Egy csendes művész portréja

Weisz Ernő rövid élettörténete bővelkedik a kalandokban. Akár egy Rejtő Jenő-regény hőse is lehetne! Életéről, munkásságáról a legtöbbet egy ismert kémregényből tudhatunk meg: Iszer Harelnek, az izraeli titkosszolgálat ötödik főnökének A Garibaldi utcai ház című könyvéből, amelyben a náci Adolf Eichmann elfogását meséli el, és amelyben egy teljes fejezetet szentel Salom Dani festőművésznek.

Amikor az Izrael függetlenségének megünneplésére készített hetven magyar képeslaphoz méltó, magyar gyökerű izraelieket kerestünk, édesapám elküldte nekem az általa sokat lapozgatott Berettyóújfalu és környéke zsidóságának emlékkönyvéből kimásolt rövid szöveget a Weisz családról. Első látásra ez is a falu túlélőinek „szokásosan” tragikus története: zsidótörvények, munkaszolgálat, Bergen-Belsen, elpusztított apa és rokonok, túlélés, kivándorlás Izraelbe és családalapítás, munka, majd az „új élet”: izraeli gyermekek, unokák. Az itt megjelent többi képeslapban elmeséltekkel még jó néhány átfedést találunk, például a Kasztner közbenjárásának köszönhető megmenekülést (a Weisz család, az édesanya és a négy testvér egy Auschwitz helyett Ausztriába irányított vonatra került, és így menekült meg), a Palesztinába indulást az Alija Bettel, az út során az angoloknak köszönhetően egy ciprusi menekülttáborban való rövid tartózkodást, az új haza szolgálatát: két Weisz fiú, Tibor és Ernő is a Moszad (Izrael biztonsági és kémszolgálata) kötelékében kezdett dolgozni, és futott be sikeres karriert.

Salom Dani. Ezen a néven vett részt Weisz Ernő a Finálé akcióban. Azért választották be a csapatba, mert egyedülálló tehetséggel rendelkezett: mesteri szintre fejlesztette az irathamisítást. Salom Dani ecsetekkel, festékekkel, vásznakkal felszerelkezve járta a nagyvilágot, és mindenféle körülmények között, bármilyen nyelven képes volt szabad kézzel útleveleket, igazolványokat és egyéb hivatalos iratokat hamisítani. Annak ellenére, hogy fiatal kora óta festőművésznek tanult és készült, már az üldöztetés és az új hazába vándorlás során is sokszor kamatoztatta a tehetségét, segítette családját és bajtársait, amikor a legprimitívebb körülmények között, akár vécépapírból is képes volt hamis dokumentumokat gyártani számukra. Cipruson egyszer amerikai börtönbe is került emiatt.

1959-ben Marokkóban volt szükség hamis útlevelek százaira. Marokkó függetlenségének 1956-os kikiáltása – és további iszlamizálódása – után ugyanis megtiltották az ott élő zsidóknak, hogy kivándoroljanak a frissen megalakult Izraelbe. 1956 és 1961 között Izrael a Szochnut és a Moszad segítségével közel ötvenezer marokkói zsidót juttatott ki sokszor titkos, veszélyes akciókkal az országból, amelyeket a fent említett moszados Iszer Harel az úgynevezett „casablancai hálózat” felállításával szervezett meg. Az akció során Salom Dani Marokkóba költözött, és ott helyi festőnek adta ki magát, stúdiót bérelt, megtanult arabul írni – de művészi munka mellett, jobban mondva helyett hamis útlevelek gyártásával foglalkozott, méghozzá olyan sikeresen, hogy a hatóságok nem fedezték fel, és így marokkói zsidók százai hagyhatták el az országot „legálisan”, viszonylag biztonságos módon.

Salom Dani emellett részt vett a világ egyik leghíresebb titkosszolgálati akciójában, a náci háborús bűnös Adolf Eichmann elfogásában. A náci SS-főtiszt Eichmann a második világháborúban a „végső megoldás” végrehajtásáért, zsidók tömeges deportálásának és kivégzésének megszervezéséért felelt. A leghosszabb ideig Magyarországon tevékenykedett, majd megszökött Európából, és Ricardo Klement néven Argentínában élt családjával. A Moszad és a Sin Bet éveken keresztül nyomozott utána, majd amikor végleg megbizonyosodtak a hollétéről, 1960. május 11-én éjjel egy sikeres akció keretében elfogták. Eichmannt egy bérelt lakásban kialakított rejtekhelyre vitték, és ott kénytelenek voltak kilenc napon át őrizni, mivel az Izraelbe való kicsempészéséhez azt a repülőgépet kívánták igénybe venni, amellyel egy izraeli kormányküldöttség érkezett a fővárosba az argentin függetlenség százötvenedik évfordulójának ünnepségére. A gép azonban az előzetes bejelentés szerint csak május 20-án szándékozott visszatérni. Így Eichmannt csak az említett napon, az izraeli légitársaság egyenruhájában, kicsit elkábítva, de járóképes állapotban „kísérték fel” a Moszad-ügynökök az El Al-gépre.

Salom Dani szerepe Eichmann elfogásában első látásra szerénynek tűnhet, hiszen nem ő nyomozott, követett, állt lesben, nem ő teperte le Eichmannt, és nem ő szállította a rejtekhelyre. Közreműködése nélkül azonban az akció nem járhatott volna sikerrel. Így ítélik meg a bajtársai is, akik a visszaemlékezéseikben leírják, hogyan dolgozott napokon keresztül, szótlanul Salom Dani egy Buenos Aires-i lakásban a csapat iratainak az előkészítésén. Hamis útleveleket, vízumokat, jogosítványokat, rendszámtáblákat gyártott, majd Eichmann elfogása után az ő feladata volt a háborús bűnös lefotózása, útlevelének elkészítése. A leírások szerint Salom Dani, az alacsony, hallgatag, szerény művészember egy egész éjszakát volt kénytelen eltölteni Eichmann társaságában, hogy a feladatot elvégezhesse. Eichmann közvetlen közelsége nagyon megrázta a művészt, egész testében remegett, de ezúttal is sikeresen elvégezte feladatát. Eichmann számára elkészült az izraeli útlevél: Zeev Zikhroni néven, El Al-alkalmazottként szállt fel az Izraelbe tartó gépre, kísérői szintén a repülőtársaság alkalmazottainak voltak álcázva, és rendelkeztek a megfelelő iratokkal.

Eichmannt Izraelben bíróság elé állították a bűneiért. A nyilvános eljárást az egész világon élőben közvetítették, és ez volt az első alkalom, amikor a bíróságon tanúként fellépő holokauszttúlélők személyesen számolhattak be a velük és családjukkal történt borzalmakról. 1961. december 15-én a három bíróból álló izraeli törvényszék Eichmannt kötél általi halálra ítélte.

Az akció ötvenedik évfordulóját a Moszad egy szokatlan kiállítással ünnepelte, amelyet a tel-avivi Diaszpóra Múzeumban és később más országokban is bemutattak: a látogatók megtekinthették az Eichmann elfogásához használt tárgyakat, iratokat. Itt láthatók Salom Dani szerszámai és az általa tökéletesen elkészített dokumentumok is.

Salom Dani később Párizsba került, ahol az állami szolgálat mellett végre képzőművészettel is foglalkozhatott, és éppen ezzel a tevékenységével majdnem kisebb diplomáciai bonyodalmat okozott. 1962-ben a párizsi Modern Művészeti Múzeum által rendezett kiállításon bemutatott spanyol, francia és marokkói tájképei közül egy megnyerte a marokkói király által évente kiosztott fődíjat, amely az általa legszebbnek tartott marokkói tájképért járt. A nyertes azonban nemcsak az ezer dollár értékű pénzjutalmat kapta meg az uralkodótól, hanem egy többhetes marokkói utazást is, amelynek csúcspontjaként a király portréját kellett megfestenie. Ám amikor kiderült, hogy a szerencsés nyertes izraeli állampolgár (hát még ha tudták volna valódi küldetését is!), a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett a tehetséges művész beleegyezett, hogy lemond a fődíjról, és megelégszik a második helyezéssel.

Párizsi tartózkodása során Salom Dani forradalmi eljárást dolgozott ki az üvegfestés terén, amelynek segítségével szabadkézi rajzolás nélkül, fényképről átvihető a minta az üveglapra – ezt a vitrage-technikát azóta is alkalmazzák.

Egy hírszerző életéhez méltóan munkájáról nehéz további információkat összegyűjteni, de nevét megemlítik még olyan fontos Moszad-akciókkal összefüggésben is, mint például Josef Mengele elfogatásának kísérlete (aki Eichmann elfogatása után a Moszad első számú célpontja volt) és az egyiptomi rakétaprogramban segédkező német tudósok utáni kémakció. Annyit azonban tudunk, hogy Salom Dani nevét külön szoba és emlékmű őrzi az Izrael szolgálatában elhunyt hírszerzők emlékére létrehozott múzeumban (habár őt nem szolgálat közben, hanem szívbetegsége miatt érte utol a halál a 35 évesen). A múzeumot – amely egy labirintust formáló emlékművön kívül gazdag könyvtárat és archívumot tartalmaz – azért hozták létre legnagyobb részt közadományokból finanszírozva, hogy az izraeli kémek, titkos ügynökök és hírszerzők emléke, akik munkájuk miatt anonimitásban éltek és haltak meg, mégse vesszen az ismeretlenség homályába.

Izrael hőse volt tehát Salom Dani, tehetségével, munkájával szolgálta országát – és tette ezt csendben, a hírnévtől és a reflektorfénytől távol. Emlékét ezzel a képeslappal mi is megőrizzük.

---

Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>