Milyen unalmas lehet Svájcban. Ott le lehet élni egy életet anélkül, hogy kiderüljön a szomszédodról, hogy mondjuk rasszista, előítéletes, diszkriminatív, idegengyűlölő vagy éppenséggel bigott nacionalista, esetleg morally insane. Ilyen egy magyar zsidóval nem történhet meg. A Földközi–tengeren innen és túl olykor vízválasztó kérdésekkel kell megbirkóznunk, melyekben elválik az ocsú a búzától. A Soros elleni plakátkampány is ilyen kérdés lett.
Pedig milyen szépen indult.
Izrael budapesti nagykövete a magyar zsidók segítségére sietett, tolmácsolta a jeruzsálemi külügynek panaszaikat a szerintük antiszemitizmust gerjesztő és fokozó kampányról. És Izrael szolidaritást vállalt, s kiadott egy, a plakátkampányt éles hangon elítélő, a dolgokat keményen néven nevező közleményt.
Csakhogy másnapra az izraeli jobboldalnak a magyar zsidók félelmeinél sokkal fontosabb lett Soros György személye, és nyomásukra Netanjahu visszakozott. Maga is eleresztett egy sorosozást, és magára hagyta a magyar zsidókat. Izrael jobboldali politikusai ugyanazért gyűlölik Soros Györgyöt, amiért magyar társaik, s az ideológiai akolmeleg fontosabb lett a helyi zsidó közösség védelménél.
Mindkét jobboldalnak joga van elítélni és bírálni Soros György céljait és politikáját. De civilizált nyugati kormányok polgári demokráciákban nem folytatnak goebbelsi politikai propagandakampányokat.
Sem zsidó, sem keresztény, sem bal-, sem jobboldali, sőt a centrumban politizáló pártok sem folytathatnak egy élő embert gólemmé változtató félelemkeltő politikai plakátkampányt. Soros Györgyöt lehet utálni, de arcával illusztrált náci plakátkampányt csinálni nem lehet.
Budapesten és Izraelben számos magyar zsidó gondolati nyolcasokat írt le a levegőben, hogy bebizonyítsa a pesti kampány antiszemitaságát, miközben mégis igazat ad a sorosozó Netanjahunak.
Pedig teljesen mindegy, hogy eleve antiszemita volt-e a szándék. Akkor is cinikus és gonosz, és elítélendő ez a kampány, ha egy zsidó, vagy ha egy keresztény, kínai vagy hottentotta embert tesznek meg a gyűlöletkampány céltáblájának. Persze Magyarország történelmével tízszeresen elítélendő egy zsidó ember elleni plakátozás. Ezért a kampány eredeti bírálatát Soros elleni kirohanásokra változtató Netanjahu is cinikus politikussá lett. Akár jelen volt a magyar polikusokban az antiszemita hátsó gondolat, akár elhisszük, hogy ilyesmire ők dehogy gondoltak.
Nincs kettős mérce: ebben a játszmában Netanjahu Orbán Viktor mellé pozicionálta magát. Hasonló helyzetbe sodródtak a zsidó szolidaritást az izraeli kormányfővel minden áron, akár a Netanjahu-lépés elfogadásának árán is vállaló zsidók is. Netanjahu hangzatos zsidó nacionalista szózatai ellenére jobban utálja Sorost, mint amennyire a magyar zsidókat támogatná a rájuk szakadt, büdös zsidó feliratokkal dekorált plakáterdő árnyékában. És ez az izraeli magyar zsidóknak még sokkal jobban fáj, mint Orbán Viktor plakátkampánya.
Orbán Viktor olyan, amilyen, de az izraeli kormányfőt ennek a sokat üldözött népnek a képviseletére választották, és tudnia kellene ilyen alapkérdésekben elválasztani egymástól az ocsút és a búzát, látnia kellene legalább történész apja jóvoltából a médiakampány fasiszta jellegét. És embernek kellene lennie pártállásától függetlenül, jobb- és baloldaltól, vallásosságtól és vallástalanságtól függetlenül.
Sajnálom Soros Györgyöt, mert távol tartja magát Izraeltől és a zsidóságtól, pedig a sorsközösség vállalása csak gazdagabbá tenné életét. De ő bizonyosan nem állami hivatalban, korrupcióval szerezte vagyonát. Joga van pénzét csak univerzális, nem zsidó célokra osztogatni. Talán nem volt olyan szerencséje, hogy a zsidóságot nagymamája egy olyan dologként mesélje el, amely egyszerre hirdet egyetemes és humanista értékeket, miközben meleg és támogató, befogad és otthont teremt. Egy nagy család, amilyennek Izraelt látom sok év után is. Még Netanjahu lépése után is, aki megtagadta velem a közösséget. Neki is másfajta nagymamája lehetett.
Újságíró
