Az Új Kelet lap legutóbbi számának megjelenése óta három hónap telt el. Az állam belpolitikai helyzete kibogozhatatlan csomóra emlékeztet. Politikusaink – Netanjahu, Gantz, Lieberman – több mint egy éve izmoznak, de eredményre még nem jutottak. A Kneszet csiki-csukit játszik (elég baj): választás, kormányalakítás, önfeloszlatás, megint választás, és megint elölről.
Az állam történetében első ízben történt meg, hogy a kormányalakítással megbízott jelölt a meghosszabbított időszak alatt sem volt tudott kormányképes koalíciót létrehozni. Az okokat minden hírfogyasztó tudja, a két nagy, koalícióalakításra képes párt szinte azonos számú mandátumot szerzett: Gantz Kahol-Lavan (Kék-Fehér) pártja 32-t, Netanjahu Likudja 31-et.
A kormányzáshoz szükséges 61 mandátumot sem a centristák (56), sem a mérsékelt jobboldal (55) nem érte el. A bajok a töredékekkel vannak: az izraeli arabok (Egyesült Lista) 13-at szereztek. Lieberman, aki korábban már kétszer is szétcsapta a koalícióalakítást, 9 helyet szerzett, vagyis ismét megismételheti a produkcióját. A paletta máskor és másutt áldásos sokszínűsége púp mindenki hátán, hiszen bizonyos párosításokat szinte minden politikai tömörülés elképzelhetetlennek tart.
A Likud bárkivel, csak az arab párttal nem. Gantz bárkivel, csak Netanjahuval nem. Esetleg a Netanjahu nélküli Likuddal igen, nemzeti egységkormány formájában. (Persze kérdés, hogy Lapid hajlandó-e együttműködni ultravallásos vagy nemzeti-vallásos párttal.) Lieberman is nemzeti egységkormányról beszél, de abban nem vehetnének részt az ultravallásosak, sem az arab lista. Ismét patthelyzet.
És ha a belpolitikai pankráció nem lenne elég, október elején Trump elnök kivonta az USA haderejét a közel-keleti térségből. Vagyis a kérdés: Szíria – amellyel fegyverszünet van ugyan, békekötés sosem volt – most mit lép. Ha Izrael és Irán között konfliktus robbanna ki (nem lehetetlen), távol tartaná magát az USA hadserege?
Oroszország viszont nagyon is jelen van a szíriai polgárháborúban. A libanoni határ közelében, Tartusz városában hatalmas orosz támaszpontot tart fenn. Onnan képesek megzavarni az izraeli rakétavédelmet, de megtámadhatják a légierőnk gépeit is. Teherán szintén októberben szíriai területről küldött drónt a dimonai nukleáris kutatóintézet fölé, amit a légierő megsemmisített. Ezzel mutatkozott be a ReDrone nevű elhárító rendszer. Célja ugyanaz, mint a Vaskupoláé: védelem, megsemmisítés.
November közepén négyes sebességbe kapcsolt a légierő, célzottan, lakásán ölte meg a gázai Iszlám Dzsihád vezetőjét, Bahaa Abu el-Attát, akinek a szervezete állt az utóbbi hetek rakétatámadásai mögött. A Dzsihád azonnal rakétazáport küldött, előbb a Gázai-övezettel határos Otef Aza területre, majd fokozatosan célponttá lettek a távolabbi települések is. Másnap a Szíriában állomásozó iráni Forradalmi Gárda ellen hajtott végre támadást a légierőnk, válaszként a Golán-fennsíkra kilőtt négy rakétára.
Így jutottunk el november 20-ig, amikor is Benny Gantz visszaadta a kormányalakítási megbízást, mert neki sem sikerült összehozni egy működésre ítélt koalíciót. Vagyis előttünk a márciusra kiírt választás.
Ironikus a helyzet, a kormányalakítási képtelenség miatt változatlanul az a Netanjahu az ország miniszterelnöke, akit a bíróság már nagyon vár, hogy vallomást tegyen az általa elkövetett „vétségek” ügyében. Izrael jelenlegi belpolitikai, társadalmi és biztonsági helyzete egyáltalán nem rózsás. Vajon lehet-e egy országot a tárgyalóteremből vezetni?…
A közeljövő: az USA hadereje kivonulóban van, míg az oroszok jelentős haditengerészeti és légierőt tartanak Szíriában. Távlati céljuk egyértelmű: dominancia a Földközi-tenger keleti medencéjében. Az orosz politika sajnos kiszámíthatatlan, nagyhatalmi törekvéseikben eddig sem mutattak mérsékletet vagy békeszándékot.
És ismét hazai gondokról szólva: a költségvetés deficitje óriási. Ennek kezelése lesz a majdani stabil kormány első feladata. Ugyanilyen súlyú gondunk a humán katasztrófa megakadályozása a kétmilliós lakosságát ellátni képtelen Gázai-övezetben. És valamiféle egyezséget kellene elérni a nyugati-parti palesztin vezetéssel, előretekintve a Mahmud Abbász utáni időkre.
A Kneszet legújabb feloszlatását a napilapok ezekkel a címekkel „üdvözölték”: SZÉGYEN, CIRKUSZ.
Bizony, az.
Újságíró
