A biztonsági szervek ajánlásával ellentétben az izraeli biztonsági kabinet úgy döntött, hogy nem dönt. Ezzel olyan eszkalációba kergette Jeruzsálemet, de talán egész Izraelt, melynek hat halálos áldozatával máris túl súlyos árat fizettünk. És lehet, hogy az újabb erőszakhullámnak még csak az elején vagyunk.
Az izraeli hadsereg és a Sin Bét is egyértelműen azt javasolta a politikai vezetésnek, hogy távolítsák el a fémdetektoros kapukat a Templom-hegy bejárataitól, mert azok robbanáshoz vezethetnek a palesztinok és az egész muzulmán világ körében, de az izraeli biztonsági kabinet csütörtöki döntése újabb rekordot ért el a felelősség elhárítása terén. Miközben minden értelmesen gondolkodó számára egyértelmű volt, hogy egy ilyen döntés berobbantja Jeruzsálemet, aztán az egész Közel-Keletet, a kabinet „felhatalmazta” a rendőrséget a szükséges biztonsági intézkedések meghozatalára a Templom-hegyen. Mintha fogalma sem lenne a muzulmán vallás természetéről. Mintha mondjuk csak a tel-avivi maraton forgalmi intézkedéseiről lenne szó.
Nem kell biztonsági szakértőnek lenni, hogy világos legyen: az események stratégiai jelentőségűek, melyek messze túllépik Jeruzsálem és Ciszjordánia határait. Ez már globális, összmuzulmán ügy, ami természetesen előre várható volt. De a jobboldali kormány miniszterei inkább megmakacsolták magukat, és a „szuverenitás kinyilvánítása”, valamint az „elrettentés megőrzése” gőgös szavaival magyarázták a detektoros kapuk helyben hagyását. Ez lehet, hogy nem is annyira sötétségről, inkább a koalíciós partnerek közötti belső versenyről árulkodik: a Likud, a Zsidó Otthon és az Izrael a Hazánk is attól retteg, hogy harcias választóik a terrorral szembeni gyengeség demonstrálásával fogják vádolni őket.
Pedig mindenki tudja, hogy a kapuk semmivel nem növelik meg a biztonságot. A kapuk előtt is lehet elrejtett puskából lőni. Korábban is voltak már merényletek a Templom-hegy környékén, de senkinek nem jutott eszébe detektoros kapuk felállítása. Ciszjordánia egész területén voltak merényletek katonák és telepesek ellen, mégsem állítottak sehol ilyen kapukat.
Mindezek ellenére a rendőrség okosan tervezte és szinte zökkenőmentesen hajtotta végre az imára érkező tömeg kisebb csoportokra bontását és semlegesítését az ellenőrző pontok és mágneses kapuk segítségével. Kis területen, nagy rendőri erőkkel viszonylag könnyű volt a pénteki imádkozás után háborgó palesztin tömeget megfékezni, de amint szétszóródtak Jeruzsálem keleti negyedeibe, a rendfenntartók elvesztették az uralmat az események felett, így eshetett meg a három rendbontó lelövése.
A Jeruzsálemben történtek nyomán – valószínűleg a hatalmát féltve – közölte Abbász, hogy megszakít minden kapcsolatot Izraellel. Korábban is tett már ilyen kijelentést, de – mint ahogy most is várható lesz – mindig hagyott titkos biztonsági együttműködést az izraeliekkel, mert csak így érezhette magát biztonságban a Hamasz egy esetleges puccskísérletétől Ciszjordániában.
A három halálos áldozatot követelő templom-hegyi zavargások és az azt követő hármas merénylet Halamisban – úgy tűnik – egy újabb intifáda kezdete. A frusztrált harag és az uszítás mindkét oldalon egyre erősödik.
Csak szavak itt nem elegendőek. Netanjahu hiába mondta az Orbánnal való parolázás közben, hogy megőrizzük a status quót, az eleve gyűlöletre nevelt palesztin fiatalok nem őrá figyelnek, hanem a telepesek és a (szélső-) jobboldal gyűlölettől izzó Facebook-postjait olvassák, és azoknak hisznek. Ha nem akarunk további áldozatokat, félre kell tenni büszkeségünket és igazságérzetünket, és azonnal el kell távolítanunk a kapukat, melyeknek a vörös posztóén kívül semmi szerepük nincs.
Miután úgy tűnt, hogy a 2015 októberében kezdődő, egyéni merénylők által elkövetett terrorcselekmények hullámát (közel 40 izraeli áldozattal) a biztonsági erőknek sikerült lassú, szívós munkával megfékezni, a politikai vezetés mindezeket az eredményeket egy szűk hét alatt a szemétre dobta. Izrael ismét súlyos árat fizet a jobboldal és a szélsőjobb politikai csatájáért.
Egyelőre úgy látszik, hogy a három izraeli arab merénylő a két drúz rendőr megölésével elérte célját: gyilkos láncreakciót indítottak el, egymás után robban a képünkbe az erőszak újabb és újabb hulláma. Miután mindkét oldalon vér folyt, komoly biztonsági, de főként diplomáciai erőfeszítésre lesz szükség, hogy az elszabadult gyilkos indulatokat ismét megfékezzék és kordába tereljék, mert éppen a palesztinok vallásos indulatainak megfékezésére képes erők (Hamasz és Wakf) azok, melyek csak fokozzák az uszítást.
Nehéz helyzetben az embernek sokszor választania kell: vagy ragaszkodik az igazához, és „codek” lesz, vagy bölcsen jár el, ha kell kompromisszumot köt, visszavonul, „haham” lesz. Sajnos az utóbbi időben az izraeliek nagy többségének is nehéz különbséget tenni a „codek” és a „haham”, az „igaz” és az „okos” között.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
