A népek közötti megbékélési folyamat nélkül semmiféle békemegállapodás nem vezethet fenntartható békéhez. De a népeket uszítani sokkal egyszerűbb és hatékonyabb, a személyes politikai karrier érdekében.
Nehéz élményem volt ma, amit minél több emberrel szeretnék megosztani.
Reggel csatlakoztam öt társamhoz az Izraeli–Palesztin Gyászoló Családok Fóruma a Békéért nevű szervezetből. Hatfős csapat: három izraeli és három palesztin. Úgy esett, hogy én voltam az egyetlen gyászoló apa a csoportban, a többiek a konfliktus áldozatainak gyermekei és testvérei. Személyes vallomás: cionista tudatossággal eltöltve érkeztem az országba, s ez a tudatosság a mai napig részem, ebben a szellemben nevelem gyermekeimet és unokáimat. Legfiatalabb fiam, Noam 1999-ben esett el a Beaufort erőd lábánál. A Jahalom harcosa volt, öt nappal leszerelése előtt vesztette életét, a Holokauszt mártírainak és hőseinek emléknapja estéjén.
Közös előadásra készültünk a Jichak Rabinról elnevezett „Neser” középiskola diákjai előtt. Fórumunk szokásos tevékenységéről van szó, ami 2000 óta működik. Az üzenetünk egyértelmű és éles. Mi, a Fórum tagjai, akik a konfliktus következtében vesztettük el szeretteiket, nyilvánosan kijelentjük: Mi, izraeliek és palesztinok nem akarunk több vérontást. Mi vagyunk az élő bizonyítéka annak, hogy a népek közötti párbeszéd lehetséges, hogy a népek közötti megbékélés lehetséges. Érdemi állítással érvelünk: a népek közötti megbékélési folyamat nélkül semmiféle békemegállapodás nem vezethet fenntartható békéhez. Csak a népek hosszú konfliktusa során esett sebeket kezelő megbékélési folyamat tudja biztosítani, hogy egy békemegállapodás valóban békéhez vezessen. Kijelentésünk erkölcsi, és nem politikai, nem párthoz kötött.
Útban Neserbe derült ki számunkra, hogy aznap reggel egy helyi politikus, Shlomi Zino (a „Likud fiataljai” szekcióból – a szerk.) Facebook-oldalán a következő poszt jelent meg, vastag fehér betűkkel: „Gyászoló palesztin apa = gyilkos izraeli katonák, ezt akarjuk tanítani gyermekeinknek?” – s mindjárt felhívás: „Drága zsidók, hol vagytok? Gyertek Neserbe Izrael zászlaival, és segítsetek törölni a „gyászoló palesztin apa” előadását a Neser középiskolában, 10:00 órakor.”
Az iskolához érve hét ember ordítozó társaságával találkoztunk, akik hozzánk, a három izraeli képviselőhöz fordultak (a palesztinok pár perccel előttünk bementek az iskolába), olyan beszólásokkal, miket a papír nem visel el. Anyáink a világ legősibb mesterségével foglalkozókként kategorizáltattak. A Lehava egyik képviselője továbbment, s kifejezte abbéli kívánságát, miszerint „bárcsak meggyilkolna egy arab”. Néhány rendőr állt a bejáratnál, úgy tűnik, a figyelem miatt, melyet Zino keltett facebookos felhívásával.
Bementünk az iskolába, ahol az igazgatónő, Sigal Ofir és az egész oktatói kar melegen és nagy együttérzéssel fogadott. A Családok Fóruma több, mint tíz éve ad elő ebben az iskolában, az átadott fontos, humánus üzenetekért meleg fogadtatásban és elismerésben részesülve. Az igazgatónő asztala körül ülve megkezdtük az osztályokba való bemenetel előtti megbeszélést, amikor egyszer csak telefonhívás érkezett az oktatási miniszter (Naftali Bennett) hivatalából. Az igazgatónő átadta nekünk, hogy a miniszter hivatalából az előadásunk törlését követelik. Azonnal telefonált a körzeti igazgatóhoz, Saar Harelhez, aki valóban azt kívánta, hogy ne tartsuk meg az előadást.
Az iskola oktatói karának elképedése hatalmas volt. Tanárok rohantak be az igazgatónő szobájába: „A mai napon szégyelljük, hogy izraeliek vagyunk!” Az egyik tanárt az esemény 1933-ra emlékeztette. Tanárnők könnyeztek tehetetlenségükben. Éreztük, hogy oktatási tevékenységünk évei során soha nem tapasztalt drámai esemény részesei vagyunk.
Megbeszéltük a tanári karral, hogy ezt az eseményt oktatási anyagként kell hasznosítani. Az igazgatónő és a tanárok reakciója azonnali volt: „Mi megyünk az osztályokba helyettetek, és elmagyarázzuk az előadás törlésének hátterét.” Sigal Ofir telefonált Neser polgármesterének, maga is gyászoló apa, aki kifejezte támogatását az iskola tanárai felé, és hajlandóságát, hogy velük együtt bemenjen az osztályokba. Az iskola kijáratánál találkoztunk a polgármesterrel, és megértettük, hogy mondanivalóját nem a nyilvánosságnak szánja.
Egy csoport diák, akik észrevették, hogy elhagyjuk az iskolát, hozzánk futottak, mondták, hogy sajnálják a történteket, és az esemény megszakítását.
Fekete napok jönnek erre az országra.
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A „provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
