a képen
barukh lába látható
vastag
szürke
frottírzoknit
és birkenstock szandált visel
egyszerre
budapesten
barukh nem öltözött így
budapesten
ezt a fajta öltözködési stílust
barukh cikinek érezte volna
ma már
nem tudja felidézni magában
az érzést
de
tudja
emlékszik rá
hogy régen
ha meglátta volna ezt a képet
azt érezte volna
hogy milyen gáz
talán nem tette volna szóvá
mert ő annál
sokkal civilizáltabbnak
akarta tartani magát
hogy ilyen ítéleteket
szóvá tegyen
de
azt érezte volna
mert tudta
hogy azt kell éreznie
gyerekkorától megtanulta
hogy a hozzá hasonlóan
kifinomult emberek
nem csak
hogy nem öltöznek így
de egyszersmind néma lesajnálással
figyelik azokat
akik viszont igen
ja…
szánalmas…
a sivatag más
ami imádnivaló és felszabadító
a sivatagban
az az a világszemlélet
és öltözködési irányelv
hogy
mindenki
bekaphatja
erről nem beszél senki
illetve barukh még nem hallott senkit
beszélni erről
de határozottan benne van a levegőben
mindenki bekaphatja
mert kurvára mi élünk itt
a sivatagban
mi élünk itt
túl
יום יום
napról napra
úgyhogy
úgy öltözünk
ahogy akarunk
barukh
egyetlen esetet
sem tud felidézni
amikor azt hallotta volna
hogy valaki
bárki
megjegyzést tett volna
valaki
bárki
öltözködésére
a kelet-európai újbevándorlókat leszámítva
ők hajlamosak szóvá tenni
ha valaki nem
a helyzetnek
napszaknak
vagy évszaknak
megfelelően öltözködik
vagy egyszerűen csak
nem tűnik „normálisnak”
a viselete
de ők is inkább csak
egymás között
a kultúrát nem változtatják meg
és a kultúra itt az
hogy mi élünk itt
az isten háta mögött
a szárazságban
a forróságban
úgyhogy ez a mi játszóterünk
és a mi játszóterünkön úgy öltözünk
ahogy mi akarunk
és úgy akarnak
a képen látható
zokni-szandál viselet
teljesen mindennapos
a hideg téli hónapokban
barukhtól még csak
kreativitást sem kívánt
hogy kitalálja
egyszerűen csak átvette
mint kényelmest és praktikust
ahogy átvette
a pólók nyakszegélyének levágását
és a szabadban mezítlábazást is
a sivatagi gyerekek és fiatalok közül
tavasztól őszig
sokan járnak mezítláb iskolába
és barukhoz a boltba is
időről időre
jönnek vevők mezítláb
a luxus italüzletbe
persze itt is vannak
akik mindenáron
márkajelzéseket
akarnak viselni magukon
de jóval kevesebben
mint innen nyugatra
nagy általánosságban elmondható
hogy az öltözködése alapján
megítélhetetlen
hogy kinek mi a társadalmi státusza
amíg barukh építkezéseken dolgozott
végig gondot okozott neki
hogy megtalálja azt a vezetőt
akihez információért
lehetett fordulni
mert
a traktoros
az építésvezető
és a háztulajdonos
pontosan ugyanolyan ruhákat viseltek
és pontosan ugyanazzal
a hanyag eleganciával
közlekedtek a világban:
én építem
én építettem
az én játszóterem
mindenki bekaphatja
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
