Sokan állnak sorba kajáért, borért, pálinkáért. Úgy, mint tavaly, bár most úgy tűnt, nagyobb az érdeklődés a rendezvény iránt, mint egy évvel korábban.
A színpadon délelőtt jazz zene szólt – én odavagyok érte, más nem tudom, hogy van vele –, mindenesetre a tel-avivi HaTahanában a 2 napra tervezett Magyar Napok programon kifejezetten kellemes muzsika szólt.
A második napi programra mentem – az elsőt a fránya idő elmosta –, tényleg volt érdeklődő.
A kajás standnál – sokkal több ugyanis nem volt – elképedtem az olcsónak nem nevezhető adagokon, árakon. Nem kóstoltam – elment az egésztől a kedvem – a paprikás csirkét nokedlivel kínálatot. Kicsiny tányéron kicsiny étel. Mire az ízlelőbimbómon „tudatosul”, hogy ez a magyar étek bizony jó/rossz, addigra már üres is a tányér. Hasonló a lángos – feleakkora sincs, mint bármelyik harmadosztályú magyarországi vásárban kínált étek. Sem ára, sem mérete nem emlékeztet az igazi lángosra, inkább a szabadrablást juttatja eszembe.
Számomra mindaddig elfogadható, hogy piszok drágán árusítanak, amíg van, aki megveszi. De kezit csókolom, az iménti magyar rendezvény nem a pénztárcákra épített, mint inkább emlékeztetni szeretett volna arra, honnan is jöttek az Ígéret földjére elődeink, anno milyen kulináris élményekben lehetett részük. Na, amit étkezésként kínáltak, pont az ellenkezőjét sugallta. És akkor még nem is említettem a törpeméretűre kinyújtott és megsütött „vicces” kürtöskalácsot 15 sékelért, amit Budapesten a körúton 300 forintért adnak. Nem akarok összehasonlítani, de számomra elfogadhatatlan, hogy nem kedvet csinálnak a magyar hangulathoz, mint inkább a mohóságukkal eltaszítják az odalátogatót. Látványos kék, meg fekete kesztyűben nyúlnak a tányérokhoz, majd a higiénia jegyében ugyanezzel fogják meg és süllyesztik el a pénztárgépbe a pénzt is.
Biztató volt az Új Kelet lap és az Izraelinfo standja, a lelkes szerkesztők, akik minden kérdésre barátságosan, mosolyogva válaszoltak. Mint ahogy volt érdeklődés Debrecen, Nyíregyháza, Szarvas városok kínálatára.
Mégis azt hiszem, nagyon soványka volt ezúttal is a Magyar Napok rendezvénye. Ha nincs mit, miből bemutatni, akkor ne tessenek úgy csinálni, mintha Magyarországot és az Izraelben élőket közelebb hoznák egymáshoz.
Nem kötözködöm tovább, legfeljebb nem megyek ki jövőre az amúgy jó szándékú rendezvényre, csak ha hirtelen rám jön a pénzt szórhatnék.
újságíró
