még egyszer a légüres térről
mert talán majd elmúlik
és ahogy szokott
egyik napról a másikra
múlik el
és akkor már
lehetetlen lesz felidézni
úgyhogy most
amikor még tart
és szar
leírom
két és fél évig
barukhnak két otthona volt
az egyik a szülőföldje
az ország
amit a legjobban ismer a világon
aminek a nyelvén verset ír
de ahol idegennek érezte magát
a másik pedig az az ország
ahol az arcok
és az érzések otthonosak
aminek a nyelvén istennel beszél
de ahol barukh idegen
két és fél évig
hasonlítgatta a két otthonát egymáshoz
a jót a rosszhoz
a rosszat a jóhoz
és a hasonlítgatás véget ért
a verseny
ami úgy zajlott
barukh lelkében
hogy barukh nem is tudott róla
befejeződött
győzött izrael
nem csak az érvek versenyében
hanem a mindennapok versenyében is
a hely
ahol él
legyőzte a helyet
amit a legjobban ismer
az otthonos legyőzte az ismerőst
és mióta
egy hónappal ezelőtt
visszatért magyarországról
barukh már nem érzi
hogy két otthona van
barukh azóta úgy érzi
hogy van egy ország
ahová a legtöbbet fog járni
nyaralni
és van egy ország
ahol él
és barukh már nem hasonlítgatja
izraelt magyarországhoz
és nem könnyebbül meg
hogy mennyivel jobb hely
izrael
neki
és barukh már
nem könnyebbül meg semmitől
mert amióta nincs verseny
nincs amit meg lehet nyerni
mert amióta nem érzi
hogy két otthona van
azóta nincs választási lehetősége sem
izrael győzött
magyarország már nem
az egyik otthona
és amitől légüres a tér
az az
hogy
izrael még nem
a másik otthona
csak itt él
amíg tartott a verseny
volt két fél otthona
és a két fél otthon
kiadott egy egészet
de attól
hogy a verseny
ami úgy zajlott
barukh lelkében
hogy barukh nem is tudott róla
befejeződött
még nem lett a fél otthon
egy egész
hanem
maradt csak
egy fél
egyelőre
ettől most a légüres tér
és majd elmúlik
persze
mert minden elmúlik
egyszer
és ahogy szokott
egyik napról a másikra
múlik majd el
és akkor már
lehetetlen lesz felidézni
hogy milyen is volt
milyen szar
úgyhogy most
amíg még tart
gyorsan
leírtam
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
