Ma reggel mind a három fontosabb izraeli televíziós csatornán – a 11, a 12, és a 13-as számúval jelzetten is – különleges adás fogadja az ébredőket. A stúdiókban kék-piros színekkel tarkított, hatalmas kivetítők előtt ülnek félkörben az elemzők, és én eszmefuttatásaikat hallgatva azon csodálkozom, hogy mi újat lehet erről még mondani? Dehát nyilván ezt nevezik szakmaiságnak.
A három csatorna műsorát látva igazán úgy érezhetjük magunkat, mintha az Egyesült Államok 51. állama lennénk. Valóban, az utóbbi évek történéseit számba véve nem is kérdéses, hogy az izraeli bel- és külpolitika egyaránt e fizikailag távoli ország függvénye.
Mit nyert és mit vesztett Izrael Trumppal? Szerencsére nem sokat.
Az ígért annektálást? Az nem lett volna több sem kevesebb, mint az izraeli demokrácia halála, valódi apartheiddé degradálva az amúgy is megtépázott demokratikus törvényrendet. Szerencsére – súlyos hallgatások közepette, minden különösebb magyarázat nélkül – lekerült a repertoárról.
Az Egyesült Államok nagykövetségének Jeruzsálembe telepítését? Ezt már 1995-ben megszavazta a Kongresszus, és mint eddig, most is csak papíron létező intézmény.
Vagy a békekötést az Egyesült Arab Emírséggel, melyről nagy vonalakban, már huszon-sok éve megegyeztek, és semmi mást nem kellett tenni, mint felmelegíteni a Rabin-gyilkosság után megrekedt tárgyalásokat? Végül is ez utóbbi ha nem is sok, de mégis valami, és igazán szerencséseknek nevezhetjük magunkat, ha ennyivel megúsztuk.
A tizenkettes tévécsatornán mintha a Joe Biden győzelmét jósolók lennének többségben, míg a tizenhármason azokat a reményeket emelik ki, melyek Donald Trumpot segíthetik a győzelemhez. E két kereskedelmi adó függetlensége már rég elveszett, és a sors fintora, hogy a Netanjahu által megkevert hírközlő szervek közül épp a tizenegyes állami adó maradt a legpártatlanabb és legszabadszájúbb kritikusa.
„Harc a narratíváért” – összegzik a helyzetet a 12-en, amikor kiderül, hogy Donald Trump kétségbe vonva a választás tisztaságát tweetjében azt állítja, hogy “ellopták a választók szavazatait”.
„Harc a narratíváért”… Forgatom magamban a gondolatot. Nem a valóság számít, hanem annak a számunkra legkedvesebb magyarázata… (a posztmodern gondolat, miszerint ha nincs abszolút igazság, akkor igazság sincs). Így születhetnek az alternatív valóságok, melyek különösen kedveznek a gátlástalan tódítóknak.
Amerika és Izrael válaszút előtt áll ezen a végre esős reggelen. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: a várva várt eső mindig megjön…
Festőművész
