Amíg mi itt azon vitatkoztunk, hogy megszorító intézkedések óvatos feloldása sorában a következő a kenyonok (a plázák izraeli elnevezése), vagy az iskolák bizonyos évfolyamai legyenek, addig tegnap Kanievsky rabbi utasítást adott, hogy a haredi fiúk iskolái, jesivái után mától az összes évfolyamban az ugyan „kevesebbet érő” lányok is megkezdhetik tanulmányaikat.
Ki ez a Kanievsky rabbi, és ki ez a Netanjahu?
Mit jelent az, hogy Kanievsky rabbi döntése erősebb és felülírja egy kormány, egy miniszterelnök határozatait?
Hogy lehetséges az, hogy egy állítólag szabad sajtóval rendelkező ország hírközlő szervei, mintegy cinkosokként, hetekig agyonhallgatják azt a tényt, hogy a lakosság 12%-át kitevő haredi közösségekben már vagy két hónapja folyik a tanítás, mit sem törődve a küzdelemmel, amit az ország másik 88%-a folytat, súlyos lemondások közt, a vírus visszaszorítására?
Ennek a ténynek a vonatkozásai messze túlmutatnak a pandémia okozta ideiglenes és különleges állapotokon. A kormányzat erélytelensége, – és ez már Netanyahu előtt is hasonló volt,- súlyos demokrácia-deficitet okoz.
A demokrácia hiányossága pedig lék a hajón. A szerkezet, lehet végzetes hibája, mely adott esetben az egész építményt veszélyezteti.
Ezeket a hiányosságokat pedig mindnyájan ismerjük, és valamiért szótlanul elfogadjuk, legyen az a polgári esküvő intézményének hiánya, az állam egyes közigazgatási feladatköreinek átengedése egy vallási felekezet kezébe, mely súlyosan sérti az állampolgárok törvény előtti egyenlőségének elvét, vagy a kötelező oktatás terén tett engedmények, mely tömegeket tesz a modern társadalom által nem foglalkoztatható, keresőképtelen eltartottá.
És a szükség órájában, a legnagyobb járvány idején ez az állami hatalom számára ellenőrizhetetlen, fegyelmezhetetlen, öntörvényű tömeg egy egész ország gazdaságát és egészségét veszélyeztetheti!
Festőművész
