Utaztál már az 5:20-assal? Reggel, még sötétben ültél már az első buszon? A végállomáson már várják fekete nejlonszatyraikkal, zárt, fáradt arcaikkal. Már egy órája úton vannak, helyi minibuszok szedték össze őket a faluban, az ellenőrzőpontokban félreállították őket, egyenként megvizsgálták szatyraikat. Aztán végre bejöhettek, és most kitették őket itt, a végállomáson, az első határ menti városban. Az első busz velük lesz tele, még egy óra, és innen a határvidéktől bejutnak Tel-Avivba dolgozni. Fekete szatyraikban humuszos pita, ezzel kibírják estig, ez semmi, ramadankor egy hónapig étlen-szomjan is kibírják. Van akit munkahely vár, van akit a rabszolgapiac, és a remény, hogy felfigyel rá egy munkavezető.
Csönd van a dugig tele buszon, ismerős arcok ők egymásnak, miről is beszélnének? Jobb is, ha hallgatnak arabul, így talán kevésbé feltűnőek. Zárt, merev arccal néznek maguk elé. Ők a palesztinok.
Ti, ott a pesti fotelekben ne ítélkezzetek, míg nem utaztatok velük egy buszon, reggel fél hatkor.
