Hogyan működik az 5-ös számú vízgyűjtő, és mi történt a töltésével, aminek beszakadása katasztrófához vezetett volna? Jako András építőmérnök szakfelügyelő írása.
Először is bemutatkoznék. A nevem Jako András. 1991 végén, 16 évesen jöttem Izraelbe. Érettségi után a kötelező három év katonaság következett, aminek befejeztével sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit tanuljak tovább. Végül 2003-ban beiratkoztam a Beer Sheva-i Műszaki Akadémia (akkor még így hívták) építőmérnöki karára. Nős vagyok és három kislány büszke apukája.
2012. márciusában kezdtem dolgozni a Holt-tengeri Vegyiművek konstrukciós és projektkivitelezési osztályán, egy külső mérnöki irodán keresztül, építőmérnök szakfelügyelő beosztásban. Első munkám egy nagyon speciális, összetett projekt volt: a nagyjából 77 négyzetkilométer nagyságú 5-ös számú vízgyűjtő terület 18 kilométeres töltését kellett megerősítenünk.
Ehhez földrajzilag annyit érdemes tudnunk, hogy van egy északi medence, amit ma Holt-tengernek nevezhetünk, és van az eredeti, nagy Holt-tenger déli medencéje Ein Bokektól délre, ami ma már mesterségesen van feltöltve vízzel.
A déli medence egészét, Ein Bokektól egészen az Arava elágazásig a Holt-tengeri Vegyiművek vízgyűjtő, illetve párologtató medencéi töltik ki.
A vizet az északi medencéből egy szivattyúállomáson szivattyúzzák egy mesterséges csatornába, amely az 5-ös számú vízgyűjtő medencében végződik. A víz gravitációs úton áramlik, ugyanis topográfiai szempontból az északi medence magasabban van a délinél.
Az 5-ös víztározóból a víz továbbfolyik déli irányban a gyár felé. A víz mennyisége és folyási sebessége szabályozva van.
A maradék vizet, miután az ásványi anyagokat kitermelték belőle, egy másik csatornán keresztül visszavezetik az északi medencébe. Ez a csatorna közös a jordániai vegyiművekkel, ami párhuzamosan helyezkedik el az izraeli gyárral a határ túloldalán.
Az ötös medence keleti töltésének megerősítése 2009-2010-ben annyira kritikussá vált, hogy naponta többször is végig kellett utazni a töltésen új repedéseket keresve. A töltés elvileg bármikor beszakadhatott volna – képzeljük el, mekkora katasztrófa, ha 77 négyzetkilométernyi víz megindul…
A repedések keletkezését és terjedését a töltés alatti átfolyások segítették elő, miután az átfolyásoknál az apró szemcséjű talaj kimosódott a töltésből, ezért kisebb-nagyobb üregek keletkeztek, amelyek idővel egyre nagyobbak lettek, végül pedig helyenként a töltés tetejéig terjedtek. Ezek a töltés tetejéig terjedő üregek az úgynevezett víznyelők.
De az igazi probléma az volt, hogy a töltés belsejében lévő agyagfal – aminek a feladata, hogy meggátolja a víz terjedését a szabad, száraz oldalra – az alámosás miatt meggyengült, illetve részlegesen vagy teljesen kimosódott.
Ilyen, vagy ehhez hasonló problémára nem volt azelőtt példa Izraelben, ezért nem is volt megfelelő szakmai tudás a kezeléséhez. Végül egy németországi tervezőiroda adta a megoldást, melynek a kivitelezése négy évig tartott.
Ez idő alatt egy mintegy 500 fős nemzetközi (német, angol, francia, spanyol és izraeli) állomány dolgozott heti hat napon éjjel-nappal. A végeredmény: egy 18 km hosszú, átlagosan 32-34 méter mély (ez körülbelül egy 9 emeletes épület magassága) speciális betonfalat építettek be a töltésbe.
Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy a projekt sikeres volt, és a töltés stabilitása helyreállt.
Az írás az Új Kelet újság 2017 októberi számában is megjelent nyomtatásban.
építőmérnök szakfelügyelő
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
