A Benjámin Netanjahut támogató szerdai nagygyűlés számos kérdést vet fel. Vajon miért szorul támogatásra a kormányfő? A lelkesen „Bibi a király”-t kiabáló likudnyikok a rendőrség korrupcióellenes osztályának nyomozóival szemben akarják védeni? Vagy a disznóságokat megíró újságírókkal szemben? Esetleg az általa kinevezett főügyésszel szemben küzdenek, hogy ne merjen vádat emelni ellene, bármennyi bizonyítékot is gyűjtene össze ellene a rendőrség?
Éljen a korrupció, a főnöknek joga van lopni, akarom mondani több százezer sékel értékben ajándékokat elfogadni milliárdos haverjaitól,
joga van hatalmával visszaélve a média befolyásolásáról tárgyalni a Jediót tulajdonosával? És akkor még nem szóltunk a korrupciógyanús Bezeq-ügyről, a tengeralattjárók és más hadi beszerzések ügyéről, és az egyre többek által felvetett, gázvagyont magánkézre játszó ügyről…
De higgyük el, hogy „semmi sem volt, és semmi sem lesz”. Halljuk eleget naponta, miközben az általa kinevezett rendőrfőnök már egyértelműen korrupciós gyanú miatt kérte a bíróságtól Ari Harow vádalkuját.
A nagygyűlésen megtudtuk, hogy mindez az ellenség, vagyis az áruló baloldal és a média aknamunkája, s azt is megtudtuk, hogy a média és a baloldal egy és ugyanaz. A legfőbb bűnös pedig nem a korrupt, megvásárolható, a saját és nem az állam érdekét néző politikus, hanem a média, ha feltárja és megírja a gyanús ügyleteket.
Lehet ennél mélyebbre süllyedni?
Mindez elkeserítő, de azért vannak biztató, a liberális demokrácia fennmaradását védő jelek is. Elsősorban az utóbbi években a kormányzat részéről egyre hevesebben, és nem véltelenül üldözött média még mindig meglévő szabadsága. Netanjahunak minden oka megvan a média folyamatos megbélyegzésére, hiszen annak idején a média, s ott is a főellenségnek kikiáltott Raviv Drucker oknyomozó riportja hozta felszínre a Bibitours ügyet.
Kiderült, hogy – még ellenzékben – milliárdos „barátai” utaztatták szerte a világban a Netanjahu családot. Nemcsak a politikától választási veresége után egy időre visszavonult, majd ellenzéki Likud-vezér Netanjahut, hanem az egész családot. Papa-mama-gyerekek mások pénzén járták a világot és laktak luxusszállodákban évekig. Talán nem kell elmagyarázni, hogy mindez miért korrupció, hiszen az érintett pénzeszsákok bármikor benyújthatják a számlát a közvagyon felett rendelkező politikusnak. És ki tudja, az egyre-másra felbukkanó zűrös ügyek alapján talán már be is nyújtották borsosan…
A Bibitours nyomozást Yehuda Weinstein, a Netanjahu család volt családi ügyvédje, majd államügyésze sikeresen addig pihentette, míg elévült.
De a média bátorsága mellett a másik biztató, a demokráciát védő jelenség az izraeli civilek kurázsija.
Szombaton már 37. alkalommal tüntettek a civilek a Netanjahu kinevezte volt kormányzati titkár majd főügyész, Aviháj Mandelblit lakásánál, a korrupciós ügyek kivizsgálását követelve.
Hétről hétre egyre többen lettek, és noha Mandelblit mindent elkövetett, hogy az újabb ügyek is a Bibitours sorsára jussanak, vagyis elévüljenek, ezúttal a folyamatos tiltakozás, a gyanús esetekre irányuló állandó közfigyelem miatt ezt már nem tehette meg. A civilek kikényszerítették a nyomozás folytatását, és a folyamat ma már megállíthatatlan.
Vádalku született a szintén Raviv Drucker feltárta tengeralattjáró-ügyben Miki Ganor főkolompossal és a kormányzati korrupcióban Ari Harow volt kabinetfőnökkel: mindent kitálalnak, és világos, hogy hullani fognak a fejek.
Akkor is, ha száz nagygyűlésen tiltakoznak az egyre csökkenő számú Bibi-hívők: a demokratikus intézmények malmai ezúttal is lassan, de biztosan őrölnek Izraelben.
Ahogy ez az 1997-ben szintén nagygyűlést rendeztető, és később mégis három évet korrupcióért rács és lakat mögött töltő Arije Deri volt és jelenlegi belügyminiszter, vagy Ehud Olmert volt kormányfő esetében is megtörtént.
Hála a médiának és a civil kurázsinak, valamint a még mindig kiválóan működő közintézményeknek: a rendőrség fehér galléros nyomozóinak és a nyugati jogrendszernek, Izraelben még mindig működik a demokrácia. De mindannyiunk közös kötelessége vigyázni rá, védeni a média és a közintézmények szabadságát és függetlenségét.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
