2014 nyarán az izraeli Erős Szikla hadművelettel párhuzamosan egy másik háború is zajlott. Politikai elemzők, újságírók, diplomaták harcoltak a tévében, újságokban és a világhálón is a közvélemény kegyeiért. Bár vér nem folyt, a küzdelem legalább olyan ádáz volt, mint Gázában. Hillel Neuer és szervezete szerte a világon egy ilyen vita után vált sokak szemében az emberi jogok és az igazság őrzőjévé.
Hillel Neuer: Tudod, hogy mi volt a két leggyakrabban beszélt nyelv azon a környéken, ahol felnőttem Montrealban? A magyar és jiddis.
Weisz-Siev Edit: Ha jól tudom, neked viszont nincsenek magyar gyökereid.
Nincsenek. A szüleim kanadaiak, a nagyszüleim Oroszországból, illetve Lengyelországból származnak.
Te vagy a UN Watch arca, de rólad nem lehet sokat tudni. Honnan jön ez az emberi jogok védelme iránti szenvedély?
Már gyerekkoromban érdekelt Izrael és a jog is. Apám is jogász. Később az emberi jogok, illetve a közszereplés is felkeltette az érdeklődésemet.
Nyilatkozataidból egyértelműen látszik, hogy széleskörű tudással rendelkezel. Jó tanuló voltál az iskolában?
Igen, azt lehet mondani. Általánosságban jó tanuló voltam, kivéve a rajzot. Az sohasem ment.
Az egyetemen jogot, politológiát, illetve történelmet hallgattál. Utána egy New York-i ügyvédi irodánál dolgoztál. Hogy kerültél a UN Watch-hoz?
Jelentkeztem és felvettek.
Kifejezetten ezen a területen szerettél volna elhelyezkedni?
Igen. Jogász akartam lenni és apám nyomdokaiba lépve én is a McGill Egyetemre jártam. Már az elején rájöttem, hogy engem tulajdonképpen a közügyek érdekelnek a legjobban. Mivel Izrael is nagyon érdekelt, ezért az első év nyarán az izraeli külügyminisztérium jogi osztályán gyakornokoskodtam. Ez pont az Oslói Egyezmény időszakában volt. Leginkább az a terület érdekelt, ahol a jog, a politika és a közügyek összeérnek. A UN Watch pedig pont ilyen.
Álláshirdetésre jelentkeztél vagy megkeresett valaki?
Éppen New Yorkban dolgoztam egy nagy ügyvédi irodában, ahol a világ legjobb szakemberei dolgoznak. Mondhatjuk, hogy ők tették fel nekem a lécet. De tudtam, hogy nem akarok hosszú távon ott maradni. Egy nap egy kollégám megkeresett, hogy hallotta, Genfben megüresedik a UN Watch ügyvezető igazgatói pozíciója és, szerinte eznekem való állás. Előtte sohasem éltem Európában, de az ötlet tetszett. Jelentkeztem, és megkaptam az állást.
Mindig felkészült és válaszra kész vagy. Hogy tartod magad naprakészen?
Senki sem mindig naprakész. Általában arról kérdeznek, amiben jártas vagyok. Ha például egy rákspecialistát kérdeznek a szakterületéről, akkor ő is majd’ mindenre választ fog tudni adni. Engem általában az Emberjogi Bizottságról, az ENSZ-ről, illetve Izraelről szoktak kérdezni. És ezekben a témákban vagyok otthon.
És a stúdióbeszélgetéseknél, ahol nem lehet kiszámítani a vitapartner válaszát?
Néha szerencse is kell hozzá. A 2014-es vitán az Al Jazeerán például szerencsém volt.
Csak szerencse?
Nem csak, de az is közrejátszott.
Feltűnő, ahogy a heves viták folyamán is nyugodt tudsz maradni. Hogy őrzöd meg a lélekjelenlétedet ezekben a helyzetekben?
Segít, hogy kanadai vagyok.
Ezt hogy érted?
A kanadaiak híresek a nyugodtságukról, de az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában előfordul, hogy jól jön a New York-i tapasztalat. Főleg, amikor durva igazságtalanságok és az emberi jogok gátlástalan megszegése ellen kell felszólalnom, olyankor elő tudom hívni az agresszív nagyvárosi ügyvédet. Máskor viszont fontos higgadtnak maradnom, olyankor segít a kanadaiságom.
Gyakran diktatórikus nagyhatalmak túlkapásai ellen szólalsz fel az ENSZ-ben. Nincs benned félelem?
Az elmúlt pár évben láthattuk, hogy egyes nagyhatalmak milyen aggresszívek tudnak lenni. Oroszországban például végeznek azokkal, akik a hatalmat kritizálják. Professzor Cotler, tanárom, példaképem és mentorom (ő volt Natan Saranszki és Nelson Mandela ügyvédje is) nemrégiben hozta nyilvánosságra, hogy pár éve őt is megmérgezték Oroszországban. Aztán ott vannak a terrorszervezetek, mint az Iszlám Állam (vagy ISIS – a szerk.), amelyek hidegvérrel legyilkoltak több újságírót Párizsban. Ezek félelmetes dolgok. Ugyanakkor itt, Genfben, az ENSZ-ben a diplomácia keretei között hangzanak el dolgok. De természetesen megvannak a veszélyei annak, ha az ember zsarnokok ellen szólal fel.
Bár a UN Watch világszerte küzd az emberi jogok semmibevétele ellen, mégis legtöbbször Izrael védelmében szólal fel. Nem szoktak Izraellel való elfogultsággal vádolni?
Dehogynem. A szervezet alapítója, Morris Abram, aki egyébként Martin Luther King ügyvédje volt, egyike volt azoknak, akik először harcoltak a feketék egyenlő jogaiért Amerikában. Akkor senkinek eszébe sem jutott őt elfogultsággal vádolni. Ő volt az USA ENSZ-nagykövete is, amikor 1993-ban visszavonult, megalapította a UN Watch-ot, amely arra hivatott, hogy rámutasson az ENSZ által elkövetett, illetve semmibe vett emberjogi áthágásokra. Különösképpen érinti ez Izraelt, hiszen a tények magukért beszélnek: csak az elmúlt évben 20 Izraelt elmarasztaló határozatot hozott az ENSZ Központi Tanácsa, mialatt csupán 6 hasonló határozat született más országokkal szemben. Ezt egyébként az ENSZ korábbi és jelenlegi főtitkárai is mind elítélték. Érdekes módon, ha ez ellen lépünk fel, akkor mindenki részrehajlással vádol. Ez teljesen megalapozatlan, igazságtalan és egy lépéssel sem mozdította előre a palesztinok ügyét. Pedig lehetne a palesztinok jogairól beszélni, lehetne érdemben Izrael szabálysértéseiről is beszélni, mert olyan is van. De sajnos az egész helyzet olyan egyoldalúvá vált, hogy nagyon nehéz az ENSZ-t komolyan venni. A mi munkánk tényeken alapszik. Nem hiába idéz minket napi szinten a New York Times, a Le Monde, de még az Al Jazeera is.
Van esélye annak, hogy a világ vezetői érdemben tudjanak tárgyalni egymással?
Attól függ, kire gondolsz. Nehéz elképzelni, hogy a szabad világ vezetői könnyedén közös nevezőre juthatnak a világ diktátoraival, mint például Erdogánnal, Putyinnal vagy Maduróval. Ami pedig a nyugati világ vezetőit illeti, tagadhatatlan, hogy Donald Trumppal kivételes helyzet állt elő. Mondhatni bizarr helyzet. Egyelőre túl korai bármit is kimondani. Az mindenesetre bátorító, hogy Trump Nikky Halleyt nevezte ki az USA ENSZ-nagykövetévé. Úgy érzem, vele jó irányba haladnak a dolgok.
A minap Theresa May azt sugallta, hogy ha az emberi jogok védelme akadályt gördít a biztonság elé, akkor meg kell változtatni a játékszabályokat.
Az emberi jogokat soha nem lehet semmibe venni. Az izraeliek szokták mondani, hogy az ágyúk dörgése mellett nem hallani az emberi jogok szavát. De azt soha nem lehet elhallgattatni. Meg kell találni az egyensúlyt. Egy terrorakció megakadályozása az emberi élethez való jog védelme. És az is emberi jog. És az is, hogy nem tartóztatnak le vagy kínoznak ártatlan embereket. Nem lehet semmibe venni alapvető emberi jogokat, mert a végén alapvető társadalmi és morális értékek semmisülnek meg. Akkor pedig mire jó az egész? Kétségtelenül nagy dilemma előtt állnak a világ vezetői, és a válaszok nem egyértelműek. Egyébként Izraelnek rettentő sok jogi és politikai tapasztalata van a kérdésben. Tökéletes válasz persze nincs, de sok helyzetben a nyugati világ sokkal szélsőségesebben reagált, mint Izrael, pedig ott nem mindennaposak a támadások. Érdekes kettős mércével állunk szemben: azok az európai országok, amelyek a leggyorsabban és leghatározottabban ítélik el Izraelt, hasonló helyzetben szinte azonnal készek beáldozni az emberi jog védelmét. Izrael nagyon sokat tudna tanítani Európának ezeknek a helyzeteknek a kezeléséről.
A rengeteg elfoglaltságod mellett jut időd kikapcsolódni is?
Nem sok. Minden nap van egy-két felszólalásom, aztán ott vannak a sajtónyilatkozatok meg az interjúk. Teljesen kikapcsolni szinte sohasem sikerül. Mindig előjön valami, amire reagálni kell, mert ha mi nem tesszük meg, akkor senki. Fontos dolgok mellett megy el a világ, ha valaki nem hívja fel rá a figyelmet. Például, hogy Szaúd-Arábiát beválasztották az ENSZ Emberjogi Bizottságába. Persze mindez súly és felelősség, ugyanakkor hihetetlenül izgalmas. Leereszteni viszont nehéz.
Ha bárkivel találkozhatnál, ki lenne az?
Például Daniel Patrick Moynihannel. Ő az USA ENSZ-nagykövete volt. Vagy Abba Eban, aki Izrael első ENSZ-nagykövete és a világ egyik legjobb szónoka volt.
Ha valamilyen csoda folytán kitörne a világbéke, és mindenki tiszteletben tartaná az emberi jogokat, akkor mihez kezdenél?
Én is gondolkoztam már ezen. Nehéz. Mindig is vonzódtam a színjátszáshoz, a komédiához. Lehet, hogy abba az irányba mennék. Vonz a csúcstechnológia is, különösen a szociális médiához kapcsolódó újítások. Sosem lehet tudni…
Az írás az Új Kelet újság 2017 augusztusi számában jelent meg nyomtatásban.
Senior Consultant, Pleinert&Partner Human Capital Management.
Korábban: English Language Teacher; Migros Klubschule, Zürich, Switzerland.
Tanulmányok: English Language and Literature, (Lajos Kossuth University); Bálint György School of Journalism.
