Erre az utamra nehéz lélekkel indultam: egyrészt tudtam, hogy csodálatos kalandok várnak, másrészt azt is tudtam, hogy 1967-ben Jordániától elfoglalt területre készülök, s a Jordán völgyében mintegy ötezer telepes él. Izrael történelmi múltjának egyik meghatározó részét nem hagyhatom ki a turista hetiszakaszból, bárhol is van, nekivágtam hát, és közben azzal nyugtattam magam, hogy nem mint palesztinokat elnyomó hatalom, hanem mint kíváncsi átutazó vendég járom be ezt a földet.
Argaman
Először az Argaman falu mögötti földeken Adam Zertal régészprofesszor fantasztikus életművének egyik legizgalmasabb fejezetét, az óriástalpat kerestem fel. Nem ez az egyetlen hatalmas emberi lábfejet formázó „Gilgal” ezen a vidéken. A láb rajza elsősorban a légifelvételekből nyilvánvaló, ott a terepen a hatalmas kerek kőoltár látszik leginkább, amely alatt főként kóser állatáldozatok megszenesedett, eltemetett csontjaira bukkantak. Ahogy a Bibliában meg van írva az égőáldozatokról.
Aztán jobbra egy furcsa tér, kőből kirakott gyülekezőhelyféle, benne különös kőalapzat, kőből kirakott ösvény, amely a tudósok szerint körbevezet ezen a mintegy háromezer évvel ezelőtti, korai vaskori, i.e. 13-12. századi helyen. A köveket értelmező Adam Zertal kultikus helyet látott a hatalmas lábnyomokban, amelyek magyarázatot adhatnak a zarándokünnepek héber nevére: עלייה לרגל, alija laregel, szó szerint: felmenni a lábhoz. Az ünnep, a חג, hag, melynek legismertebb arab változata a Hadzs, a mekkai zarándoklat, amikor szintén körbe járnak ott, a Kába-kő körül.
Úgy tűnik, ősi, ókori rítus lehetett ez a körbejárás a láb alakú szent helyen, ezt a valószínűleg a honfoglaló izraeli törzsek megalkotta hitgyakorlatot vehette át aztán az iszlám az ő zarándoklatával. Minden nyom – a szó szoros értelmében véve is – egyezik, ha ezen a helyen elővesszük a Bibliát: Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel (Józsué 4.19-20). Egy négyszög alakú, alacsony kőfal által körülhatárolt helyen még a frigyláda elhelyezését szolgáló kőalapot is láthatjuk, ha elfogadjuk a magyarázatot, hogy ez volt az a hely, ahol a honfoglaló izraeli törzsek a Jordánon átkelve először tábort vertek. Márpedig erről egyetértés van a régészek között.
Az Argaman melletti régészeti lelőhely hihetetlenül elhanyagolt, senki sem őrzi, senki sem törődik vele, bárki széthordhatja a köveket. Lepukkant fóliasátrak között lehet odavergődni, és a régebbi légifelvételek tanúsága szerint egyre kopik ez a hihetetlenül fontos csoda, történelmünk egyik alapja. Nem értem, erre az igazán méltó ügyre miért nem jut a Területeknek adott, igencsak komoly pénzekből. Erre a helyre leginkább szervezett kirándulócsoportokkal lehet eljutni, vagy autóval, a kilencvenes útnál Argaman falu földjeinél a hegyek felé fordulva. Az egészen merészeket gyalog is elviszi Argamanhoz az Egged Jordán-völgyön átutazó járata, a Bét Seán és Jeruzsálem közötti 961-es.
Kasszer al Jehud
Tűz után jöjjön a víz. A nagyközönség számára még meg sem mutatott, de már pusztuló régészeti lelőhelytől szomorúan folytatom utamat egy másik, az emberiség történelme szempontjából nem kevésbé fontos hely, Kasszer al Jehud, a Jordán folyó(cska) egyik rövid szakasza felé.
Izgalmas világ ez is, itt is csodálatosan összefonódnak a hitek és a kultúrák. A hagyomány szerint egykoron itt keltek át hont foglalni az izraeli törzsek, tehát ez itt az izraeli Verecke, s itt emelkedett az égbe Illés próféta is. És egy másik hagyomány szerint éppen itt keresztelte meg Keresztelő Szent János Jézust, összefonva a hagyományok csodálatos kulturális szövedékét, összeszőve, ami összetartozik.
A hatnapos háború utáni években errefelé rendre palesztin terroristák hatoltak be, hogy merényleteket kövessenek el izraeliek ellen. Az izraeli katonák hajtóvadászatot folytattak ellenük, kerítéseket emeltek, aláaknázták a határzónát, és zárt katonai övezetté nyilvánították ezt a vidéket. 1970-71-ben aztán Jordániában a hadsereg a „fekete szeptemberben” leverte és elűzte a már Amman hatalmát fenyegető palesztin bevándorlókat, s megszűntek a határincidensek.
Hála a Jordániával megkötött békének, néhány éve ismét megnyílhatott ez az eredeti, autentikus történelmi múltú Jordán-szakasz. Pedig közben még egy meglehetősen hiteltelen pót-keresztelőhelyet is létrehoztak a Kineret mellett a turistáknak a Jordán ottani szakaszánál, de mindenki tudta, hogy az igazi, kétezer éve szinte folyamatosan tisztelt, s a kora középkori kolostorok által is megjelölt hely valójában itt van. Szemben a vízben az al-Magtaszban, Jordániában merítkezőket láthatjuk, szólhatunk hozzájuk, sőt még a folyó közepén meg is érinthetjük őket, hogy végleg leomoljanak a közel-keleti határok is.
Ennek megfelelően a parkoló mindig tele van buszokkal, a világ minden részéről érkező turista- és zarándokcsoportok programjának egyre fontosabb része a Jordánnak ez a partszakasza. Sokan csak nézelődnek, mások imádkoznak, s vannak, akik az időjárástól függetlenül megmerítkeznek a folyó vizében, sőt műanyag kannákban ki tudja, miféle messzi tájra kerül el az itteni, tisztának nehezen nevezhető víz.
Még időben szólok: különösen január 6-án, illetve az ortodoxok naptára szerinti január 18-19-én lesz érdemes odalátogatni. Az egyházak ezeken a napokon ünneplik az Epiphanyt (epifániát), Jézus megkeresztelésének évfordulóját, amikor több ezres, színpompás tömegek imádkoznak errefelé.
A 90-es úton tábla jelzi az odavezető mellékutat, a 961-es Egged járatról az Allenby-híd előtti, Jeruzsálemtől a 13-as számú megállónál kell leszállni, és aztán még gyalogolni egy jó darabig. Az izraeli turisztikai minisztérium ezt a díjmentesen látogatható helyet példásan rendben és tisztán tartja. Noha az 1967-ben elfoglalt Ciszjordánia területén járunk, a fenti helyek izraeli fennhatóság alatt állnak. A 90-es út elkerüli Jerikót és a palesztin városokat, mindkét nevezetesség biztonságosan megközelíthető és látogatható.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
