Tel-Aviv, a tengerparti héber metropolisz minden tekintetben eltér Duna-parti szülővárosomtól, Budapesttől. Más az építkezési stílus, más az életritmus, mások az arcok, más a klíma. De a Kádár-féle állampárt-uralta gazdaságból érkezve a legszembeszökőbb a sok magántulajdonú üzlet cégtáblája volt.
A hetvenes években az Allenbyn megélt vagy fél tucat magyar könyváruda, de feltűnő volt az iráni olék üzleteinek a sokasága is: ékszerüzlet, szőnyegüzlet, keleti csemegeüzlet. Az Allenby – Rotschild sarkon, ahol ma sokemeletes felhőkarcoló áll, egy régi, kétemeletes ház bejárata mellett IRIS feliratú tábla hívta fel magára a figyelmet. Alatta kisebb betűkkel magyarázatként: IRan-ISrael trading company. Irán-Izrael kereskedelmi vállalat.
Aztán 1979-ben jött az iszlám forradalom, Teheránból eltűnt a sah a pávatrónnal, Tel-Avivban eltűnt az IRIS felirat, a perzsa-zsidók kirakataiban pedig feltűntek a sah, majd a száműzött uralkodó halála után a fia fényképei.
A trónhoz soha nem jutott, ma már hatvan éves trónörökös a tragikus fordulat negyvenedik évfordulóján amerikai rezidenciájából üzent a ynet-nek, a Jediot Ahronot napilap internetes hírportáljának.
A ritkán nyilatkozó Reza Pahlavi szerint “egy jövőbeni demokratikus Irán ismét baráti viszonyt fog ápolni Izraellel. Teherán és Jeruzsálem szövetségesek lesznek, mint ahogyan az régen volt. Minden országgal a kölcsönös tisztelet alapján rendezzük újjá a kapcsolatainkat.”
Az igazság az, hogy sok iráni még úgy emlékezik a Pahlavi családra, mint a zsarnokság, a korrupció jelképére. Ám a trón nélkül maradt trónörökös úgy véli, hogy népe még mindig csodálattal tekint a dinasztiára, amelynek most ő áll az élén.
Irán jelenlegi gazdasági és társadalmi problémái, a lakosságot nyilvános kivégzésekkel terrorizáló “Forradalmi Gárda” előtérbe hozhatja az ugyancsak kemény kézzel kormányzó, de az országot erőteljesen modernizáló, a vallási fanatizmust tűzzel-vassal elnyomó monarchia visszatérése utáni vágyakozást.
Újságíró
