Ma este beköszönt jom kipur, véget ér a ros hasanával kezdődő tíz napos bűnbánó időszak, és a huszonöt órás böjt után megtisztulva, bűneinktől megszabadulva érkezünk az új évbe. Szokás ilyenkor mindenkitől bocsánatot kérni, de most egy pillanatra tegyük félre a komolyságot, és nézzük meg, hogy egy tősgyökeres izraeli miért nem fog soha nemhogy bocsánatot, de elnézést sem kérni:
1Tolakodás
Nem csak a boltban, a buszon, a liftben, reptéren, hanem bárhol, akár a tengerben is képesek tolakodni. Nem is tudom, hogy a sorban állás, egymásra várás koncepcióját nem értik az emberek, vagy csak simán nem érdekli őket. Mindenesetre, ha külföldön járok, akkor onnan lehet tudni, hogy ki izraeli, hogy a járműre abban a pillanatban felpattan, ahogy az ajtók kinyílnak, így esélye sincs senkinek leszállni, mielőtt honfitársunk felszállt volna.
2Vezetés
Úgy vezetnek, mint az őrült: a sávokat csak hírből ismerik, az autókat nem benzin vagy gázolaj, hanem dudaszó hajtja, a jelzőlámpa sárga jelzése egyenlő a zölddel, és persze folyton rohannak, bicikliúton, gyalogos átkelőn, szántóföldön át. Aki Izraelben jár, mindig alaposan nézzen körül, ne nagyon számítson a közlekedési szabályok betartására.
3Zaklatás
Persze nem rossz értelemben vett zaklatásról beszélünk, hanem valamiféle – az európai léleknek ismeretlen – tolakodó viselkedésről. Rendszeresen és kéretlenül beleszólnak az utcán vadidegenek beszélgetésébe, gyereknevelésbe, kommentálják, hogy miről beszélünk a telefonon, mit veszünk az üzletben, vagy bármit, ami éppen eszükbe jut. Mindenki élete közügy.
4Összehoz az unokatesójával
Vagy egy barátjával, vagy az unokatesója barátjával, esetleg az unokatesója barátjának a szomszédjával. Izraelben fontos a család, és nincs olyan, hogy valaki egyedülálló, és ne lenne folyamatosan kitéve az önjelölt házasságközvetítők visszautasíthatatlan ajánlatainak.
5A zsebedben turkálnak
Azaz nem csak azt kérdezik meg, hogy mennyit fizetsz a lakásért, vagy az oviért, hanem azt is, hogy mennyi pénzzel alijáztál, vagy hogy mennyit keresel. Nem szörnyülködnek, irigykednek vagy okoskodnak, de nem is érzik zavarba ejtőnek, hogy egy ismertelennel történő beszélgetés legkésőbb ötödik mondatában feltegyenek ilyen kérdést. Persze van, akit ez kevésbé zavar.
6Túletetés
Ha már nem sikerült kibújni a túl szívélyes meghívás alól, a következő akadály, amit túl kell élni: a jiddise mammék hada. Ugyanis akár hiszitek, akár nem egy, hagyományos családi vacsorán az 5 évestől a 105 évesig nemre és korra való tekintet nélkül mindenki jiddise mammévé változik, és az étkezés ezernyi fogása felett nem szűnő traktalásba kezd, „az ezt még nem is kóstoltad”-tól a „na, csak nem hagyhatod ezt a szegény falatot itt árválkodni”-ig széles a skála. Az ilyen vacsorákra csak és kizárólag szuper kényelmes és bő ruhákban menjünk, ha nem szeretnénk, hogy a nadrág gombja szemen találjon valakit.
7Késés
Amikor Dániában éltem, tudtam, hogyha meghívnak vendégségbe este hétre, akkor hét előtt néhány perccel, de nem több mint öttel, illik megérkezni. Magyarországon senki nem szólt meg 5-10 perc késésért, de ha ennél többről volt szó, akkor illett előre jelezni. Izraelben ez nem így van. Csak nagy vonalakban lehet kiszámítani, hogyha az ember megbeszél egy találkozót 1-re, akkor az fél 2, 2, vagy fél 3 körül fog létrejönni. Állítólag errefelé kifejezett bunkóságnak számít korán érkezni, vagy időben…
8Külföldi-e vagy?
Amint egy született izraeli meghall valakit akcentusos héberrel beszélni, szinte azonnal, kérdés nélkül angolra vált, de legjobb esetben is megkérdezi kissé szemrehányó hangsúllyal, hogy milyen nyelven beszél. Ha az ember azt feleli, hogy héberül, kissé zavarba jönnek, de bocsánatot eszükbe sem jut kérni.
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
