Sziasztok, Bar Hefetz vagyok, 41 éves, 2 gyerek apja. A Gázai övezethez közel lakom, Nirim kibucban. Az elmúlt héten saját szememmel láttam, ahogy elsötétül az ég a mi oldalunkon égő földek és a palesztinoknál lángoló gumiabroncsok füstjétől.
Innen nem lehet nem érezni a tűz orrfacsaró szagát, vagy nem hallani a drónok zümmögésével és a helikopterek zajával keveredő lövéseket, és miután nap mint nap szembenézünk a Hamász terroralagútjainak fenyegetésével, megkérdezném:
csak most kaptatok észBE?!
Meglepődtetek? Mert én nem. Engem nem lepett meg, ami a Gázai övezet határán történik. Szomorú, dühös és csüggedt vagyok, de nem meglepett.
Szomorkodom
Elszomorít ennek az országrésznek a sorsa, melyet annyira szeretek, és amely már közel húsz éve nem jut egy kis csendhez és nyugalomhoz. Elszomorít, hogy katonákat küldtek és küldenek szinte lehetetlen szituációba, akik sok-sok évre magukkal viszik az itt tapasztaltakat. És elszomorít az öldöklés, mely megfelelő hozzáállással megelőzhető lett volna.
Haragszom
Haragszom a Hamászra és a Palesztin Hatóságra, amiért a közöttük folyó belső harcok miatt hagyják, hogy Gáza súlyos humanitárius válságban elpusztuljon. Minden nap kétmillió gázai palesztint vezetnek a vesztükbe. És mindezt miért?? A személyes érdekeik előmozdításáért.
De haragszom az izraeli médiára is, amiért a Cuk Eitan akció után szinte egy interjúban sem tette fel a kormány képviselőinek ezt az egyszerű kérdést:
mi van a viszály politikai rendezésével?!
Meddig lehet ezt tűrni??
Haragszom a kemény baloldalra, amiért csak akkor jut eszükbe Gáza, mikor palesztinok halnak meg, és a hadsereget gyilkolással vádolhatja. Hol voltatok, mikor a hadsereg – hogy csökkentse a feszültséget, és megakadályozza az erőszak következő fordulóját – kért, sőt könyörgött a kormánynál, hogy munkaengedélyt adhasson a gázaiaknak?
Haragszom az ellenzékre, mert nem meri felhozni a Gáza-témát, de katonai konfliktus idején hirtelen eszébe jut támogatásáról biztosítani a határunkat védő hadsereget. Ez szuper, hisz támogatnunk kell a hadsereget. Mi, a határ menti települések lakói is támogatjuk őket, és óriási hálával tartozunk a katonáknak és a parancsnokoknak. De szörnyű az, hogy az ellenzék nem kínál alternatívát, és nem kiabálja minden nap világgá, hogy az izraeli kormány „politikai programnélkülisége” nem biztosít nekünk normális jelent és jövőt!
Haragszom az izraeli kormányra, mert több mint tíz éve nem tesz semmit a politikai megoldás felkutatásáért, nem hallgat a hadsereg javaslataira Gázával kapcsolatban, figyelmen kívül hagyja az Állami Számvevőszék azon megállapítását, hogy
a kormány semmilyen stratégiai tanácskozást nem folytatott
a gázai problémáról.
Csüggedt vagyok
Lehangoló, hogy ez a passzivitás újra és újra a gyerekeim és az én arcomba fog robbanni.
A Hamász hibás azért, ami Gázában történik, de ez befolyással van a gyerekeimre és rám is. Elvárom az izraeli kormánytól, az én, a mi! kormányunktól, hogy találjon megoldást a helyzetre – mert vannak megoldások.
Semmi meglepetés nem volt. Minden előre látható volt. És ha a kormány nem dönt valamilyen politikai megoldás mellett – a helyzet sokkal rosszabb lesz. Mert Gázában csak egy dolog biztos:
A legközelebb mindig sokkal rosszabb.
