Most, hogy már szinte vége – legalábbis pár hónapon belül bizonyosan –, tegyük egy pillanatra szívünkre a kezünket és tartsunk önvizsgálatot. Mondjuk ki: bizony az izraeli baloldal eleitől fogva ki nem állhatta Netanjahut.
Az ősbűn
Olyan ez, mint egy görög dráma: még színre sem lépett, és máris gyűlölet fogadta. Ennek fő oka, hogy első uralma 1996-ban már eleve bűnben fogant. A Jichák Rabin meggyilkolása után kiírt választásokon győzte le az örök vesztes Pereszt, miközben a Rabin elleni uszító propaganda révén őt is sokan a Rabin gyilkosság egyik felelősének tekintik.
Ez volt az ősbűn: Netanjahu – azóta számtalanszor hallott – populista, uszító szövegének frázisait akkoriban Rabin ellen vetette be. Majd Jigál Amír lelőtte a miniszterelnököt. S a baloldalon sokan a mai napig Netanjahu akkori gyújtó hangú ellenzéki szónoklatait, őt magát is felelőssé teszik a gyilkosságért.
Az igazságtalanság érzete miatti különösen keserű gyűlölet vele szemben akkor alakult ki, amikor mindezek után 1996-ban még be is ülhetett Rabin székébe a biztonságos béke ígéretével, s azzal a hamis állítással, hogy Peresz megosztaná és átadná Jeruzsálemet a palesztinoknak. Mindezt Arthur Finkelstein tanácsainak alapos megfogadásával: rövid (és hazug), egyszerű üzenetek sokszori ismételgetésével, sulykolásával.
Van egy csodálatos történet a Bibliában: Aháb király Nábóttal szembeni vétke. Ahogy Aháb király, Netanjahu sem tudta soha lemosni magáról sem a Rabin elleni uszítás miatti vádakat, sem a történet igazságtalannak érzett folytatása miatti mély ellenszenvet.
וְדִבַּרְתָּ אֵלָיו לֵאמֹר, כֹּה אָמַר ה’, הֲרָצַחְתָּ, וְגַם-יָרָשְׁתָּ; וְדִבַּרְתָּ אֵלָיו לֵאמֹר, כֹּה אָמַר ה’, בִּמְקוֹם אֲשֶׁר לָקְקוּ הַכְּלָבִים אֶת-דַּם נָבוֹת, יָלֹקּוּ הַכְּלָבִים אֶת-דָּמְךָ גַּם-אָתָּה.
Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! (Királyok első könyve 21. fejezet, 19)
A Bibliakutatók máig nem értik, miért ennyire ellenszenves hangon, ennyire csak a rosszat meséli el a Királyok könyve Aháb királyról, noha az összes egyéb forrás, a régészeti leletek alapján is Izrael északi királyságának kiemelkedő uralkodója volt. Kiválóan megállta helyét a már akkor is igen bonyolult geopolitikai környezetben, szépen virágoztatta, sőt gyarapította birodalmát. És ez a fránya média, a Biblia, mégis mennyire utálta, és kedvezőtlen színben tüntette fel.
Bibi a király
Rossz volt a kezdet, de még rosszabb volt a folytatás Netanjahuval is. És akárcsak a Bibliát író egykori írástudó értelmiségieknél, itt is a morális hiányosságok vezettek a folyamatos negatív megítéléshez.
Netanjahu soha nem riadt vissza semmilyen etikátlan eszköztől, hazugságtól, átlátszó manipulációtól, megosztástól, uszítástól, ha céljaihoz így jutott el. Képességeit senki sem vitatta el: kiváló szónok, előre látja az ellenfél lépéseit, gyakran fényévekre előre megelőzi őket, semlegesíti hatásukat, és csodálatosan teljesít leginkább a machiavellisztikus, hatalomfenntartó politika színterén.
De az őt jól ismerők szerint nincsenek barátai, csak érdekviszonya. Gondolkodás nélkül felemel és letaszít embereket, a sajtóban többen azt írják, mint a zoknit: felveszi és eldobja őket, ha már büdösek a használattól, vagyis lejáratták magukat, vállalhatatlanná váltak a főnök üzeneteinek papagájkommandós célba juttatásánál.
Mindenki kiemeli gyors felfogóképességét és bravúros logikáját, feltűnő intelligenciáját. De mára a Balfour utcai rezidencia a gőg, a hübrisz, a kivagyiság és a paranoiás hatalomféltő rettegés szinonimája lett Izraelben. Nyilván nem kis részben neje révén, de madarat tolláról.
Netanjahu nem „szép izraeli”
Netanjahu semmibe vette a régi, haluci alapnormákat, Izrael „szebbik arcát”: a szerénységet, a nyíltságot, az egyenességet, az őszinteséget. Nem itt nőtt fel, s kamaszként Amerikába kerülve, ott bizonyítani vágyva, egy másik világban, s talán családjának világában is másképp működtek a dolgok. Vagy legalábbis ő másféle megoldásokkal ért el sikereket.
A régi, liberális, Begin-féle jobboldalon is a haluci normák éltek egykoron. Ezt bizonyítja, ahogy a Likud régi „hercegei”, Beni Begin, Dan Meridor elfordultak nem csak tőle, hanem már a párttól is. A Netanjahu-féle morális, illetve immorális helyzetet nem tudták elfogadni. Helyettük ma már Miki Zohár, Miri Regev, Dudi Amsalem, David Bitan képviselik a mai Likudot. Illetve szinte csakis Netanjahu mindenkori álláspontját.
Netanjahu semmibe vette a mindig együttben, közösben gondolkodó régi izraeli etoszt. Helyette az egyént, illetve csakis őt magát, az egyszerit és pótolhatatlant állította. A párt én vagyok, az állam én vagyok, Izrael én vagyok. Aki nincs velem, az ellenem van, és mehet a levesbe.
Ezért is egyre jobban utálták nem csak a másik politikai oldalon, de az országnak mindazon polgárai, akik a régi értékeket ma is vallják, pártállástól függetlenül. És mivel a média a napi hírek száraz adatai mellett értékeket is képvisel, nem alaptalanul hivatkozott az ellenséges médiára, majd tett meg mindent – meglepő sikerességgel – annak szétverésére, propagandaszócsővé züllesztésére.
Netanjahu, a vádlott
Ha céljait törvényes eszközökkel valósította volna meg, a sokfelől felé áradó utálat ellenére akár száz évig is vezethette volna az országot. Azonban a cél szentesíti az eszközt machiavellista alaptétele bűnbe, bűnökbe vitte. Véletlenül, más nyomozások kapcsán lebukott, és mivel nem sikerült időben teljesen szétvernie a bűnüldöző szervek függetlenségét, vádirat is készült ellene.
A mélypont mindeddig csütörtök esti puccsbeszéde volt. Egyszerre szánalmas és agresszív, gátlástalanul sebesülésére és katonai szolgálataira hivatkozik. Na de ki nem szolgál az országért legalább két évet az életéből? És ha valaki jó katona, akkor utána megszegheti az ország törvényeit? Mi ez? Állítása szerint szándékosan hazug vádakkal meg akarják buktatni. Micsoda? Az általa posztjára tett, jobboldali főügyész? Micsoda nonszensz ez az egész? És utána jön a rejtett és nyílt fenyegetés, utcára viszi agymosott, Netanjahu-hívő követőit, lángba borítja az országot, melynek törvénytiszteletét felügyelnie kéne, s melynek törvénytiszteletére felesküdött.
Pénteki Facebook-üzenetében már következetesen többes szám első személyben ígérte harcának folytatását. Pedig nem, nem mi, hanem ő volt korrupt, ő vesztegetett, ő élt vissza hivatali hatalmával, ő csalt. Engem, és az ország népét ebből ki lehet hagyni. Ő fog törvény elé állni.
Elnyeri méltó büntetését
Eddig se szerették, de innentől csak bottal lehet piszkálni az önreflexió teljes hiánya, a felelősséget mindig másra hárítás, a legalapvetőbb etikai normák semmibe vétele miatt.
Izrael történetében nem egy politikus volt már, akinek megítélése jelentősen változott az idők során. A kutatók csak kapkodták a fejüket, ahogy Ariel Saron a baloldal szemében közellenségből mindenki miniszterelnöke és nagypapája lett. Ahogy Simon Peresz a jobboldalon is a lúzer balosból szintén mindannyiunk nagypapájává és Izrael arcává vált a világ felé. Hogy mi a különbség? Mindketten tisztességes, önreflexióra képes, közvetlen és emberséges politikusok voltak, emberek maradtak a hatalom bástyáin is őket szerető és tisztelő környezettel. Közvetlen, önös érdekeiket és személyes megítélésüket nem kímélve hajlandóak voltak az ország érdekét szem előtt tartani és ennek megfelelő döntéseket meghozni. És ezt a köz, az állampolgárok értékelték is.
Netanjahut más fából faragták. Így aztán másként is fognak emlékezni rá, akár megússza vádalkuval, akár börtönbe kerül. Ártatlanságát szinte kizártnak tarthatjuk, a mélyen jobboldali Mandelblit és Nicán soha nem vádolnák, ha nem lennének legalább száz százalékig bizonyosak benne, hogy vádjaik megállják a helyüket a bíróságon.
Netanjahu nevének hallatán szégyent fogunk érezni, hogy jó időre porszem került Izrael politikai rendszerének gépezetébe. De megküzdöttünk vele, megtaláltuk és megtisztítottuk tőle világunkat, és megőriztük országunk legalapvetőbb normáit, amiért érdemes katonaruhába öltöztetni gyermekeinket, fiataljainkat.
Újságíró
