Egekbe szöknek a szálloda árak? Kutyával tilos? Sebaj, irány a kemping, ahol fillérekért gyermekeink, és az ő összes barátaik mellett még ugatós háziállatunknak is megmutathatjuk az izraeli Balatont, vagyis a Kinneretet.
Az utóbbi években szemtanúja lehettem, ahogy egyre komolyabban polgárjogot nyert a kempingezés, mert velem együtt sokan rájöttek, hogy nem kell bankot rabolni, ha pár napra ki akarunk vonulni a városi beton dzsungelekből, hogy egész napokat szenteljünk az áldásos lubickolásnak. És talán ha sokat gyakoroljuk, egyszer meg is indulhatunk a Kinneret alias Galileai tó vizén, mint egykoron bizonyos szent iratok szerint Jézus. Tehát bátran csomagoljunk be mindent a kocsiba, egy teljes kempingfelszerelés sátrastól-matracostól kevesebb, mint egy szállodai szoba ára egy napra, és ha már felvertük azt a bizonyos sátrat, akkor addig lebzselhetünk, míg időnk, vagyis munkahelyünk engedi. És hála Izrael csodálatos éghajlatának, áprilistól novemberig…
Persze némi rákészülést és stressztűrést, vagy megfelelő minőségű füldugókat igényel a terepen alvás. Idén már bevezették a “csendes” kempingeket a Kinneret körül, vagyis kitiltották az életünket tavaly még megkeserítő mindenféle elektromos és üvöltő hanghordozókat, de maradtak a kutyák, vagyis az ugató terroristák. Dokumentáltam, hajnali 3-kor indított a pincsikar, merthogy oroszajkú honfitársaink az istennek sem bízzák a nagymamára a kis szőrös fenevadakat, akik nappal békés ki szőrmóknak tűnnek, de éjjel hangszálaikkal kimutatják foguk fehérjét. Előtte 9-ig, 10-ig a gyermek visítozás ringathat álomba, majd 1-ig- 2-ig a nagyhangon héberül, oroszul és arabul anekdotázó szülőcsapatok.
Merthogy a kemping errefelé nem családi szórakozás. Családok és haverok összefogva vonulnak sátrazni, mindenkinek van 3-4 gyermeke, 3-4 család és már teljes a banda, jöhet a közösségi élet, a bandázás. Este az apukák együtt sütik a húst, az anyukák közben fürdetik a porontyokat a zuhanyzókban, aztán kitelepednek a magukkal hozott összecsukható asztalokhoz a kinyitott kempingszékekre, és hajnalig buliznak. Reggel mini gázfőzőkön készül a boc vagy a nesz, származás és hitvallás szerint a keletieknek és araboknak a török kávé, alias boc, askenáziaknak a nescafe, amihez tejet is lehet szerezni a minden reggel megnyíló kemping boltocskában. Közben a kölykök már leszöktek a tóhoz, ahol megjelent a mecil, alias úszómester, hogy felügyelje a bójákkal gondosan körülhatárolt strand részt, ahol egymás lábvizét ihatjuk.
Hát így élünk az idei sátoros ünnepen, nincs panasz.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
