Bocsássanak meg a zsidó hívők (ígérem, ez lesz ma az egyetlen bocsánatkérésem) de Jom kipur a szememben כַּסְתָּ”ח (kiszuj táchát – héber szleng rövidítése, szó szerint a fenék befedése, ami magyarul körülbelül annyit tesz: “más vigye el a balhét”, vagy pozitív értelemben: bebiztosítja magát, tutira megy) és mint ilyen, teljesen értelmetlen.
Jó lenne, ha az ünnep könnyített változatban létezne, és nem a “Bocsánatkérés napja” kötelező formájában jönne. Mint például az Anyák napja, a Családi nap vagy a Jótettek napja. De mindaddig, amíg böjt, utazási tilalom és egyéb tiltások kapcsolódnak hozzá, továbbra is a képmutatás demonstrálása marad, ami csupán azt legitimizálja, hogy a fennmaradó 364 napban tiszta lelkiismerettel vétkezhetünk (hasonlít ez azokhoz a bűnözőkhöz, akik börtönbe vonulásukkor vallásosokká válnak, és kipát tesznek a fejükre). Nem beszélve arról, hogy a kaparot gyakorlata pogány és kegyetlen rituálé, ami szembeköpi mindazt, amit a judaizmus képviselni szeretne.
A megbántás pillanatában kell bocsánatot kérni, és értelmes ember legalább naponta önvizsgálatot tart. Nem a böjtölés tesz jobb emberré, épp ellenkezőleg, aki jól ismer engem, tanúskodhat, hogy ha éhes vagyok, és nem ehetem, szörnyeteggé válok…
Számomra ennek a napnak egyetlen előnye van: a pihenés lehetősége.
Így a pihenés előtt készítettem néhány finomságot… (ha már nem kérek bocsánatot, legalább nyalizok a családomnak…)
Mindenkinek kellemes pihenőnapot!
Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!
Értékesítési igazgató, Haifa
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
