A neandervölgyi ember gerincének és bordakosarának háromdimenziós rekonstrukciója alapján izraeli kutatók megállapították, hogy az ősi emberek nem voltak olyan hajlottan járók és olyan esetlenek, mint azt eddig vélték.
Eredményeikről az Ynet című lapban számoltak be.
A neandervölgyiek az ősemberek mintegy 400 ezer éve megjelent, majd 30 ezer éve kihalt faja. Főként Európában és Nyugat-Ázsiában éltek, és a mai Izrael területe volt elterjedési területük déli határvonala.
Gyűjtögető-vadászó életmódot éltek. Barlangokba húzódtak, tüzet raktak, kőeszközöket készítettek és több jégkorszakot is túléltek.
A Bar-Ilan Egyetem és az Ono Academic College kutatói elkészítették egy észak-izraeli barlangban talált neandervölgyi csontváz háromdimenziós modelljét a fosszilizálódott csontok CT-felvételei alapján.
A szakértők szerint az eredmények arra utalnak, hogy a neandervölgyi ember felemelkedve járt, nagy mellkasa volt és főként a rekeszizom segítségével lélegzett.
A tanulmány szerint a neandervölgyi bordáinak iránya sokkal horizontálisabb volt, mint a modern emberé. A horizontális bordák és a nagy rekeszizom kombinációja arra utal, hogy a neandervölgyi ember a légzésben elsősorban a rekeszizomra támaszkodott, miközben a modern ember a rekeszizom munkájának és a bordák mozgásának együttműködésére.
A mellkas szerkezetének ismerete segít megérteni, hogyan illeszkedett be környezetébe a neandervölgyi ember, mivel a mellkas szerkezete jelzi, hogyan mozgott, lélegzett és milyenek voltak az egyensúlyozási képességei.
