A koronavírus (Covid-19) járvány okozta munkahelyi állapotokról beszélgettünk egészségügyi dolgozókkal. Ketten közülük Izraelben dolgoznak, a többiek az Egyesült Államokban, Ausztriában, Magyarországon és Svédországban. A közös pont az, hogy mindannyian magyar gyökerűek. (Az interjúk különböző időpontokban készültek, az akkori állapotokat tükrözik.)
Tel-Aviv, Izrael – április 11.
Judit pszichiáterként dolgozik a tel-avivi Ichilov nappali kórházban, illetve a Maccabi Egészségbiztosító járóbeteg-ellátásában, Tel-Avivban és Eilaton. A nem sürgősségi ellátást Zoomon vagy telefonon végzi. Mindenkit úgy lát el, ahogyan a járvány előtt is, de a munkája alapjaiban átstrukturálódott. Sok mindent elvégez otthonról, ráadásul a kórházban nem lehet egyszerre bent az osztályok valamennyi dolgozója. A főorvos mindig jelen van, a többiek felváltva, hogyha valaki kiesne, akkor is el tudják látni a betegeket. Vannak osztályok, ahol 12 órás műszakokra álltak át, mert másképpen nem lehet biztonságosan megoldani.
Január végén, február elején még az infrastruktúra sem volt meg a betegek online ellátásához. A Telemedicine rendszer használatát azóta kibővítették, Juditnak is van hozzáférése, kapott jelszót, és az applikáció használatával végre saját telefonról, illetve számítógépről tud kezeléseket tartani az otthonából. „Könnyebb ellátni a korábban már megismert klinikai betegeket, akiknek a kezelése rutinszerű. De ha valaki nagyon beteg, azt online ellátni iszonyúan nehéz – mondja Judit. – Nincs meg a személyes közege a találkozásunknak. A páciens nem érzi, hogy most a gyógyítójával találkozik, mert a saját díványán ül. Hiányzik az a környezet, amibe én ültetem bele. De attól még ő a beteg és én az orvos. Ezek az eltérések nem is nüansznyiak. Nehezebb a szakmaiságot képviselnem, ha a páciensem otthon cigarettázik a tévé előtt, vagy ha akar, kimegy a kertbe körülnézni.”
A virtuális rendszerben egyes sajátos esetek szinte megoldhatatlanok. Ha például családon belüli erőszakot elszenvedő (abuzált) feleségről van szó, vajon hogyan lehet kezelni őt, miközben egy lakásba vannak zárva a bántalmazó férjjel? És, mondjuk, egy laptopjuk van.
Sok pszichiátriai beteg meglepően reagál a helyzetre. Akad, akinek szinte könnyebbséget jelent a kijárási korlátozás. Például a depresszióban szenvedő ember amúgy is nehezen mozdul ki otthonról. Most úgy érezheti, nincs egyedül, a külvilágban élőkre hasonlít. Egy súlyosan halálvágyó (szuicid) páciens például azon töpreng, hogyan foglalkoztathatja őt az öngyilkosság gondolata, amikor az egész világ az életéért küzd. De a betegek többsége attól szorong, hogy mi van, és hogy még mi lesz. Judit borúlátó a szakmai kilátásokat illetően. Akik eddig nem voltak ellátásban, egyszer csak eljutnak oda, hogy nem tudják ellátni magukat vagy családjukat. Ettől a pszichiátriai ellátórendszer két-három hónapon belül túlterhelődik és megemelkedik a stresszhez kapcsolódó fizikai megbetegedések, a magas vérnyomás, a stroke, a szívinfarktusok aránya. Miért? Mert az emberek otthon vannak, aggódnak, nem tudnak elmenekülni a félelmeik elől. Ez szervi megbetegedéseket okoz, rövid és hosszú távon is sokakat érint majd.
Judit a saját egészsége miatt nem aggódik. Az orvosokat ugyan nem tesztelik, de kérhetik. Eddig még nem vette igénybe. Néha eljár futni, amikor senki nincs az utcán. De nehéz megbirkóznia azzal, hogy ő maga lehet veszélyes másokra. A kórházi munka során ugyanis bármelyik osztályon megfertőződhet. Ami a védekezést, a védőeszközöket illeti, ahogy másutt, itt sem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Két hete még sok minden hiányzott, most már kapnak maszkot. Hozzá hasonlóan a legtöbb orvos és nővér, aki nem a koronaosztályon dolgozik, nem visel űrruhához hasonló védőfelszerelést, de fokozatosan megjelentek a műtős ruhák és az egyszer használható kötények is. A sürgősségin egyre fejlettebb a koronarészleg és el van különítve, ha nem is túl jól. Az ellátás a védőeszközökből viszonylag normális Izraelben, de történetesen Judit osztályán azért nagyon számontartják a maszkokat, mintha aranyból lennének. Ahogy egyre jobban tudatosult a vírusveszély, folyamatosan szigorították az intézkedéseket. A sürgősségire már belépni sem lehet civilben, csak izolációs műtős ruhában. „Mindennap kapkodjuk a fejünket, hogy ma éppen mi változott.”
Az Ichilov nagy kapacitású, általános profilú kórház – a pszichiátriai koronavírus osztályt a Tel Hashomer kórházban alakították ki –, de ahogyan más kórházakban, itt is felszabadítottak ágyakat: a kórházi pszichiátria osztályon jelenleg a belgyógyászat dolgozik, a pszichiátria pedig átkerült egy másik osztály helyére – ott csak legfeljebb közepesen súlyos betegeket tudnak ellátni. A klinikai döntéseket a változó helyzet színezi át. A kórházi osztályos felvétel megnöveli a koronavírus fertőzés kockázatát. A nappali kórházban három hónapra vesznek fel betegeket, az egyébként 30 beteget ellátó osztály 20 pácienst kezel – vagyis március vége óta nem vettek fel új beteget. Pészach második felében, Judit több mint két hete nem látott beteget személyesen, de a kórházban is csak sürgősségi esetekkel dolgozik, mert a kevéssé indokolt betegek jelentkezésének száma csökkent. (Ilyenek például a szolgálat alóli felmentést kérő katonák, akik csak azért kérnek tőle segítséget, mert a saját orvosukat nem érték el, és hasonlók.) Akiket viszont ellát, egytől egyig komplex esetek, már eleve nagyon beteg emberek.
Ramat Gan, Izrael – április 10.
David beteggondozó a Tel Hashomer (Sheba) kórház neurológiai rehabilitációs osztályán. A gondozottja egy 2018-as terrortámadásban szenvedett fejsérülést. A koponyatörést korrigáló műtétjét a közelmúltban végezték el, de a tervezett következő beavatkozást bizonytalan időre elhalasztották.
A városnyi területen elhelyezkedő kórházkomplexumban David nem találkozik koronavírussal kezelt betegekkel, de a munkájára azért hatással van a járvány. A gondozottjának családjával nem találkozhat, az éber kómában kezelt katonafiú is csak Zoomon tarthatja velük a kapcsolatot. A kórházi munkatársak nyolcórás műszakjait – a Tel Hashomer magas szervezettsége ellenére is – március közepétől átállították 12 órásra. David 24 órás műszakbeosztása nem változott, mivel a gondozottja katona, őt pedig a Biztonsági Minisztériumon keresztül alkalmazza egy cég. A napi kezelések száma viszont megfeleződött. A fiziko-, klinikai kommunikáció- és foglalkozásterápiás kezeléseket most csupán heti három alkalommal kapja.
A helyzet komolyságára a kórházban megjelent hatalmas stoptáblák két héttel ezelőttig csak a főbejáratnál hívták fel a figyelmet, de most már minden osztályon 24 órás őrszolgálat teszi ugyanezt. David nemcsak a kórházban érzi a változásokat, de kisvállalkozóként is. Beteggondozói munkája csak egy a sokból: nem gyúrhatja a kézilabdacsapatot, mert nincsenek tornák, rendelőjében sem masszírozhat, mert rendelettel betiltották ezt is. A kórházban többet dolgozik, de kevesebbet keres, mint a nyugalmas időkben. A kórházi környezet most nem a legbiztonságosabb. A gondozottját biztonságban tudja, de hát jár a kórház nyilvános helyein is, és fertőzést ott is összeszedhet. Azonban az igazi segítséget most az összefogás és a szervezettség jelenti: bármilyen problémával fordulhat a szakemberekhez, és biztosan kap segítséget, tanácsot. Egy karanténban lévő kolléganőjének az állapotáért aggódik, a nővér munkaidőn kívül találkozott egy koronavírusos beteggel, és még nincs kész a teszteredménye. Aztán az eszközökkel kapcsolatban megjegyzi: „Alkoholos kézfertőtlenítő és orvosi gumikesztyű szállítmány érkezik ugyan éjjelente, de reggelre alaposan megcsappan mindkettő, mert a hozzátartozók elviszik. Talán a pánik miatt, talán azért, hogy legyen nekik a jövőben.”
Bécs, Ausztria – április 1.
Péter egyetemi docens, a Bécsi Orvostudományi Egyetem 3. Belgyógyászati Klinikájának Reumatológia részlegén dolgozik. A Covid-19 járvány alaposan átalakította a kórház munkarendjét: a személyes találkozók, a továbbképzések, konferenciák, rendezvények, a betegekkel folytatott megbeszélések és a konzultációk is a szükséges minimumra csökkentek.
A belgyógyászati osztályon egyelőre nem fekszik bizonyítottan fertőzött beteg, de sokan vannak, akinél a diagnózis felmerül. Ilyenkor a teszt eredményéig úgy járnak el, mintha fertőzöttek lennének. Hogy ő maga mennyire veszélyeztett, azt nehéz megmondani. Nem minden beteget szűrnek, illetve az orvos–beteg találkozások egy részénél még nem lehet tudni a tesztek eredményét. Ahogy nő a kórházi kezelésre kerülő betegek száma, nyilván egyre több osztályt rendeznek át koronavírusos betegek fogadására, előfordulhat, hogy hamarosan (várhatóan a közeli hetekben) a belgyógyászoknak is be kell állniuk az intenzív, illetve a sürgősségi ellátásba.
A Covid-gyanús betegeket az egyetem elkülönítve kezeli, a többi osztályon a munka egyelőre zavartalanul folyik tovább. Csökkent az ambuláns betegforgalom, de ez kétirányú folyamat: sokkal kevesebb járóbeteg jön, az orvosi és az ápolási kapacitásokat pedig a kórház igyekszik a koronavírusos betegek kezelésére felhasználni, illetve tartalékolni.
A kormányzati és szakminisztériumi utasításokat szigorúan betartják. Péter naponta számos emailt kap az orvosi kamarától, az egyetemtől vagy az egyetemi kórház vezetésétől: rendeleteket, intézkedéseket és minisztériumi utasításokat. Alapvető orvosi tevékenysége változatlan, de módosult a munkarend, az érintkezési szabályok a kollégákkal és betegekkel. Az első utasítások március első hetében érkeztek, azóta ezeket finomítják, kiegészítik.
A fizikai távolságtartásról Péter azt mondja: nem sokban különbözik egy bolti eladóétól, buszvezetőétől vagy bárkiétől, aki a munkahelyén dolgozik. Mivel azonban erősebben ki van téve a fertőzés veszélyének, jobban kell figyelnie a klinikán is, otthon is – és persze arra is, hogy ő maga ne fertőzzön meg másokat. De orvosként számára ezek magától értetődő dolgok.
New York, Egyesült Államok – április 4.
Vera gyermekpszichiáterként dolgozik New Yorkban, a városnegyed méretű Northwell Egészségügyi Központon belül a Cohen Gyermek-egészségügyi Központ sürgősségi gyermekpszichiátria osztályán, továbbá három sürgősségi program igazgatójaként. Osztálya az általános sürgősségin belül működik.
A járvány miatt mindhárom általa igazgatott programot napok alatt virtuális programokká szervezték át. Azóta a betegeket a Telemedicine alkalmazáson keresztül látják el, sokszor az otthonukban. A felnőtt ellátás szinte teljesen átvette a gyermekkórház egészét. Vera sürgősségi gyermekgyógyász kollégái most valamennyien felnőttekkel foglalkoznak. Közeli kollégáira: orvosokra, ápolókra, segédápolókra hatalmas nyomás nehezedik. A frontvonalban szolgálnak, ők találkoznak először a koronavírusos betegekkel. Közöttük gyermekek is vannak, de lényegesen kisebb arányban. Pszichiáterként Vera aktívan vesz részt az egészségügyiek mentális támogatásában: csoportterápiát tart, segélyvonalat üzemeltet a kórház rendszerében dolgozók számára. Önmagát nagyon szerencsésnek tartja, mert munkáját március közepe óta kizárólag otthonról, virtuálisan végzi. Bejáró kollégái közül többen elhelyezték a gyerekeiket barátoknál, és családi kapcsolatok nélkül élnek az átmeneti időszakban, amelynek a vége még nem látható. Van köztük olyan is, aki szállodába költözött.
Március eleje óta, amikor az Egyesült Államokban a járvány kitört, minden beteg és egészségügyi dolgozó maszkot visel. A kórházban a takarítás szuperintenzív, folyamatosan fertőtlenítenek mindent. A betegeket mindenhol szűrik és Covid-19 fertőzés gyanúja esetén azonnal elkülönítik őket. Minden beteg kezelése azonos figyelmet kap, de amennyire lehetséges, a nem koronavírusos eseteket minden szakterület a Telemedicine igénybevételével látja el. A rutinműtéteket elhalasztják és a járóbeteg-ellátást minimálisra vagy nullára csökkentik. A nem koronavírusosokkal a sürgősségi osztályon belül külön részleg foglalkozik. A súlyosabb betegeket, akármiért kell őket ellátni, előre veszik.
A szövetségi rendszerben államonként eltérőek és szinte naponta változnak az egészségügy és a helyi kormány rendelkezései. A változásokat március eleje óta fokozatosan vezették be. A Northwellben nagyon hamar léptek, és Vera szerint nagyon jól kezelik a helyzetet.
A kollégák közül szinte mindenki szorong. Sokszor szóba hozzák a gyerekeket vagy az egyébként egészséges fiatalokat, akik súlyos állapotban kerülnek a kórházba. Ezekből az esetekből még mindig kevés van, de – Vera elmondása szerint – az ember arra fókuszál, amitől a leginkább fél. Aggódnak a kollégák azért is, hogy mi lesz, ha elfogy a védőfelszerelés, bár náluk erről szerencsére még nincs szó.
A Northwell 23 intézményből álló kórházrendszer. Vera rendkívül büszke az itt látható összefogásra és a rohamléptékű innovációra. Mindenki segít mindenkinek. A közösség is nagyon támogatja munkájukat, szinte naponta érkeznek a kórházba étel- és egyéb adományok, bátorító levelek, és műszakváltáskor minden este tapsolnak az emberek az utcán, szirénáznak a tűzoltók, és a gyógyítók találkoznak a rokonszenv, a megbecsülés hasonló jeleivel.
Budapest, Magyarország – március 30.
Gabriella mentőorvos Budapesten. Munkájának mennyisége meredeken növekedett a járvány kezdete óta. Főleg szervezési-irányítási feladatokat lát el – ezen a területen azonban a változtatások kiszámíthatatlanul zúdulnak a mentőkre. Közvetlenül nincs kitéve fertőzésveszélynek, csak akkor, ha az ellátásban részt vevő kollégákkal találkozik. A betegek biztonsága – véleménye szerint – azon múlik, hogy betartják-e a szabályokat és az útmutatásokat. A mentőszolgálatnál ugyanolyan figyelmet kapnak a koronavírusos esetek, illetve a más betegségekkel kezeltek. A két betegcsoportot igyekeznek kettéválasztani, azonban nem mindig tudható előre, hogy Covid-19-gyanús betegről van-e szó. Sok esetben a híváskor ezt „letagadják”, és csak a helyszínen derül ki, hogy a képben korona is lehet. Ez nagyon káros, és veszélyezteti a beteget is, az ellátót is. Mivel világszerte (sajnos) kevés a tényleges ismeret, Gabriella szerint nagyon sok a találgatás.
Magánemberként próbálja védeni a környezetét, a legkevesebbre csökkenteni a kontaktust. Otthonról csak dolgozni jár el, nem ő vásárol be, de kérésére még a család is csökkentette a vásárlások számát és idejét.
Örebro, Svédország – április 9.
Péter tüdőgyógyász a svédországi Örebro városában, az Egyetemi Kórház Szív-tüdő-fiziológiai klinikáján. Intézménye sorozatos átszervezésekkel minden erőt átcsoportosított a Covid-19 fertőzöttek ellátására. Az összes tervezett műtétet, beavatkozást átmenetileg leállították. A fizikális kontroll vizsgálatokat jelenleg túlnyomórészt telefonos és digitális vizsgálatokkal váltják ki, a pácienseket információs anyagokkal látják el.
A svéd koronavírus-krízis az ún. nyolcadik heti sportszünet idején kezdődött, amikor az osztrák és olasz síterepekről (túlnyomórészt Stockholmba) visszaérkező állampolgárok gyakorlatilag hazavitték a fertőzést úgy, hogy még nem sejtették, hogy ez lehetséges.
Az egyetemi klinika, Péter munkahelye – a többi országokéhoz hasonlóan – napi szintű átalakításokkal működik. Az infektológiai, az urológiai és bentfekvő osztályt már Covid osztályokká alakították át. Beszélgetésünk idején ő még csak egyetlen Covid-gyanús beteget látott el, de a következő héttől és azután valószínűleg napi rutinná válik a koronavírusos betegek ellátása. A nehéz feladat a dolgozók át- és megszervezése. A fiatalabb orvos kollégák és a szakorvosok, noha nem feltétlenül bel- vagy tüdőgyógyászok, most a Covidos betegeket látják el. Mindegyikük protokollok alapján dolgozik. Az osztály- és részlegvezetők, akik a frontvonalban állnak, a maximumot hozzák ki magukból.
Ugyanakkor súlyos hiánycikk a maszk és általában a felszerelés. Péter egy hétköznapi vírusszűrőt akart rendelni 280, otthon lélegeztetett betegnek, de nem sikerült. Kiderült, hogy a beszállító ezeket a helyi egészségügyi intézmények helyett Törökországnak adja el. Sok orvos, nővér saját költségére vásárol védőfelszerelést, ezt viszont pánikkeltésnek tekintik, ami akár kirúgással is járhat. Szakszervezeti szintű tiltakozások hangzanak el, Facebook-csoportok alakultak, amelyek a svéd egészségügyi utasítások megtagadására szólítanak fel, a munkahelyi ombudsman a megfelelő felszerelések beérkezéséig átmenetileg leállíthatja a munkát, de az efféle lépések nem igazán visznek közelebb a célhoz, s eközben mindenki csak maga tehet azért, hogy elkerülje a „munkahelyi balesetnek” számító megfertőződést.
Svédországban állami szinten nem írják elő a védőfelszerelést, a Népegészségügyi Hatóság ennek megállapítását a helyi szintű szervekre bízta. Sok orvos dolgozik rövidujjúban, védőeszközök nélkül – a védekezés szintje feltehetően a világon itt a legalacsonyabb. Péter ennek az okát abban látja, hogy a központi utasítás más törvényekbe ütközik, ugyanis ebben a nagyon jól szervezett, nagyon demokratikus országban a kormánynak kevés a felhatalmazása, hogy krízishelyzetben gyorsan cselekedjen.
Péter úgy látja, az intézkedések bevezetése nagyon elhúzódik, és most éppen időből nincs elég. Svédország a stratégiáját egy hipotézisre építi, miszerint április végére elérik az 50%-os fertőzöttséget, utána pedig csökkenni fog a megbetegedések száma. A médiában rendszeresen feltűnő Anders Tegnell járványügyi szakértő be nem mutatott matematikai modellek alapján magyarázza a járvány lefolyását, ugyanakkor olyan kijelentéseket tett – például, hogy nem kell védőruhát viselni az egészségügyi dolgozóknak –, amelyek komolysága megkérdőjelezhető.
„A svéd kultúrának van egy sajátos vonása: a feltétlen hit a különféle intézményekben. Mivel háború régóta nem volt, a hatóságok nem zaklatják a polgárt. Így aztán a hatalmas bürokratikus gépezet iránt nagy a bizalom. Ez az optimizmus békeidőben nagy biztonságot ad, de a merev és többlépcsős döntéshozatal a mostani komoly válsághelyzetben csődöt mondani látszik – mondja Péter. – A svéd hozzáállás mellőzi a kockázatminimalizálást, a biztonság elvéről senki nem beszél.”
A svédek társadalma nem ölelkezős-puszilkodós, nem él három generáció egy fedél alatt. Csak az idősebb szeretteikért aggódnak, akiket veszélyeztetett korcsoportnak tartanak. Pánik nincs, a svédek általában úgy hiszik, a Covid-19 enyhe lefolyású betegséget okoz. Péter szerint viszont már rég elkéstek mindennel. Az országban még mindig az a hivatalos álláspont, hogy cseppfertőzéssel terjed a koronavírus – figyelmen kívül hagyják az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontját, amely szerint nem bizonyítható a csak cseppfertőzéses út, hanem feltételezhető, hogy az 5 mikron körüli részecskék órákig képesek a levegőben „elevenek” maradni. Ezeket az orr nyálkahártyája nem szűri ki, hanem lejutnak egyenesen a tüdőhólyagocskákba. Ami fontos tényezője a folytatásnak, hogy ki lesz nagyon beteg vagy hal meg – akármilyen jó is az immunrendszere.
Svédországban a (repülés híján munka nélkül maradt) légiutas-kísérők átképezhetik magukat egészségügyi dolgozóknak, a járműipari óriás, a Scania lélegeztetőgépek gyártására állt rá. Péter és kollégái a szabadságukat áldozzák fel, minden felszabaduló munkaerőnek találnak tennivalót. Az együttműködésnek nagy a hagyománya ebben az országban, de a szokványostól eltérő helyzetekben bizony hiányzik a tapasztalat.
A lehetséges összeomlást elkerülendő mielőbb rendelettel kellene korlátozni a nyitvatartásokat – Péter szerint, de a kormány április második hetében még csak az éttermeket és a bevásárlóközpontokat készül bezáratni. Az általános boltbezárástól amúgy is idegenkednek, az állami média kommunikációjának hatására is csak 15-25%-os társadalmi támogatottságot lehetett elérni a stockholmiak körében abban a kérdésben, hogy a város karantén alá kerüljön.
A középfokú és felsőoktatás jelenleg digitálisan zajlik, de az általános iskolák, óvodák és bölcsődék üzemelnek. Az éttermekben csak ajánlott és nem kötelező a 1,5 méteres távolságtartás, márciusban a kávézók, éttermek a szokásosnál előbb kitehették a teraszra az asztalokat és székeket.
Orvosként felelősen éli meg Péter a mindennapjait, de a többletmunka persze őt is stresszeli. A gyerekei boldogan járnak iskolába, tudják, hogy sokszor kell kezet kell mosni, de az apjuk nem ijesztgeti őket azzal, hogy a vírus megölheti apát-anyát, ha pechük van.
„Miközben veled beszélek, épp a zongoraórájáról hozom el a 11 éves lányomat, aki az imént azt mesélte, hogy a szomszéd kislány említette neki, a testvére belázasodott és otthon fekszik. A lányom sokat játszik a szomszéd kislánnyal, ma is együtt voltak. A szülők intelligens emberek, és a lányom kis barátnőjét kiengedik hozzá. De nem is szóltak arról, hogy a másik gyerekük lázas beteg.”
