Ron Amir sok év után tért vissza – képein az izraeli sivatagban élő afrikai migránsokkal. A kiállítás, melyet korábban Izraelben mutattak be, most Párizsba költözik.
Ron Amir éveken át látogatott afrikai bevándorlókat az izraeli sivatagban, hogy megismerje azt az új világot, amelyet ők hoztak ott létre. Képsorai provokatívak – anélkül, hogy emberek lennének rajtuk.
A képeken hétköznapi tárgyakat láthatunk, mint egy kis pad vagy egy kenyérsütő kemence. Ezek kétségbeesett kísérletek, amivel a bevándorlók az új életüket próbálják előkészíteni. A kiállítás, amely korábban az Izrael Múzeumban már látható volt, december 2-ig látogatható Párizs Város Modern Művészeti Múzeumában.
Amir a 2016-os izraeli kiállítás alkalmából azt mondta, hogy az embereket azért hagyta le a képekről, hogy a látogatókat kérdések feltevésére ösztönözze. Képeit eszköznek szánja, hogy velük „újabb kommunikációs csatornát nyisson meg. Ez szélesebb konnotáció (hozzáadott információ) megfogalmazását teszi lehetővé.”
Az egyik képen vékony fémlemez fekszik három kő tetején, mögötte bozót, amelynek látványa a felhőtlen ég felé vezeti a tekintetet, ahol a nagyfeszültségű távvezetéken egy piros gömb lóg. A sivatag sárgás árnyalatát mutató képen elmozdult piros foltok jelennek meg, a címe: „Hamed Alnnil padja”.
Alnnil egyike a sok ezer afrikai migránsnak, akiket az izraeli-egyiptomi határ közelében fekvő Holot fogolytáborában őriztek. Amir kimenekítette a zárt területéről, és személyes kapcsolatot alakított ki vele. A fotós 2014 és 2016 között rendszeresen ellátogatott Holotba, több ott őrzött emberrel megismerkedett, azok pedig megmutatták neki, hogyan próbáltak a fogolytáboron kívül személyes tereket létrehozni. Ezek legtöbbjét a Holotot körülvevő sivatagban rejtették el. A létesítmény területét akkor még elhagyhatták napközben a lakói. Ma már nem.
„Az időt valahogy elütni”
Amir sorozatot készített ezekről a sajátos személyes terekről. Közülük némelyiknek a funkciója egyértelmű: például edzőtermet, sütőkemencét vagy kis mecsetet jelképezett a körvonalként lerakott kavicssor. Más képei nem utaltak semmi konkrét dologra, mint például a sötét sivatagban félig eltemetett üres vizes palackok – csak épp arra, hogy ember van a közelben.
A 30 fotó azt mutatja meg, hogy „mi történik, ha sok embernek sok időt kell valahogyan elütni” – mondta Amir. – A kenyérsütő kemence például végső soron „inkább mesél rólunk, Izrael államról, a rendszerről, a korlátozásokról, mint az Afrikából érkező emberekről”.
A menekültek láthatatlanok, és ez jelzi a nehézségeket, amikkel szembesülniük kell. Abban az időben, amikor Amir a sorozaton dolgozott, az izraeli kormány arra törekedett, hogy a mintegy 42 ezer afrikai bevándorlót eltüntesse az országban, mert a vallásos és konzervatív politikusok szerint a muzulmán és a keresztény afrikaiak jelenléte Izrael állam zsidó jellegét fenyegeti. A legtöbb menekült főleg Eritreából és Szudánból érkezett illegálisan Izraelbe, a Sínai-félszigeten keresztül. Tel-Avivban, az ország gazdasági fővárosában, több lepukkant városrészben telepedtek meg, másokat Holotba küldtek.
Netanyahu miniszterelnök áprilisban felmondta az ENSZ menekültügyi szervezetével korábban kötött megállapodást, amelynek célja a migránsok ezreinek kényszer-deportálása volt. Az ügylet keretében mintegy 16 ezer bevándorlót nyugati országokba kellett volna átköltöztetni, és Izraelnek ugyanennyi migránsnak kellett volna letelepedést biztosítania.
Netanyahut présbe szorította a jobboldal, amelynek végső célja a migránsok kiutasítása volt. Az ő sorsuk ma a börtön.
„Tágítsd a határokat”
Amir fényképeit hat videóinstalláció kíséri, ezek szintén Holotot mutatják meg, de a tábor területén kívül vette fel őket. Itt szintén a menekült emberek csevegnek, pózolnak egy-egy képhez, kávéznak, zenét hallgatnak – vagy csak várnak.
„Ron videóiban semmi sem történik” – mondja Noam Gal, a jeruzsálemi és párizsi kiállítás kurátora. – „És ez a lényeg! Mert akkor meg lehet látni, hogy mi történik Holotban, és csak akkor, ha vállaljuk, hogy valahogy elütjük a saját időnket, és megértjük, mi történik az ottani emberek idejével – ami a mi időnk is.”
A kiállítás most Párizsban van. Franciaország és több európai állam keresi a migránsok beáramlásának kezelését. Noam Gal, az Izrael Múzeum fotóművészeti kurátora szerint a kiállítás „lehetőséget nyújt arra, hogy művészi szemszögből hívja fel a figyelmet a menedékkérők megjelenése okozta helyzetre”. Ezzel „tágíthatjuk a diskurzus határait, hogy ne csak a politikai és diplomáciai döntéshozók között folyjon párbeszéd, hanem megszólaljanak más hangok is, amelyek itt még talán akadnak” – mondta Gal.
Megjelent az Új Kelet újság 2018. októberi számában.
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
