Lassan feltűnnek Tel-Aviv házai a repülőgép ablakában, indul egy újabb kaland. Majdnem két év után ideje visszatérni a Közel-Keletre. Ezúttal már nem kutatni jövök, a budapesti Csodák Palotája tudománykommunikációs vezetőjeként a helyi tudományos élményközpontokkal ismerkedem egy hétig.
A Ben Gurion repülőtéren harmincöt fokos rekkenő hőség fogad. Miközben a taxink Tel-Aviv felé száguld, kíváncsian fürkészem, mi minden változott az elmúlt években. Minden kék-fehér, zászlók lobognak a lámpaoszlopokon, pár nappal vagyunk Jom Haacmaut, a Függetlenség napja előtt. Szerintem ilyenkor mutatja az ország a legszebb arcát, az emléknapokra és ünnepnapra várva.
Reggelre elvonul a kánikula, indul az új hét, északnak vesszük az irányt. Kicsit furcsállom, hogy lementek a buszjegy árak, amikor 5,90-et kér a sofőr a 16-oson. Elnézve a HaHagana pályaudvaron a bázisuk felé igyekvő katonákat a vasárnap reggeli csúcsban, kissé reménytelennek tűnik, hogy feljussunk a Haifa Bat-Galim felé induló szerelvényre, végül sikerült. Mindig lenyűgöz, hogy néhány évtized alatt, mennyit fejlődött a szentföldi vasút. Kb. egy óra, s már el is érjük úti célunkat. Még egy kis buszozás az Egged helyi zöld buszával, s megérkezünk a Technion történeti épületében található MADATECH-be, Izrael nemzeti tudományos, technológiai és űrmúzeumába. Yael Bamberger, kutatás-fejlesztési vezető jön elénk a főbejárathoz, azzal az örömhírrel fogad, hogy magyar idegenvezetőt kapunk majd Yona Klein, a nemzetközi kapcsolatok és projektek vezetőjének személyében. Az intézmény történetének ismertetése után, már csatlakozik is hozzánk kísérőnk, aki tárlatról tárlatra kalauzol bennünket a különböző tudományágak világában.
A zöld energia, a hangok, a fény és a sötétség, valamint a varázslatok termével ismerkedünk először. Elmerülünk Leonardo da Vinci találmányaiban, a logikai játékok galériájának rejtelmes kihívásaiban, s bekukkantunk a csoportokkal teli kémiai részre. Megcsodáljuk az adományozóktól származó madártani és mikroszkópiai gyűjteményből kialakított múzeumi egységeket. Nem hagyjuk ki a fogápolásról szóló interaktív kiállítást, s az űr világát a látogatókhoz közelebb hozó installációkat sem. A két épület közötti tudományos park lenyűgöző, szabadtéri játékok észrevétlenül tanítanak a fizika törvényeire. Belesünk az oktatási épületbe, a laborokban zajló nyomozós programba, az óvodásokat váró különleges foglalkozásokra. Nem hagyjuk ki az alkotópedagógiai bázist sem, ahol 3D nyomtatók, CNC-esztergagépek és lézervágók várják a kézműveskedésre vágyókat. Bepillantást nyerünk a kulisszák mögé is, a mindennel felszerelt műhelyek biztos hátteret jelentenek az év során több százezer látogatót fogadó intézménynek. Észre sem vesszük, s már három órája barangolunk az épület falai között.
Másnap ismét nekiindulunk. Ezúttal a szebb napokat látott központi buszpályaudvaron bolyongunk, hogy megtaláljuk a Haderára induló járatot. Lassan araszolunk a metropolisz dugójában. Pont leszállunk a buszról, s egy gyaloghídon sétálunk keresztül, amikor felhangzanak Yom HaSoah szirénái. Megható látni, ahogy két perc néma főhajtással adóznak az áldozatoknak a 2-es úton félrehúzódott gépjárművek vezetői. Az emléknap miatt ma kicsit csendesebb a Givat Olgában található központ. Nava Shoel, tudományos igazgató és Hava Contini Benjamin, kurátor ismerteti a legfontosabb tudnivalókat, majd bejárásra indulunk. Laborok, játékterek váltják egymást, a legizgalmasabb a Légy egy napra orvos!foglalkozásoknak otthont adó terem.
Kórházi eszközök, szimulátor babák, műtő várja az emberi test működésével és a gyógyászat módszereivel ismerkedni kívánó kicsiket és nagyokat. Még saját mentőautója is van a centrumnak. A közel negyven játékot tartalmazó kültéri park impozáns, legszívesebben összecsomagolnám, s vinném haza Budapestre. Az egykoron, a bevándorlók gyermekeinek integrálását célul kitűző Technoda, ma már jóval több feladatot lát el, mint alapításakor a 80-as években. Van csillagvizsgáló, planetárium, s a környék óvodásait váró foglalkoztató. Délutánig időzünk a tengerparti negyedben, majd visszaindulunk a nagyvárosba.
Kedd reggel délre megyünk. Ismét vonattal suhanunk, ezúttal Rehovotig. A Weizmann Intézet tudományos kertjébevagyunk hivatalosak. Ez aztán a szépen gondozott kutatóközpont, jegyzem meg végigsétálva a kampuszon.Moshe Rishpon, alapító fogad minket, tizennyolc éve fejleszti a helyet. Játékról játékra teszteljük a szabadtériClore Garden of Science látványosságait. Moshe csak magyaráz, elénk tárva az eszközök fizikájának minden apró rejtelmét. Bárcsak mindenki így oktatná a természettudományokat, fogalmazódik meg bennünk.
Összefutunk Keren Lev igazgatóval, akivel az ökoszisztémát bemutató üvegházba látogatunk, hallunk a legújabb fejlesztésekről és tervekről. A kézből etethető aranyhalakat, a húsevő növények gyűjteményét nem érdemes kihagyni!
Szerdán a szent város, Jeruzsálem a cél. A 405-ös busz száguld velünk kedvenc helyemre, végre az egyes út új alagútját is kipróbálhatom. Kis buszozás a 66-ossal, s már meg is érkezünk a Bloomfield Tudományos Múzeumhoz. Utoljára 1994-ben, tizenhárom évesen, első izraeli utam során jártam itt. Azóta sok minden változott, állapítom meg már az első percben, miután belépünk a csodák házába. Tal Bar-Lev, igazgatóhelyettes és Esthy Bresner, Oktatási Központ vezető több mint négy órán át foglalkozik velünk. Bejárjuk a kiállításokat, hallunk a nemzetközi és regionális együttműködésekről, a központ történetéről. Megnézzük az űrből visszatért mezüzét és zászlót, tátott szájjal csodáljuk a mezőgazdasági és élelmiszeripari Agropolis és a számítógép működését bemutatni hivatott CAPTCHA kiállítást. Játszunk egyet a palesztin-izraeli közös fejlesztésű matek szekción, majd megvitatjuk a tudománynépszerűsítés aktuális kérdéseit. Talán itt is éjszakáznánk, annyi minden érdekeset látni.
Csütörtökön a Negevbe utazunk. Nem nehéz engem lenyűgözni idekint, Beer Sheva pályaudvarába elsőre beleszeretek. Kicsit meglep, hogy a helyi autóbuszokon nem lehet a sofőrnél fizetni, de néhány perc ismerkedés után megbarátkozunk a járművön lévő automatával. Jé, csak négy sékel, kapom fel a fejem, a máshol megszokottól alacsonyabb viteldíjon. Amit itt látunk, a Carasso Science Parkban, az maga a XXI. századi ismeretterjesztés. Hat professzionális tárlat a földalatti komplexumban, a múzeumtechnológia legmodernebb eszközeit felvonultatva. Az élet kódja, a kommunikáció, a mikrochipek tudománya elevenedik meg többek között. A török időkből származó épületben kap helyet a gyerekrészleg és a nukleáris kiállítás, s természetesen művészeti tárlatból sincs hiány. Hosszasan időzünk az alkotópedagógiai műhelyben, s ismerkedünk a kültéri játékok és sátrak végeláthatatlan kínálatával.
Zsidó és arab iskolások töltik meg a tereket, mintha a béke szigetén lennénk. Anna Grouzmark, a demonstrátori csapat vezetője a kampusz más részeire is elvisz, látjuk az éves szinten negyvenezer tanárt fogadó továbbképző központot, s még egy ízletes ebédre is a vendégei vagyunk.
A következő cél a Bar-Ilan Egyetem, ahol egykori – David Zitounáltal vezetett – kutatócsoportomat keresem fel, megnézem, hol tart ma a nanotechnológia. Régi munkatársaim örömmel mutatják be az újdonságokat. Az estét főnökömnél töltjük Raananán.
Másnapra jut még egy kis Tel-Aviv, s lassan indulunk is haza. Új ismeretekkel, ötletekkel térek vissza a budapesti Csodák Palotájába. Búcsúzóul, a repülőtér tranzitjában azért még visszaköszön, a jeruzsálemi Bloomfield múzeum fényírásos ingája. Ha a kedves Olvasók végigjárták már mind az öt szentföldi központot, nézzenek be hozzánk is!
Köszönet Mizda Katalinnak, a Csodák Palotája ügyvezetőjének és az izraeli science centerek munkatársainak, hogy ez a feledhetetlen utazás létrejöhetett.
A cikk megjelent nyomtatásban az Új Kelet című újság 2017. május-júniusi számában és a Csapomediában.
vegyész, tudománykommunikációs vezető a Csodák Palotájában
