két éve történt
eilatban
talán a város bejáratánál
a katonai ellenőrző pontnál
barukh nem emlékszik pontosan
ez volt az alija
legmegrendítőbb pillanata
és még soha nem írt róla
várta
hogy csillapodjon az élmény
hogy meg tudja írni
két év alatt
nem csillapodott
talán majd most
hogy megírja
szóval
két éve történt
eilatban
egy nappal azután
hogy barukh
és családja
megérkezett izraelbe
egy nappal azután
hogy maguk mögött hagyták magyarországot
azt az országot
amit fred és leló
a tizenegy és tíz éves fiúk
korábban még soha sem hagytak el
egy nappal azután
hogy a család átköltözött egy másik kontinensre
ahol korábban még soha nem jártak
szóval
új életük
első napján
történt
lajos
a négy aravai magyar cowboy egyike
furgonjával körbevitte a környéken
barukh családját
megmutatta
a sivatagot
a kibuc datolyaföldjét
a tengert
eilatot
valahányszor
visszaszálltak a furgonba
valamilyen látnivaló után
lajos emlékeztette fredet és lelót
hogy csatolják be a biztonsági öveiket
fred és leló viszont
nem sok figyelmet szentelt
a biztonsági öveknek
ezt az egész aliját
ezt az egész
új
élet
kezdést
nem ők találták ki
nem ők erőltették
fred és leló nem akart menni sehová
ők a barátaikkal akartak maradni
meg a nagyszüleikkel
magyarországon
olyan kevés biztos pont volt az életükben
olyan kevés állandóság
olyan kevés kiszámíthatóság
úgy érezték
hogy most még azt a keveset
ami volt
is elvették tőlük
a szüleik
fred és leló
haragudott barukhra
haragudott juditra
haragudott a világra
haragudtak lajosra
eilatra
a furgonra
a biztonsági övre
haragudtak egymásra
barukh tudta ezt
nyilván
de
fogalma sem volt arról
hogy micsoda hatalmas
rettegés
szunnyad
fiai
lelkében
mélyen
a harag
alatt
ezt
csak
akkor
ott
új életük
első napján
eilatban
tudta meg
barukh úgy emlékszik
hogy a város bejáratánál
a katonai ellenőrző pontnál
történt
se fred
se leló
nem volt bekötve
talán
egy a sorban előttük haladó autó
fékezett hirtelen
vagy egy katona
lépett váratlanul a furgon elé
barukh nem emlékszik
csak arra emlékszik
hogy lajos a fékbe taposott
ők pedig előre vágódtak
barukhot és juditot
megtartották a becsatolt biztonsági övek
leló nekicsapódott a sofőrülés hátuljának
fred viszont középen ült
semmi nem volt előtte
ami megtarthatta volna
ahogy a furgon hirtelen lefékezett
fred előrevágódott
fejjel előre kirepült az üléséből
elszállt barukh mellett
és nekicsapódott
a szélvédőnek
bbbbbfffff
fred
pontosan tudta
hogy ami történt
azért történt
mert nem csatolta be magát
a becsapódás után
gyors mozdulatokkal
kötelességtudóan
visszakászálódott
a hátsó ülésre
a helyére
csak ott kezdett sírni
csendesen
fegyelmezetten
megilletődve
szégyenkezve
sírt
már nem volt benne a korábbi harag
csak iszonyat
ekkor történt az
ami barukh számára
az alija legmegrendítőbb pillanata volt
leló
akit a fékezéskor megtartott a sofőrülés
egy pillanatig csak megszeppenten nézett
csendben könnyező bátyjára
aztán rávetette magát
átölelte
és a mellkasára szorítva fejét
zokogni kezdett
erre
frednél is átszakadt a gát
visszaölelte az öccsét
és ő is zokogni kezdett
kapaszkodtak egymásba
szorították egymást
és zokogtak
frédi
frédi
ismételgette leló
elcsukló hangon
zokogás közben
frédi
nem mondott semmit
csak zokogott
és zokogott
és kapaszkodott az öccsébe
úgy zokogtak
olyan mély fájdalommal
mint akik egész elveszett életüket siratják
úgy kapaszkodtak egymásba
mint akiknek senki másuk nincs ezen világon
úgy kapaszkodtak egymásba
mint akik nem engedhetik meg maguknak
hogy elveszítsék egymást
barukh hol juditra nézett
hol a fiaira
és az a bizonyosság
és elszántság
és megveszekedettség
amit az alijával kapcsolatban
addig a pillanatig érzett
egy csapásra elszállt
mit
tettem
kérdezte
magától
https://www.facebook.com/barukhhh/
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
