Bocsássanak meg a zsidó hívők (ígérem, ez lesz ma az egyetlen bocsánatkérésem) de Jom kipur a szememben כַּסְתָּ”ח (kiszuj táchát – héber szleng rövidítése, szó szerint a fenék befedése, ami magyarul körülbelül annyit tesz: „más vigye el a balhét”, vagy pozitív értelemben: bebiztosítja magát, tutira megy) és mint ilyen, teljesen értelmetlen.
Jó lenne, ha az ünnep könnyített változatban létezne, és nem a „Bocsánatkérés napja” kötelező formájában jönne. Mint például az Anyák napja, a Családi nap vagy a Jótettek napja. De mindaddig, amíg böjt, utazási tilalom és egyéb tiltások kapcsolódnak hozzá, továbbra is a képmutatás demonstrálása marad, ami csupán azt legitimizálja, hogy a fennmaradó 364 napban tiszta lelkiismerettel vétkezhetünk (hasonlít ez azokhoz a bűnözőkhöz, akik börtönbe vonulásukkor vallásosokká válnak, és kipát tesznek a fejükre). Nem beszélve arról, hogy a kaparot gyakorlata pogány és kegyetlen rituálé, ami szembeköpi mindazt, amit a judaizmus képviselni szeretne.
A megbántás pillanatában kell bocsánatot kérni, és értelmes ember legalább naponta önvizsgálatot tart. Nem a böjtölés tesz jobb emberré, épp ellenkezőleg, aki jól ismer engem, tanúskodhat, hogy ha éhes vagyok, és nem ehetem, szörnyeteggé válok…
Számomra ennek a napnak egyetlen előnye van: a pihenés lehetősége.
Így a pihenés előtt készítettem néhány finomságot… (ha már nem kérek bocsánatot, legalább nyalizok a családomnak…)
Mindenkinek kellemes pihenőnapot!
Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!
