Hogy is írhatnám le a legpontosabban a ma reggeli gondolataimat?! Az érzelmileg és értelmileg felkavaró felismerést, a történelmi fordulópontot, melyet e hónapokban élünk. A harcot, megvédendő országunkat a korrupciótól, a törvényi rend lerombolásától. A pusztulástól, mely az értékrend devalvációját szükségszerűen követi.
Ezek azok a napok, ezek azok a hónapok, melyek meghatározzák majd hosszú évtizedekre, és valószínűleg örökre, Izrael jövőjét.
Ma már sehogy se sikerült visszakeresnem a több mint tíz éve Friderikusz Sándor Most című műsorának egy vendégétől hallott gondolatsort. A szerző, talán belga politológus, gazdasági szakember, aki akkor megjelent könyvébe azt elemezte, hogy miként függ össze egy ország gazdasági jóléte, törvényi rendszerének kiforrottsága, illetve az országban előforduló korrupció mértéke.
Állítása szerint egyértelmű korreláció van az ország korrupciós rátája, a fennálló törvényi rend tisztelete és az ország jó gazdasági előmenetele közt. Példaként az észak-európai országokat hasonlította össze a déliekkel.
Európai országok, mint Olaszország vagy Spanyolország polgárai, talán könnyebben megengedhetik maguknak, hogy az ország jólétét egy a korrupciós ügyek mocsarában evickélő vezetés aláássa, de mi itt Izraelben, gyengélkedő gazdasággal, megengedhetetlenül kiszolgáltatottakká válhatunk.
Vajon mi erősebb, a földrajzi determináció, vagy a bennünk rejlő ész, tudás, a demokratikus hagyományokhoz, vívmányainkhoz való ragaszkodás?
Nagyszerű időket élünk! És én izgatottan és magabiztos optimizmussal várom az elkövetkezendőket. Mélyen bízok demokráciánkban. Készen arra, hogy azt minden módon megvédjem, ha kell, a Rabin téren ülve, és onnét el nem mozdulva.
Festőművész
