„Úgy döntöttem, hogy megtiltom 110 palesztin belépését Izraelbe, akiket az izraeli – palesztin „közös ceremóniára” hívtak meg, amit az Izrael háborúiban elesett katonák és terrortámadások áldozatainak emléknapja estéjén tartanak. Nem járulok hozzá az emléknap megszentségtelenítéséhez. Ez nem megemlékező ceremónia, hanem a rossz ízlés és érzéketlenség kinyilvánítása, ami megsérti a számunkra mindennél drágább gyászoló családokat.”
[Avigdor Liberman, biztonsági miniszter, 2018/04/10, Izrael]
Két nép gyászoló családjai működnek együtt már sok éve, hogy az élet, a béke, és az ember, minden ember tisztelete érdekében végzett munkával enyhítsék fájdalmukat. Szokásuk szerint rendszeresen találkoznak az Emléknapon. A biztonsági miniszter úgy döntött, beleavatkozik, és a találkozót az emlékek megszentségtelenítéseként bélyegezi.
Nem, Liberman, ez a gyászoló szülők emberi tiszteletének megszentségtelenítése, akiknek joguk van személyesen megválasztani szeretteikre való emlékezésük módját, és résztvevőit. Ebben neked nincs helyed. Ez gonoszság, durvaság, szívtelenség, és erőszakosság beleavatkozni a gyászoló szülők Emléknapjába.
Sokan közülünk embert látnak a palesztin nép gyermekeiben, pontosan olyanokat mint mi, fájdalmuk van mint nekünk és örömük van mint nekünk, tanulnak és dolgoznak és gyerekeket nevelnek, tárgyalnak, olvasnak és írnak, felülkerekednek dolgokon és ellátják magukat, boldogok és szomorúak, pontosan ahogy mi.
Elfogadhatatlan ideológiák és értelmetlen vezetés körülményei között rángattak minket fölösleges háborúkba, gyűlöletbe, és alaptalan demonizációba, pontosan olyanokba, melyeket az agresszív Liberman táplál, s amelyekből ő maga is táplálkozik… hiszen ő „a gyász és fájdalom államosításával foglalkozik a rasszista nacionalizmus érdekében, amely megszenteli a világháborút, hogy örökre egy másik ‘faj’ tagjain uralkodhasson”, ahogy Sefi Rachlevsky írta.
Semmi szükség demonizációt kelteni bármely nép ellen (saját bőrünkön tapasztaltuk, mi az az ellenünk irányuló demonizáció, amikor a zsidók voltak „a kés a német nép hátában”, és „vérszomjas terroristák” a náci propagandában, csak 75 éve), és semmi szüksége, oka és értelme nincs minden palesztin emberre ellenségként tekinteni.
A palesztin nép 99%-a pontosan olyan mint mi, élni akarnak, dolgozni, tanulni, és a szabadságot, igazságot, egyenlőséget élvezni, egységes törvények és egységes igazság alapján. A korrupt megszállás miatt tagadjuk meg ezt az álmot, mindkét oldalon a gyűlöletet és a bosszút ápoljuk, és emberi életekkel fizetünk ezért az őrületért.
Nekik, mint nekünk, vannak bolondjaik, gonoszaik és korrupt politikusaik, akiket a gyűlölet táplálása és a szakadék elmélyítése táplál. De a szélsőségek sem náluk, sem nálunk nem jelentik a többséget.
A gyászoló szülők az Emléknapon Izraelbe való belépésének megakadályozása az embertelenségnek, és a kormány életünk minden területén való eluralkodásának új csúcspontja. Ez úgy ahogy van gonoszság és erőszak.
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A „provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
