvédelmi miniszter, előzőleg Bezek vezér, mind Amír Perec keleti származású. A párttagság egyértelműen megpróbált leszámolni az askenázi elit párt stigmával, és nyitni próbált a „nép” felé, a tömegpártosodás irányába indul, hogy kibillentse a mérleg nyelvét, és megszerezze a balközép visszatéréshez a Likudtól elvileg elvehető négy -öt mandátumot. De az is lehet, hogy a voksolás bizonyítja: legalábbis a Munkapártban ma már teljesen mindegy a jelöltek családi származása, csak az a kérdés, hogy mi a programja, és miként tudja azt széles körben elfogadtatni.
Amír Perec már volt egyszer a Munkapárt élén 2006 és 2009 között. Harcos szociális programmal nyerte el a párt választóinak voksait, majd első lépése a biztonsági tárca elfoglalása volt, szögre akasztva mindent, amiért kampányolt, és ezzel sokakban azóta is tartó keserű szájízt okozott hitelességével kapcsolatban. Programja ismét a társadalmi szolidaritás erősítése, a nyitás a periféria, a szegények, az iskolázatlanabbak, a munkaerőpiacon nehezebb helyzetben lévők felé. Ő maga is a perifériáról, a Gázai övezet mellett lévő Szderotból származik, sőt a mai napig ott lakik.
Avi Gabajról egyelőre szinte semmit sem lehet tudni: a többi munkapárti jelöltnél halk szavúbb, kevésbé harcias politikus, aki úgy tűnik egyrészt a mezei párttagok körében kampányolt, másrészt ügyes kamarillapolitikával a színfalak mögött, a hangadó vezetők körében is ügyesen lavírozott, és ezzel bekerült a mindent eldöntő, második fordulóba.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
