„Én voltam a légy a falon a Fehér Ház ülésein, a hadsereg tel-avivi főhadiszállásán, és más abszurd helyeken… Hajlandó voltam ölni. Az Ön nevében. Hajlandó voltam az életemet adni Önért. És ma szégyellem magam. Ha két fiam szemébe nézek, nem tudom, hogyan feleljek aggódó pillantásukra.” – Országszerte óriási visszhangot váltottak Nir Adan, Netanjahu volt testőrének Facebookon közzétett megindító szavai. A közösségi médiákon túl Izrael több vezető lapja is részletesen foglalkozott az őszinte vallomással.
Üdvözletem Bibi.
Az az igazság, furcsa nekem Bibinek szólítani.
Furcsa, hogy évekig az árnyéka voltam, s nem engedhettem meg magamnak, hogy az utónevén szólítsam.
Emlékezik rám? Nir Aden.
Nem?
Próbáljon koncentrálni. Még mindig semmi?
Az egyike voltam azoknak, akik hajlandóak voltak életüket áldozni Önért.
Egyike voltam azoknak, akik támadó tanfolyamokon vettek részt a Sin Betben, hogy megváltoztassák az emberi ösztönt, és Önre ugorva megvédjem a testemmel az Önre leselkedő veszélytől.
Még mindig nem emlékszik?
Egyike vagyok azoknak, akiket Ön és sokan mások „a föld sójának” neveznek, akik végigcsinálják a hadsereget, akik barátokat vesztenek el, akik „vakon” követték Önt.
Semmi? Még mindig semmi?
Én vagyok az, aki egyszer agresszíven semlegesített egy embert, aki egy Likud konferencián tiltakozni akart, én vagyok az, aki számtalan órát állt otthonán kívül, télen, nyáron, szombaton és ünnepnapokon.
Együtt utaztunk, Ön és én… Én mindig elöl ültem, és Ön… hátul, minden reggel jó reggelttel nyitottam az ajtót.
Én voltam a légy a falon a Fehér Ház ülésein, a hadereg tel-avivi főhadiszállásán, és más abszurd helyeken…
Az vagyok, aki hajlandó volt ölni.
Az Ön nevében. Önért.
Én láttam a legjobban, hogyan nevelték a gyermekeiket.
Kezd visszatérni a memóriája?
Ugye nem?
Én vagyok az, aki jobban ismeri a Balfour-rezidenciát, mint a sajátját, én vagyok az, aki mindig a jobb vállánál állt, és én vagyok az, akinek a bal füle mindig túl sokat hallott. (Mivel fejhallgató volt a jobb oldaliban).
Én vagyok az, akit büszke voltam, hogy védhetem.
Én vagyok az, akinek agymosást végeztek.
Én vagyok az, aki Önnel utazott a nagyvilágban, aki a tüntetésekre ment Önnel, és aki nem tudja elmagyarázni a gyermekeinek, miért is tette mindezt.
Nem fog emlékezni rám. Önnek nem számítok.
Csak Ön a fontos Önnek.
Mit gondol erről, tegnap eljöttem Önhöz, igen, igen, a Balfour-ba.
Én vagyok az, akit, ha felébresztenek éjszaka közepén, 37 másodperc alatt csukott szemmel is eltalál a környék minden házába, s az, aki úgy döntött, hogy megvédi a demokráciát.
Én vagyok az, aki ismeri az Ön harcmodorát, amiket kitalált.
Aki ismeri az Ön által készített trükköket.
Én vagyok az, aki tegnap hallotta népünk kétségbeesésének hangját mind a baloldali, mind a jobboldali demonstráción, az utca túloldalán.
Én vagyok az, akit tegnap megvertek a rendőrök, csak azért, mert Jeruzsálemben gyakoroltam alapvető demokratikus jogaimat.
Én vagyok az, akit elviselhetetlenül erős vízsugárral bombáztak a vízágyúval, a tüntetések oszlatásának végső eszközével pusztán azért, mert a régóta politikai célt szolgáló rendőrség nem képes eltűrni a tüntetést.
És Ön, Bibi? Ön még ki se jött, hogy köszönjön, vagy bocsánatot kérjen, vagy megköszönje. Félt. De ide figyeljen, éreztem Önt, tudtam, hogy a szokásos kedvenc székben ül a Balfour teraszán, és hallgat. És kényelmetlenül feszeng.
Én vagyok az is, akinek nagyapja, Avraham Aden „Bern” 1949-ben Umm Ras Ras-ban a barátaival felvonta a tintával festett izraeli zászlót a függetlenségi háború legvégén.
Akinek a nagybátyja Yitzhak Modai pénzügyminiszter volt.
Akinek az apja, Omar Aden a légierőben a harci gépek parancsnoka volt.
Akinek a testvérei szolgáltak és megsebesültek a hadseregben.
És ma? Ma már nem emlékszik. Sem a barátaimra, sem a testvéreimre, sem a nagybátyámra, sem az apámra, sem a nagyapámra, természetesen rám sem.
De én igen! Én emlékszem.
És ma szégyellem magam.
És ma szomorú vagyok.
A két fiam szemébe nézek, és nem tudom, hogyan feleljek aggódó pillantásukra.
Azt javaslom, hogy szánjon egy percet a Függetlenségi Nyilatkozat elolvasására, ami tartalmaz egy bekezdést Izrael Állam jövőképéről, ha elfelejtette, itt van az idézett rész, nem nyúltam bele.
„Izrael állam nyitva áll majd a zsidó alija és a diaszpóra csoportjai előtt; Törekedni fog a föld fejlesztésére minden lakosa számára; A szabadság, az igazságosság és a béke alapjaira fogják építeni, Izrael prófétái meglátásainak fényében; Fenntartja a polgárok jogainak teljes társadalmi és politikai egyenlőségét, vallási, faji vagy nemi megkülönböztetése nélkül; Biztosítja a vallás, a lelkiismeret, a nyelv, az oktatás és a kultúra szabadságát; Megóvja minden vallás szent helyeit”(idézet vége)
Bibi, emlékszik rá? Emlékszik ezekre a szavakra? Nagyon remélem, mert felesküdött rá, hogy erre fog törekedni, hogy erre vezeti partnereit, és igyekszik megvalósítani ezt a jövőképet.
A miniszterei ismerik egyáltalán ezt a jövőképet? Lehet, hogy jót tenne, ha felfrissítené a memóriájukat, még azoknak is, akiknek nincs tárcája (csak pénze).[A tárca nélküli miniszterek, szerk.]
Talán most már emlékszik, és talán megpróbál felejteni.
Az emberek megosztottak, Bibi. Ön pedig elkülönült tőlük, akárcsak a hatalmas kormány, amit a házi-bábjaival hozott össze.
Hallgassa meg, mit mondok Önnek. Tegnap éreztem, amikor meglátogattam otthonában, a Balfourban.
Azt hiszem, itt az ideje a visszavonulásának, hogy újjáépíthessük megtört országunkat, s igazi vezetőknek adjunk teret. A tiszta kezűeknek, az értékeseknek.
Olyan vezetőknek, mint akik aláírták a függetlenségi nyilatkozatot, akik véreznek a demokrácia érdekében.
Olyanoknak, akik számára a közjó megelőzi a személyes érdekeiket.
Akik nem hazudnak,
nem lopnak,
nem „kombinálnak”,
és kik nem a három kaf miatt jönnek (כככ: כוח, כסף, כבוד – hatalom, pénz és nagyrabecsülés).
Ismerem Önt, Bibi, jól ismerem, és pontosan ezért egyértelmű számomra, hogy nem fog felállni és távozni, de fontos volt számomra, hogy átadjam üdvözletem és elmondjam Önnek, hogy én és a teljes ismerősi köröm itt vagyunk, hogy harcoljunk az országunkért. Azért vagyunk itt, hogy a közös hajónkat visszatérítsük az eredeti látomás irányába.
