Gyakorlatilag börtönben élek, lakásbörtönben, noha nem követtem el semmiféle bűntettet. Vagy mégis? Noha igyekszem racionálisan gondolkodni, s tudom, hogy nincs itt ok-okozat, mégis óhatatlanul azt kutatom: mit vétettünk, hogy ezt a büntetést kaptuk?
Talán azért, mert képtelenek vagyunk egyszerű, gyors és hatékony válaszokra, miközben a high-tech nation hübriszében élünk? Az észak-olaszországi Vo faluban mindenkit leteszteltek, s utána mehetett a karanténba minden fertőzött, akár volt tünete, akár nem. Vele együtt az összes ember, akivel kapcsolatban volt. Két hét alatt véget is ért ez a rémálom – legalábbis ebben a faluban.
Nálunk, országos szinten eltartana egy hónapot is, de miért nem ezt tesszük? Túl egyszerű lenne, és jobb mindenkit lakás-börtönbe küldeni?
Sok mindenre jó az állami berendezkedés. Itt, Izraelben csodákra is képes, az évtizedekig ellenséges környezetben az állami intézmények, s persze főként hadseregünk védett meg minket szomszédainktól. De úgy tűnik, itt egy új kihívás esetében véget ért a ráció.
A jobboldal a vészhelyzet közepén lebénította a kneszetet, noha soha nagyobb szükség nem lenne a vitára, a kormányzati szervek ellenőrzésére, és persze a hatékony válasz megtalálására, majd végrehajtásához az összefogásra, az erők egyesítésére.
Ehelyett, például a tömegtesztelés és izoláció megszervezése helyett, esténként Netanjahu pávázik a tévében, s újabb és újabb börtön-retorziókkal sújt minket és az izraeli gazdaságot, szabadulásunk utáni kilátásainkat is. Egy cél van csak: ő maradjon a miniszterelnök, és ne menjen börtönbe a már eddig feltárt és bebizonyított vádak alapján.
Vezetése alatt nincs semmiféle morális határ, úgy látszik, állami szinten is fejétől bűzlik a hal. Ha a nagyvezír tisztességtelen, akkor ez minden szinten rányomja a bélyegét a gondolkodásra. Lesül a pofámról a bőr a Moszad százezer idehozott tesztje miatt. Nem azért, mert nem voltak ügyesek, és használhatatlan cuccot hoztak, hanem azért, mert ezek után hogyan tanítsam a gyerekeimnek, hogy sorba kell állni, egyenesnek és igazságosnak kell lenni? Miért nem tiszta, nyílt nemzetközi üzletekkel, vagy akár az ezen a területen (is) kiváló izraeli, hazai kutató-termelő kapacitásokkal biztosítjuk a teszteket? Miféle viselkedés ez, hogy idecsempésznek éjjel, ki tudja honnan szerzett, ki tudja micsodát?
Soha nem értettem Magyarországon élő barátaimat, amikor arról panaszkodtak, hogy nincs kire szavazniuk. És eljött ez is: bő két hete még két párt között vacilláltam, hogy a baloldali egyesülésnek, vagy inkább a Kék-Fehérnek adjam-e voksomat.
Ma már egyiknek sem adnám, engem képviselő párt nélkül maradtam. A baloldalnak azért nem, mert a szövetséget vezető Amir Perec oly mértékű politikai és emberi vakságról tett ismét tanúbizonyságot Orly Levyvel kötött szövetségével (legutóbb, amikor a védelmi tárcát választotta szociális kampányolás után, még a Netanjahu-kor előtt), hogy tökéletesen alkalmatlannak tartom bármiféle vezető szerepre, mert nem lehet megbízni ítéleteiben. És milyen párt az, amelyik egy ilyen embert választ az élére?
A Kék-Fehér pedig a hírek szerint elfogadja, hogy a köztörvényes bűnökkel, korrupcióval törvény elé kerülő – bár attól rettegő, és azt ráadásul elhalasztató – Netanjahu maradjon miniszterelnök. Lépésüket teljes árulásnak érzem, ha ezt megteszik, rám soha többé nem számíthatnak.
Egyelőre egyáltalán nem unatkozom lakás-börtönömben politikai elmagányosodásom közepette. Mire szabadulunk minden ragyogni fog. Meg nem állok, egyrészt távmunkában tovább dolgozom, másrészt a családdal, a gyerekekkel is törődöm, még többet, mint általában, és végre jutott időm elkezdeni kiolvasni a külön polcon már régóta félretett könyveket.
Újságíró
