Hetven évvel ezelőtt apám megérkezett Izraelbe. Fiatal holokauszt-túlélő volt. Nem repülővel, mint te, ő hajóval jött. De ugyanúgy, mint neked, minden új és zavaros volt számára. A színek, a zajok, a tempó.
Haifa kikötőjében állt, amikor a hivatalnok felkiáltott: „A 17 év alatti gyermekek a befogadási központba mennek! 18 éves kortól mindenki a hadseregbe megy!” Apám felemelte a kezét, és azt kérdezte: „17 és fél éves vagyok, hová menjek?” A tisztviselő ránézett, és azt mondta: „Ahová akarsz!”
Az emberek döntéseket hoznak, az életüket másodpercenként határozzák meg.
Apám az anyjára nézett. Nagyanyámra. Aztán felvette a táskáját, átvetette a válla fölött, és azt mondta: „A hadseregbe megyek.” És elment egy olyan ország hadseregébe, melynek a nyelvét nem beszélte. Melynek a himnuszát nem tudta elénekelni. Melynek a földrajzáról kevés fogalma volt. Melynek a történelmét alig tudta.
De egy dolgot tudott, amit minden bevándorló tud. Valamit, amit te is tudsz: döntött.
Az aki alijázik, döntést hoz: Az élete nem véletlenszerű. Ő a sorsa építésze. Ebben az értelemben mindannyian, ti, az izraeli állampolgárságotok első órájában, népünk lelkének mély értelmét alkotjátok. Mert a döntésetek, hogy Izraelbe jöttetek, azt jelenti, hogy Izrael nem csak egy hely, vagy egy ötlet, hanem választás.
Mi vagyunk „a kiválasztott nép.” Vannak emberek, akik tévesen úgy vélik, hogy ez kiváltság. Tény, hogy kötelesség. Úgy választódtunk ki, hogy egy bizonyos elgondolást szolgáljunk, egy bizonyos célt. Azt hiszem, egy erős és szabad Izrael az alapja ennek az ötletnek.
Mindenkinek normális életet kívánok Izraelben! Remélem – és biztos vagyok benne, hogy ez lesz a helyzet -, hogy integrálódni, dolgozni fogtok, szerelmesek lesztek, táncolni fogtok esküvőkön és bar micvókat, brit milákat fogtok ünnepelni. Hogy boldog polgárok lesztek egy boldog országban – és Izrael boldog ország. Egy kicsit zajos, de ezt majd meglátjátok. Néha még egy kicsit agresszív is. De mindez az örömből ered.
És lesz valami más is, egy másik elem az életedben. Tudni fogod, hogy az életednek értelme van. Tudni fogod, hogy nem csak a napi életedet éled, hanem valami nagyobbat. Valami csodálatosnak vagy a része. Része vagy valaminek, ami nélkül nem lehetséges.
A cionizmus egy szabad országban élő szabad nép elképzelése, az első naptól kezdődően olyan emberekre épült, mint te. Azokra az emberekre, akik egy nap egy távoli országban felébredtek, és azt mondták: „Valamihez tartozom. Tartozom. Valamihez tartozom, és minden nap minden pillanatában ezt akarom megélni.”
Izraelnek szüksége van rád. A legtöbb másik országban a bevándorlók szigorúan bevándorlási tisztviselőkkel találkoznak, akik talán okot keresnek arra, hogy elutasítsák őket. Izrael szeretettel üdvözöl téged. Meglátunk, és azt mondjuk: „Szükségünk van rád! A szeretetedre, az eszedre, az energiádra. Szükségünk van rád, mert nélküled nem teljes a családunk. „Csak Izraelben lehet a repülőtérre úgy leszállni, hogy az első dolog, amit hallasz, az, hogy: „Üdvözlünk itthon.”
Üdvözlünk itthon!
Üdvözlünk az otthonodban!
Yair Lapid a Times of Israelben is megjelent beszéd-részletének fordítását közöltük. A Yesh Atid elnöke beszédében üdvözölte az Izraelbe újonnan érkező bevándorlókat, akik augusztus 15-én, kedden reggel érkeztek a Nefesh B’Nefesh (az USA alija-szervezetének) járatával. Szeptember 6-án, 8 órakor Yair Lapid egy különleges estet tart angolul Jeruzsálemben, a Bible Lands Museum-ban. További információkért a következő e-mail címre írj: english@yeshatid.org.il
