Egekbe szöknek a szálloda árak? Kutyával tilos? Sebaj, irány a kemping, ahol fillérekért gyermekeink, és az ő összes barátaik mellett még ugatós háziállatunknak is megmutathatjuk az izraeli Balatont, vagyis a Kinneretet.
Az utóbbi években szemtanúja lehettem, ahogy egyre komolyabban polgárjogot nyert a kempingezés, mert velem együtt sokan rájöttek, hogy nem kell bankot rabolni, ha pár napra ki akarunk vonulni a városi beton dzsungelekből, hogy egész napokat szenteljünk az áldásos lubickolásnak. És talán ha sokat gyakoroljuk, egyszer meg is indulhatunk a Kinneret alias Galileai tó vizén, mint egykoron bizonyos szent iratok szerint Jézus. Tehát bátran csomagoljunk be mindent a kocsiba, egy teljes kempingfelszerelés sátrastól-matracostól kevesebb, mint egy szállodai szoba ára egy napra, és ha már felvertük azt a bizonyos sátrat, akkor addig lebzselhetünk, míg időnk, vagyis munkahelyünk engedi. És hála Izrael csodálatos éghajlatának, áprilistól novemberig…
Persze némi rákészülést és stressztűrést, vagy megfelelő minőségű füldugókat igényel a terepen alvás. Idén már bevezették a “csendes” kempingeket a Kinneret körül, vagyis kitiltották az életünket tavaly még megkeserítő mindenféle elektromos és üvöltő hanghordozókat, de maradtak a kutyák, vagyis az ugató terroristák. Dokumentáltam, hajnali 3-kor indított a pincsikar, merthogy oroszajkú honfitársaink az istennek sem bízzák a nagymamára a kis szőrös fenevadakat, akik nappal békés ki szőrmóknak tűnnek, de éjjel hangszálaikkal kimutatják foguk fehérjét. Előtte 9-ig, 10-ig a gyermek visítozás ringathat álomba, majd 1-ig- 2-ig a nagyhangon héberül, oroszul és arabul anekdotázó szülőcsapatok.
Merthogy a kemping errefelé nem családi szórakozás. Családok és haverok összefogva vonulnak sátrazni, mindenkinek van 3-4 gyermeke, 3-4 család és már teljes a banda, jöhet a közösségi élet, a bandázás. Este az apukák együtt sütik a húst, az anyukák közben fürdetik a porontyokat a zuhanyzókban, aztán kitelepednek a magukkal hozott összecsukható asztalokhoz a kinyitott kempingszékekre, és hajnalig buliznak. Reggel mini gázfőzőkön készül a boc vagy a nesz, származás és hitvallás szerint a keletieknek és araboknak a török kávé, alias boc, askenáziaknak a nescafe, amihez tejet is lehet szerezni a minden reggel megnyíló kemping boltocskában. Közben a kölykök már leszöktek a tóhoz, ahol megjelent a mecil, alias úszómester, hogy felügyelje a bójákkal gondosan körülhatárolt strand részt, ahol egymás lábvizét ihatjuk.
Hát így élünk az idei sátoros ünnepen, nincs panasz.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
