Izraeli éveimet jom kipuri esti sétákban mérem.
Egy volt Kirjat Jamban. A merkaz klita előtti utca volt a tengerparti promenád is egyben. Ott voltak a legtöbben (vagy az emlékezés távolsága szorozza fel?). Mindenki az utcán volt. Rengeteg gyerek! Az izraeli Jövő kerekezett ott háromkerekűn, a Jelen – a sok fiatal szülő – sétált mögöttük. A kamaszok meg két-keréken kivágtattak a metaforámból.
Három séta volt Bat Jamban.
Az elsőn sokat fotóztam, jól sikerültek.
Izgatott a látvány, viszont akartam látni az első séta élményeit, de most már géppel a kézben.
A harmadik évben (Bat Jamban a második) már minden ismerős volt, alig készült jó kép.
A negyediken ki sem mentem, forgalmas bulvárikig, csak a lakásunk környékén őgyelegtem.
Megjósolták, hogy „nem látod majd olyan szépnek és izgalmasnak, ha itt leszel már pár éve…”
Nem lett igazuk.
Az ötödik séta előtt Tel-Avivba költöztünk. A város nem volt újdonság, szinte itt éltem eddig is, de a Jom Kippur este…
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
