Már messze voltak az utolsó falu határától. Órákig autóztak úttalan utakon, mire odaértek. A fiú körbenézett, miközben erősen fogta a lány kezét. Teljes volt a sötétség. Itt jó lesz, mondta, és a telefonjával körbevilágított, mielőtt a földre terített egy plédet. Leültek. A lány a vállára hajtotta a fejét és úgy bámulták az eget. Láttad már valaha? – kérdezte a lány. Nem – felelte a fiú. Még soha. De ha látod hullani a csillagokat, kívánni kell, és teljesül. A lány szorosabban hozzábújt. Csend telepedett közéjük. Tudod, mit fogsz kívánni? – kérdezte a lány. Ebben a pillanatban felgyúlt az ég, és már nem lehetett hallani a fiú válaszát, pedig azt mondta, épp amikor becsapódott a bomba pontosan a plédjük szélére, hogy „Örökké veled.”
