A főnöknőm jól összekapott a főnökével, sírt, kiabált, sápítozott, aztán mikor egymás melletti fülkékbe kerültünk a vécén, a csobogást is túlharsogva átszipogott a falon, hogy milyen szemét alak a nagyfőnök, de én inkább az előttünk álló laborkisérletekre tereltem a szót, csak hogy megnyugodjon.
Másnap, mikor hármasban résztvettünk egyik kollégánk esküvőjén, megkért a főnöknőm, hogy a vacsorán üljek ő és a nagyvezér közé, hogy ne kelljen szót váltania vele. Eleget tettem a kérésének, hisz a beosztottja vagyok. Jobbfülembe uszított suttogva, aztán mikor kis időre abbahagyta, a nagyfőnök suttogott balról, hogy mit hallottam jobbról. Így felváltva, hisz egyszerre nem tudok két irányba fülelni. Mondtam is nekik, hogy szépen viselkednek, illedelmesen kivárják a sorukat, és dicséret illeti őket amiért nem vágnak egymás szavába.
Persze ha balról jött a suttogás, jobbról simogatott a főnöknőm haja, ha pedig jobbról, akkor balról csiklandozott a másik felettesem hallgatózó füle. Meg is sértődhettem volna ezen, amiért nem bíznak a fordításom hitelességében, de nem tettem. Ha épp nem engem traktáltak, mindketten a telójukba merültek látszattevékenykedni. Mikor vécére mentem, a főnöknőmre azonnal rájött a pisilhetnék és velem jött, a táncot is külön-külön roptam velük.
Az esküvő végén (egyen egyenként) előléptetést kértem tőlük, amiért jó óvónéni voltam.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
