Péntek reggel volt, amikor kopogtak az ajtón. Hanna kinyitotta, és meglepetten nézte a festékes ruhában, munkássisakban álló férfit. A férfi nem szólt semmit, csak elővett egy centimétert a farzsebéből, és mérni kezdett. Mindent egy papírfecnire írt fel. Elsőnek megmérte az ajtót, aztán, Hanna meglepetését kihasználva, belépett a lakásba, ahol tovább mért. Megmérte a konyhabútort, a fürdőszoba ajtaját, a galéria lépcsőjét, a vízmelegítő széltét és hosszát, a kanapét, a képeket a falon, ezeket is mind felírta, majd szó nélkül távozott. A reggeli csendbe belehasított egy flex hangja a szomszédból, majd elhallgatott. Kisvártatva újra kopogtak. A férfi állt újra az ajtóban, de ezúttal nem volt egyedül, a társa kiköpött úgy nézett ki mint ő maga. Mind a ketten elővették a mérőszalagot és vadul újra mindent megmértek, pontosan úgy, mint néhány perccel korábban, majd ugyanúgy egy szó nélkül távoztak. Hanna döbbenten és értetlenül állt és az ajtót bámulta. Újra felsírt a flex hangja. Néhány perc múlva újra kopogtak, de ezúttal már válaszra sem várva nyitott be három egyforma férfi és állt neki mérni a szokásos módon. Ők is végeztek, és bár Hanna szerette volna megkérdezni, hogy mégis mi folyik itt, az egyik férfi az ujját a szája elé tartva csendre intette. Hamarosan újabb és újabb csoportokban érkeztek a munkássisakos klón-férfiak, mértek, csendre intették Hannát. Az egyik férfi a nagy méregetés közepén végül megmérte Hannát is. A feje körfogatát, a magasságát, a kezei hosszát. Azután ő is egy szó nélkül távozott. Amikor a legközelebbi csoport egyforma férfi belépett a lakásba, Hanna kislisszolt a folyosóra. Alig fért el a sok egyforma munkástól, akik egyre csak érkeztek és érkeztek. Hanna elindult lefelé a lépcsőházban a munkásoktól zsúfolt lépcsőn, és ahogy leért a következő emeletre, meglátta a saját lakásának pontos mását félkészen. Ugyanott volt minden. Ugyanolyan színben, még a kép is a falon, és a hervadó virágok is. Hanna belépett a kis lakásba, és akkor vette észre, hogy ő maga is ott áll félig készen. Hirtelen kopogott valaki. Hanna körbenézett, végül úgy döntött, elbújik. Félkész önmaga mögött pont elfért.
