A Salamon ítélete a Királyok könyvében két nővel foglalkozik, akiket szajhának írnak le,
akik mindketten fiakat szültek. Amikor az egyik kisfiú meghal, mindkét nő azt állítja, hogy övé a túlélő gyermek. Bölcs Salamon királyhoz mennek, aki felajánlja a vita megoldását: a csecsemőt ketté kell vágni!
Ezzel Salamon meg is oldja a gondot, mert egyikük lemond az anyaságról, a gyerek életének megmentésére. A másik nő azt kiáltja: vágja szét, ne legyen se az enyém, sem az övé. Salamon az elsőnek ítéli a kisbabát. Úgy gondolja, egy igazi, szerető édesanya semmilyen körülmények között sem akarhatja a baba halálát. És mi csodáljuk Salamon bölcsességét – emlékeztet Chemi Salev a Haaretz hasábjain.
Benjamin Netanjahu úgy döntött, hogy a könyörtelen lesz. Lehetett volna
együtt érző Izrael Állammal, távozhatott volna, hogy – mint minden más polgár – válaszoljon az ellene felhozott vádakra. Elődjei ezt tették. Valójában ezt tenné minden felelős ember, a legtöbb demokrácia vezetője, legalábbis azok, akik igazán szeretik országukat.
Netanjahu ezzel szemben úgy döntött, hogy háborút indít Izrael jogi intézményei ellen, és szétszakítja népét e folyamat során. Éppen ezt várhatjuk el egy olyan vezetőtől, aki sokkal jobban imádja magát, mint hazáját, amelyre felesküdött, hogy szolgálja és megvédi.
Vasárnap kezdődik Jeruzsálemben Netanjahu bűnügyi pere, ami hivatalosan „Izrael Állam kontra Benjamin Netanjahu” néven ismert, de nem kevésbé pontos és potenciálisan sokkal fenyegetőbb meghatározás lenne a „Benjamin Netanjahu Kontra Izrael Állam. ”
De miközben Netanjahu, a vádlott szabad, mint a madár, sikere csúcsán áll, s továbbra is élvezi az ártatlanság vélelmét, Izrael állam, amit a főügyész és az államügyészség képvisel, legyőzve, ostrom után érkezik a tárgyalásra, és a köz egyre növekvő részének szemében eleve bűnösnek ítéltetett, minden ésszerű kétséget kizáróan.
Netanjahu hatalmának csúcsán lép a ringbe, miután szétverte az ellenzékét, és biztosította ötödik kormányát miniszterelnökként. Övé Izrael kormányzó pártja, valamint kormányának és parlamentjének a fele, akik készek bármit megtenni Netanjahu vádlóinak és bíróinak megfélemlítése érdekében.
És a veszélyes csőcselék is mögötte áll, készen a harcra, csak ürügyért imádkozik. A másik oldalon az állami ügyészség ellen kampányt folytattak, hogy mondvacsinált okokkal rágalmazzák, és hazug módon azzal vádolják az ügyészeket, hogy a „nép ellenségei, a gonosz ármány eszközei”.
Egyre több magas rangú jogi tisztviselő mellé kénytelenek biztonsági őrt kirendelni, mintha Izrael a Cosa Nostra napjainak Szicíliája lenne. Netanjahu három bírójára finoman szólva is életük legnagyobb kihívása vár.
Egy népe iránti részvéttel bíró vezető felállt volna a székéből, legalábbis miután hivatalosan megvádolta saját főügyésze, hogy gyorsan bizonyíthassa oly hangsúlyosan hirdetett ártatlanságát, és hogy megkímélje országát a viszálytól és az ítélkezésektől, amit Netanjahu az utóbbi években Izrael népére rótt.
Netanjahu ragaszkodott hozzá, hogy miniszterelnökként lépjen fel a bíróságon, és ezzel magával húzza az egész országot, ahelyett, hogy hagyná, hogy Izrael tovább folytathassa ügyes-bajos dolgait, míg ő ezzel az üggyel foglalkozik.
Ha Netanjahu valóban szeretné Izraelt – mint az „igazi” édesanya, aki ápolja újszülött fiát –, akkor elismerné a jogállamiságot, amelyet gyanúsítottá válása előtt dicsért és esküdözött meglétére.
Helyette megosztó és romboló kampányt folytatott, ami máris súlyos hatással volt a vádirat előzetes bemutatására kiírt vasárnapi, a jeruzsálemi bíróság előtti tárgyaláson való megjelenése előtt. És úgy tűnik, csak egyre rosszabb lesz.
Netanjahu háborút folytat mindenkivel, aki az útjában áll. Ideértve a törvényeket, az igazságszolgáltatást, a médiát, az igazságot, az igazságosságot, a logikát és magát a tisztességet. Rágalmazta egyenesen és közvetítők útján a rendőrséget, az
Igazságügyi Minisztériumot, a főügyészt és hamarosan az ügyében ítélkező bírókat is.
Veszélyesen aláásta az ország népének jogállamiságba vetett bizalmát. Az elmúlt évben Netanjahu három felesleges választási kampányt erőszakolt az országra, mindegyik személyes jogi stratégiájából fakadt.
Végül a szerencsétlen Beni Ganz segítségével felépített egy politikai szörnyszülöttet, nevetséges portfóliókat ellátó, nevetséges miniszterek végtelen listájával.
A politika és a politikusok megítélése a közvélemény szemében minden idők legalacsonyabb szintjén áll, a mélypont közelében.
Talán az a leginkább baljóslatú, hogy Netanjahu és kollaboránsai a lakosság egyre nagyobb részét viszik a paranoid téveszmék veszélyes világába, a sötét „mély állami/deep state” összeesküvés elméletekhez, egy cinikusan összeeszkábált rosszindulatú askenázi hegemónia narratívájához, mely elnyomja a „népet”, likvidálva Netanjahut, a választott vezetőjét. Ha mindez valahol máshol, és nem Izraelben zajlana, nehéz lenne nem észrevenni a Netanjahu vonal antiszemita körvonalait.
Meggyőzték az izraeliek tömegét arról, hogy Netanjahu egy összeesküvés áldozata, amelyről nem találtak és nem mutattak be egyetlen bizonyítékot sem. Gerjesztették és kihasználták az állam és intézményei iránti egyre növekvő bizalmatlanságot.
Megfélemlítették és megszelídítették az izraeli média egyre nagyobb részét, akik most a kiegyensúlyozottság nevében egyenlő időt adnak a jobboldali összeesküvés-elméleteknek. A Netanjahu-per mindenkit aggaszthat, akit érdekel Izrael jövőbeli stabilitása és jóléte.
Minden bizonnyal egy kirakat-per lesz, amint azt Netanjahu védelmezői állítják, de fordítva: a show teljes egészében Netanjahuéké. Szó szerint ő az egyetlen a porondon, és így ő az egyetlen, aki zajt gerjeszt.
Miközben a jeruzsálemi kerületi bíróságnak meg kell hallgatnia a tanúkat, és ki kell értékelnie a bizonyítékokat mielőtt ítéletét meghozza, a történelem szemszögéből Netanjahu bűnössége már egyhangúan eldőlt: az állama ellen fordult, meggyengítette intézményeit, megosztotta népét, és aláásta magának a demokratikus életnek az alapjait, mindezt annak érdekében, hogy kimentse magát.
Az állítólag valaha élt legbölcsebb Salamon király udvarában Netanjahut valószínűleg perceken belül leleplezték és megszégyenítették volna.
