A „kulturális megbízhatóság„ törvénye holnap ismét szavazásra kerül a végső jóváhagyásra. Elfogadása esetén a törvény lehetővé tenné, hogy a kulturális miniszter asszony a tőle eltérő módon gondolkodóktól költségvetési támogatásokat vonjon meg.
Már régóta léteznek egyértelmű kritériumok arra vonatkozóan, hogy mi megengedett a művészetben, és mi tilos (terrorra felbujtás, rasszizmus, erőszak, a nemzeti zászló meggyalázása, stb), és mindez világosan definiálva van a Büntető Törvénykönyvben. Akkor miben újít Regev törvényének jelenlegi változata? Kezébe adja a nyomozó hatóságot, az igazságszolgáltatást és a végrehajtó hatalmat is. Saját értelmezése szerint döntheti el – ki támogatja a terrort, ki uszít és ki mocskolja be az állami szimbólumokat. Más szóval: kénye-kedve szerint bánhat a kultúrára szánt költségvetéssel.
Miri Regev elfelejtette, hogy ő nem csak a többség, hanem mindenki kultúrminisztere, a kultúra költségvetése mindannyiunk adópénzéből tevődik össze. Egy demokratikus országban a költségvetés elosztása a törvénynek megfelelően egyenlőségen alapuló kritériumok szerint történik (éppúgy, mint a mai helyzetben). A források elosztását nem úgy hajtják végre, hogy a felelős miniszter eldönti, hogy megszünteti az övével nem azonos politikai nézettel rendelkezők költségvetési támogatását.
Rachel Azaria (Kulanu) és Benny Begin (Likud) kneszet képviselők, Regev koalíciós társai már felismerték, hogy ez a törvény további károkat okozna az izraeli demokráciának, és kijelentették, hogy nem fogják megszavazni azt.
A koalíciónak nagyon szűk többsége van (61-59), viszonylag könnyen meg lehet állítani ezt az abszurd színjátékot. Egyértelművé kell tenni, hogy a „kulturális megbízhatóság„ nem jobb- vagy baloldal kérdése – a törvény súlyos csapást mérne az izraeli demokráciára.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
